repülés

Repül a baba

4691

A repüléstől való félelem sok emberben természetes lehet. Én mindig is vonzódtam a repcsikhez, így sose paráztam különösebben, amikor felszálltunk vagy éppen le. Viszont a legutóbbi utazás alkalmával elég megrázó turbulenciába keveredtünk, és akkor megtörtént: levert a víz, hevesen dobogott a szívem, az ujjaim elfehéredtek, olyan erősen markoltam az ülés karfáját. Miután vége lett a megrázkódtatásnak - hosszú óráknak tűnt -, a kapitány bejelentkezett és elmesélte mi történt. Köszi, de ezt nem lehetne közben, valami megnyugtató zenével kísérve? Persze így is kedves volt tőle, hogy egyáltalán szóra méltatta az esetet. Akkor kicsit jobban belegondoltam, hogy mi történhet: bennéghetek, lezuhanhatok, csattanáskor elpusztulhatok, infarktust kaphatok, megfagyhatok. Persze ezek a lehetőségek már korábban is átfutottak az agyamon, mindig azt válaszoltam, hogy napról napra kimegyek az utcára, ahol a fejemre eshet egy cserép, elüthet egy autó, megtámadhatnak, és számtalan egyéb veszély leselkedhet rám, mégsem parázom agyon magam.

Minden reálisnak tűnő érv ellenére repülőgépen utazni félelmetes. Eleve, az a hatalmas vascső két kitüremkedéssel hogy képes fennmaradni a levegőben? Hogyhogy nem zuhan le? Persze, én is tanultam fizikát, de mégiscsak csodálatos, pontosabban megdöbbentő, nem?! Ráadásul a repülőgépen való utazás egyáltalán nem megszokott dolog, míg egy autó esetében tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy mi hogyan működik, bizonyos hangok mit jeleznek, addig egy repülőn ülve nem lehetünk biztosak semmiben. Akár a legkisebb rázkódást, nyekergést is súlyos és veszélyes hibának tulajdoníthatjuk, amin az életünk múlhat. A statisztikák azt mutatják, hogy a világon minden negyedik ember nagyon fél a repüléstől, és hiába gyakorolja a repülést - tehát bármennyit is utazik - nem csökken a félelme.

Köztudott, hogy a közúti közlekedés jóval veszélyesebb, mint a repülőgéppel történő utazás, de nehéz ezt elhinni egy olyan világban, ahol a legkisebb légi balesetről is tudomást szerzünk a híradásokból, míg az autóbalesetek csak akkor kerülnek a nyilvánosságra, ha az különösen véres, tragikus volt. Szerencsére már Magyarországon is elérhető olyan szolgáltatás, ahol ezeket az elemi félelmeket segítenek legyőzni bennünk. Szimulátorok segítségével megmutatják, hogy milyen a repülés maga, elmagyarázzák, hogy mi történik a testünkben, amikor felszállunk, mikre utalnak a különböző zajok, mozdulatok, és eleve, hogyan jöhet létre a repülés. Ezek ismerete azért különösen fontos, mert a legtöbb esetben azért félünk a repüléstől, mert nem ismerjük annak a folyamatát, mibenlétét, nem tudjuk, hogy amit éppen tapasztalunk az normális vagy sem.

Hol hagytad magad?!

4738

Amióta néhány óra alatt átszelhetjük a Földet, sajnos szembesülnünk kellett azzal, hogy a testünk nem minden esetben bírja az időeltolódás általi gyűrődést. Gondoljunk bele: Budapesten gépre szállunk, Tokióban landolunk tizenkét óra múlva, viszont az időeltolódás miatt ott 12+8 óra lesz, ami azt jelenti, hogy ha reggel hatkor indultunk, bár este hatkor érkezünk meg, de ott éppen hajnali kettő lesz... Nem csoda, hogy összezavarodik a szervezetünk. A több időzónán való gyors átkelés során a biológiai óránk felborul. Ennek az az oka, hogy a szervezetünknek a normális működése nagyban függ az átaludt és az ébren töltött periódusoktól. Ez gondolom nyilvánvaló. Joggal gondolhatnánk, hogy ha alszunk, akkor kivédhető a jet lag néven ismerté vált tünetegyüttes, amelynek a szó szerinti fordítása: időeltolódás miatti kimerültség. Sajnos nem ilyen egyszerű a megoldás, ugyanis az agyban található tobozmirigy csak akkor termel melatonint, -ami felelős a bioritmusunkért- ha klasszikusan érzékeli a sötétedést és a világosodást. Tehát hiába alszol te akkor, amikor világos van, az agyad nem fog pihentté válni.

Nagyjából három teljes napra van szükség ahhoz, hogy kiheverjünk négy-öt órányi időeltolódást. Sajnos nem csak álmossággal jár a jet lag, tünetei nagyon sok félék lehetnek: szorongás, ingerlékenység, fejfájás, dekoncentráltság, izzadás, kiszáradás, koordinációs zavarok, emlékezetkiesés. Elég kemény dolgok ezek, nem? Védekezni legkönnyebben úgy lehet, ha inkább a megelőzésre koncentrálunk. Bioritmus alatt a természet és az élő szervezetek életciklusainak egymásutániságát értjük, ezen belül a leggyakoribb ciklusváltást a cirkadián ritmus generálja: huszonnégy óránként ismétlődik. Befolyással van a hormonok működésére, az anyagcserére, a vérnyomásra, a pulzusra és a vércukorszintre. Amennyiben ezt megzavarja a jet lag vagy netán a váltott műszak - ami talán gyakoribb -, akkor a szervezetben némi zavar támad. A legkönnyebb ezeket úgy kivédeni, ha felkészülünk.

Nyugtatók, gyógyszerek szedése nem ajánlott, hiszen legfeljebb placebóként tudnak hatást gyakorolni a szervezetünk működésére. Ha tudjuk, hogy messzire utazunk hazánktól, akkor a célállomás ritmusához alkalmazkodjunk, akár úgy, hogy csökkentjük az alvást, máskor étkezünk, csak próbáljuk meg felkészíteni a testünket a váltásra. A repülőút alatt igyunk sok folyadékot, gyakorta álljunk fel, sétáljunk a gépen, amennyire ez lehetséges. Fontos, hogy ne igyünk alkoholt, bármennyire is megnyugatólag hat feszült idegeinre, mert az alkohol dehidratál, ez az amúgyis száraz légtérben kifejezetten káros. Miután megérkeztünk próbáljunk meg az adott helyhez és időzónához alkalmazkodni. Mozogjunk sokat, könnyű ételeket együnk és az első három napban igyekezzünk mindent kerülni, ami stresszt okozhat. Semmiképpen ne aludjunk napközben, mert ez még inkább meghosszabíthatja a jet lag tüneteink kifutási idejét.

Adj király katonát!

5449

Félünk. Félünk még akkor is, ha nem történt meg a baj, mert megtörténhetett volna. Félünk, és közben belemegyünk egy olyan játékba, aminek csak szabályait ismerjük, végső célja azonban nem biztos, hogy kellőképpen világos. December végén egy nigériai férfi sikertelen robbantási kísérletet hajtott végre egy Detroitba tartó repülőgépen - az akciót elszúrta, az utasok semlegesítették. Mint később kiderült, egy olyan nigériai férfiról beszélünk, aki rajta volt az amerikaiak terroristagyanús listáján, akinek saját apja konkrétan figyelmeztette őket, hogy valami bibi van a gyerekkel, tessék odafigyelni. Ez a két információ azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy Umar Farouk Abdul Mutallabb fennakadjon a szuperbiztonságos szűrőhálón. Alaposan elszúrták, ám Obama majd kiosztja a dádákat, mint ahogy a minap már ki is nyilatkoztatta: "Ez elfogadhatatlan, ezt nem tolerálom." Orrára koppint szépen a titkosszolgálatoknak, amik ugyan birtokában voltak a szükséges információknak, mégsem sikerült nekik "összekötni a szálakat".

Ám közben ez az egész hercehurca remek apropót biztosított annak, hogy minden eddiginél szigorúbb biztonsági rendelkezéseket vezessenek be a repülőtereken, s hogy felállítsák - vagy inkább megerősítsék - azon országok listáját, ahonnan nem túl szerencsés megérkezni az Egyesült Államok területére. Ennek értelmében az alábbi országokból érkezők különleges vizsgálatokon eshetnek át, azaz automatikusan potenciális veszélyforrásnak számít mindenki, aki történetesen Kubába, Szíriába, Iránba, Irakba, Libanonba, Líbiába, Jemenbe, Afganisztánba, Pakisztánba, Nigériába, Szudánba vagy Szaúd-Arábiába született.



olvass tovább

Lopod a mindent?

5692

Nem vagyok híve a hozzunk el mindent a szállodából meg a repcsiről dolognak, nem úgy, mint Ross Geller - bár gyorsan hozzáteszem, megesett már, hogy én is a csomagomba gyömöszöltem egyet a kis pokrócok közül. Akkor esett meg, amikor fél évre tűntem el a kontinensről, és gondoltam, jó szolgálatot tesz majd ez a kis rongydarab. Így is lett, dolgozott két végén összekötve és felfüggesztve ruhásszekrényként, volt kispárna, mentett meg a fagyhaláltól, adott piknikaljat, egyszóval hű szolgálóm volt. Ám a hazaúton szépen otthagytam az ülésen, úgyhogy mondjuk inkább, kölcsönvettem. Ismerek azonban olyan embert, akinek lakáskellékei között szerves helyet foglalnak el az elcsent pokrócok, s nem egy ismerősöm vallja büszkén, ő bizony mindig elviszi a plédeket, hisz kifizette, jár neki. A pokrócok tehát jönnek-mennek, feltételezem, kimutatható károkat okozva a légitársaságoknak - miközben azt is feltételezem, ez régóta bele van kalkulálva a jegyárakba.

Az American Airlines most költségcsökkentési okokra hivatkozva úgy döntött, május 1-től megvonja utasaitól az ingyenes takarózási lehetőséget, és darabonként nyolc dollárért hajlandó csak rendelkezésre bocsátani azokat - nyilván ekkor már örökbe adják. Elmondásuk szerint ezen döntésük utasok által kitöltött kérdőívek válaszai alapján született, ami kicsit furcsán hangzik, ugyanis a jegyárak mindezzel párhuzamosan nem csökkennek, úgyhogy megnéznénk azt a kérdőívet. Ingyentakaró tehát nincs tovább, amivel nem lenne különösebben nagy baj, ha hozzávetőlegesen nem három fok lenne az utastérben.

A hosszas felvezető után kérdésünk egész egyszerűen annyi, te magaddal viszed a plédet a gépről, a sampont, szappant, fürdősapkát a szállodából, mondván, az jár?

Éld túl a repülést!

6325

Repülővel állítólag élmény utazni: gyors, kényelmes, biztonságos. Ha legyőzöd a tériszonyt, a lezuhanástól való félelmet és harcba szállsz a légi betegségekkel, akkor persze! Valamilyen szinten mindig az agyban dől el a dolog, viszont nem árt azért a házipatika néhány darabját is bedobálnod a kézipoggyászba! Biztos, ami biztos…

Állítólag a modern utasszállító repülőgépeket úgy alakították ki, hogy a benne utazókat a legkevésbé viselje meg a levegő legyőzése és az égen való suhanás. Hiszi a piszi! Ahogy a tengeribetegség és a buszozás, autózás alatt kialakuló rosszullét is kellemetlen perceket okozhat az arra érzékenyeknek, nincs ez másként a repüléssel sem. Kapásból három-négy dolgot fel tudunk sorolni, ami alapján mégsem olyan nagy felüdülés a felhők feletti szárnyalás.



olvass tovább