retró

Haldokló tárgyak

6806

Jártok videotékába? Van még valahol írógépetek? Vesztek térképet utazás előtt? Összegyűjtöttünk tíz dolgot, amely – tetszik vagy sem – biztosan letűnt relikviának számít majd, mire gyerekeink felnőnek.

1. Írógép
Ezt nyilván nem kell hosszan magyarázni. Tökéletes példa mindarra, ami anno nagyon szép volt, de mára teljességgel haszontalan és felesleges, legfeljebb steampunk díszletbe illő kellék. Pár kinyúlt kötött pulcsis, hatvanas írón és fetisisztán kívül ma már senki sem őrjíti meg sem kiadóját, sem magát azzal, hogy írógéppel, papírra ír. Akik mégis, azok viszont nyilván a régi, brutálisan kattogó, látványosan csapkodó céleszközöket használják, az elektromos írógép számukra vállalhatatlan kompromisszum.

2. VHS, walkman
A kettőt nem véletlenül vesszük egy kalap alá, ugyanazt a technológiát képviselik. Egyébként jelezze, aki nap mint nap betolja a mai szemmel ormótlan VHS-kazettát a lejátszóba, áttekeri a felesleges részeket, miután kicsit túltekert, visszateker, és így néz filmet. Ugyanezt kérnénk a walkman ügyében, amely azóta márkanévként a Sony médialejátszója lett, mi azonban természetesen a kazettás eszközre gondolunk, tekerős hangerőállítóval, nagy, „benyomós” gombokkal és persze a legjobb funkcióval: először csak furcsán szól a zene, a hangmagasság pedig egy idő után akár egy oktávval is lejjebb csúszhat, amely a biztos jele annak, hogy az elemek haldokolnak.

olvass tovább

Kincsvadászat a bolhapiacon

7622

„Ismered a bogaras csajt? Tök jó cuccai vannak, múltkor rendeltem tőle egy táskát, valódi bőr az 1970-es évekből.” Akkor még fogalmam sem volt, miről beszél az ismerősöm. Aztán egyre több és több helyen bukkant fel a LoveBug Vintage neve. Ez egy régi, minőségi cuccokat áruló webáruház, amely bizonyos időközönként nyílt napot is tart, hogy a leendő vásárlók vagy a rajongók megtapogathassák, felpróbálhassák a retro ruhákat, elbigerésszenek a megannyi csip-csup csoda, mütyür és csecsebecse között. A legutóbbi alkalommal, bolondok napján, mi is felkerestük a bogaras lányt, Kertész Violettát, aki lelkesen mesélt a kincskereső őrületről, amely beszippantotta.

Fotó: Mengyán Eszter



olvass tovább

I ♥ Bemondónők

7690

Soroljatok fel fejből legalább négy magyar bemondónőt! Nem baj, ha nem maiak. Nem, híradós műsorvezető nem ér, azokra vagyunk kíváncsiak, akik a műsorok között, valami semleges háttér előtt, szépen bevilágítva elmondták, mit kell tudni a soron következő műsorokról. Kudlik Juli, rendben, aztán? Nem egyszerű, ugye? A bemondók úgy voltak a közszolgálati csatorna arcai, hogy nem kellett celebnek lenniük. Kemény munka volt az övék: higgadtság, hibátlan beszédkészség és teljes alázat a korabeli öltöztetők és sminkesek felé. A végeredmény így visszatekintve sok esetben megmosolyogtató, mégis elfog minket valami megfoghatatlan nosztalgia, amikor erre a blogra nézünk. A kezdeményezés új és reméljük, a készítő nem adja fel, hiszen igenis szükség lenne a királyi tévé bemondónőinek katalógusára, amely nem csak divat- és sminktörténeti lexikonként értelmezhető, hanem elárul valamit arról is, hogy kik voltak az igazi nők. Ezentúl a szokásos szemöldökráncoláson kívül egy kicsit a szívünk is fáj majd, ha kereskedelmi adót látunk.

Anyu, a stílusikon

7811

Őszintén, megnéztétek mostanában a szüleitek régi fotóit? Nem a családi képeket, amelyeket nektek és a rokonoknak mutogatnak, tehát amin a gyerekek fejlődése követhető a legkülönfélébb helyszíneken, (általában vállalhatatlan) ruhákban és kompozíciókban, hanem a saját fotóikat a saját életükről, arról, ami a megszületésetek előtt zajlott. Szeressük és tiszteljük akármennyire is a szülőket, legyünk velük a legnagyobb haverok, a legtöbbeknek, akikkel beszéltünk e tárgyban egyszerűen nem esett le, hogy anyunak és apunak bizony volt élete a pelenkacserék kora előtt is. Mármint persze tudunk róla – ők is iskolába jártak, esetleg valahol továbbtanultak, dolgozni kezdtek és így tovább –, de akkor sem egyszerű napirendre térni afölött, hogy egykor ők is csajoztak, pasiztak, züllöttek, aztán kijózanodtak, szexeltek és paráztak, mint mi. És közben nyilván iszonyatosan jól néztek ki.

Bár nem tudunk azonosulni a kényelmes, de leegyszerűsítő közhellyel, hogy régen minden jobb volt, bizony a napszítta, repedezett szélű fotókat nézve úgy tűnik, hogy az emberek legalábbis jobban néztek ki, mint ma. Lehettek anyuék trógerek, hippik, punkok, buzgó pártkatonák, ellenzéki szervezkedők vagy irodisták – a legtöbb jó ízléssel megáldott vintage-függő ölni tudna azokért a cuccokért, amelyek nekik természetesek voltak. Teljesen mindegy, hogy a dekadens nyugatról, vagy a keleti blokkról beszélünk. Hogy a jelenség globális, azt mi sem bizonyítja jobban, mint Piper Weiss új könyve, az Anyu, a stílusikon (My Mom: The Style Icon).

olvass tovább

Az asszonynak a konyhában a helye!

8154

Nem értjük ezt a fenenagy szabályozást a reklámok körül. Nem szabad cigarettázó embert mutatni, illetve azt sugallni, hogy a dohányzás örömet okoz? De hiszen a cigi nem ártalmas, viszont ellazít, ráadásul megmutatja az utat a férfi szívéhez – főleg, ha fenékig kivágott estélyiben kínáljuk meg. Bántja az emancipált nőket, hogy a mosópor- és mosószerreklámok szerint elég a boldogsághoz a könnyedén abszolvált házimunka? De hiszen elég! Különben is, miért akarna a nő kimozdulni a konyhából, nem származik abból semmi jó. Leszámítva persze az ágyban teljesítendő házastársi kötelességet.

Erről persze csak akkor lehet szó, ha előbb megszerzi a férfit, és aztán az élete végéig hálás lesz, hogy valakinek ő is kellett. Erre persze esélyünk sem lehet friss lehelet nélkül – ha erre nem figyelünk, imádatunk tárgya úgy hagy ott minket, hogy életünk végéig depressziósak leszünk. Ha pedig túl sok a házimunka, semmi gond, kérjük meg az urunkat, hogy vegyen nekünk egy pár négert, lehetőleg kellően beidomított példányokat, megbízható forrásból. Ha más nem, egy megtermett fekete asszonyság mindenképpen elkél, főleg, hogy nem csak isteni a kávéja és a palacsintája, de még viccesen is beszél.

olvass tovább