sárgadinnye

Sárgaláz

6409

Volt szó korábban arról, hogy melyik gyümölcsök kerülnének egy képzeletbeli szépségverseny döntőjébe. Ha viszont a belbecs került volna terítékre, azon belül is a friss gyümölcshús illata, akkor valószínűleg a sárgadinnye vitte volna el a pálmát – hogy ilyen fergeteges, hétvégén megengedhető képzavarral éljek.

A sárgadinnye soha nem volt különösebben a rajongáson tárgya, ha volt otthon, ettem, de amúgy eszembe nem jutott magamtól venni. Amióta viszont messze evett a fene a viharsarki dinnyetermő vidéktől, megédesedtek a dinnyetermő vidékről való dinnyék emlékei is. Nem csak a távolság az oka, hogy egyszer csak azon kaptam magam, hogy megemelek, szagolgatok, válogatok, közben anyut hívom, ne hozzak már szégyent a családomra, amelynek egyik tagja nemrég beházasodott egy dinnyetermesztő famíliába.

A sárgadinnyével szemben támasztott követelmények között a legfontosabb, hogy az íze olyan legyen, mint a méz, az aromája töltse be a konyhát – felőlem akár az egész lakást is -, legyen kellően leves és érett. Az Ázsiából származó tökkel rokon növénynek több változata kapható Magyarországon. A hagyományos sárgadinnyén túl kifejezetten kedvelt a nem bordázott külsejű, enyhén rücskös héjú, kissé lapított cukordinnye. Léteznek mind a hagyományos, mind a cukordinnyék között olyan hibrid fajták, amelyek íze muskotályos, az ananászéra emlékeztet. Ezek felületéről a barázdákat elszíneződött csíkokká formálták a genetikai manipulálások. A cukordinnyék közül az a legfinomabb az, amelyiknek héja kérges, bele pedig a sárga jelzős nevével ellentétben zöld színű.



olvass tovább