reggel

A szekrényt bámulva

4327

Már kislányként rengeteg időt töltöttem el azzal a kérdéssel, hogy "Mit vegyek fel?". Szünidőben előfordult, hogy ötször is átöltöztem, mert délutánra más hangulatba kerültem, mint reggel voltam, vagy épp akkorra száradt meg a kedvenc, kék-fehér, fodros szoknyám és végre bele lehetett bújni. Anyu rendesen ki is volt akadva, amikor estére megtöltöttem a szennyesemet, nagyi úgy próbált meg leszoktatni erről, hogy nekem kellett kimosnom a ruháimat. Nos, nem sikerült a rehab. A mai napig, ha nem dolgozom, tuti átöltözöm legalább kétszer. Nyilván már akkoriban sem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel, majd mikor meggondoltam magam, akkor átöltöztem. Mivel ezt egy dolgozó nő nem teheti meg, tehát nincs lehetőségünk naponta többször átöltözni, ezért reggel hosszú-hosszú perceket kell eltölteni azzal, hogy kiválasszuk a megfelelő szettet, több-kevesebb sikerrel. Gimnazistaként, mikor fontos volt, hogy minél tovább tudjak aludni, ergo nem volt idő a reggeli agyalásra, hogy milyen viseletet vegyek fel aznap, mindig este készítettem ki a ruháimat, bugyit, melltartót, harisnyát, szoknyát, blúzt, vagy épp bugyit, trikót, nadrágot, pulcsit, ami éppen jól esett. Még a sorrendet is beállítottam, tehát legfölül volt a bugyi, mert azt húztam fel legelőször és így tovább. Abszolút időhatékony és antiidegörlő megoldás volt. Néha még ma is alkalmazom. Így rám a következők nem igazak (csak egy kicsit). 

Néhány napja a The Daily Telegraph közölt egy felmérést arról, hogy a nők mennyi időt töltenek az öltözködéssel, illetve az előkészületekkel, hogy startra készek legyenek. Eszerint egy átlagos hétköznap több mint negyedórán keresztül válogatunk, és teljesen mindegy, hogy pontosan hány darab cucc is van a szekrényünkben. Ez közel egy évnyi ruhaválogatás életünk során, és akkor még nem is említettük, hogy amikor buliba megyünk, ez a tizenhat perc, máris húszra ugrik. Ha hétvége van, akkor csak tizennégy percet agyalunk, nyaraláskor pedig kevesebb mint tíz percet - persze a bőröndöt legalább egy órán keresztül készítettük össze, tehát akár még több is lehetne, ha a teljes gardróbunk velünk lenne. Amennyiben karácsony van, esetleg esküvő, akkor kicsit több mint fél órát, összesen harminchat percet töltünk azzal, hogy kiválasszuk az est fényét emelő ruhadarabot. A felmérést több ezer brit nő között végezték, akik tizenhat és hatvan év közöttiek.

Most, hogy ezeket számokat végiggondoltam, eszembe jutott a péntek reggel, amikor háromszor öltöztem át, és végül egy olyan szettbe bújtam bele, ami még soha nem volt rajtam utcán, aztán elég jól éreztem magam benne persze. De van olyan is, hogy semmi kedvem a válogatáshoz, és sajnos egész nap egy olyan szoknyában kell lennem, amiben legszívesebben az asztal alá bújnék, mert annyira nem érzem jól magam tőle a bőrömben. Lehet, hogy másnap kedvemre való lenne, de aznap pont nem. Saját tapasztalataimból mégiscsak azt a következtetést vonom le, hogy érdemes az egész napi kellemes érzetért kicsit többet időzni a gardróbban. Te válogatsz vagy azt veszed fel, ami épp kiesik a szekrényből?

Vendégül látnak?

4474

Ma is, mint a legtöbb reggelen, beugrottam a Margit hídnál a Híd bisztróba, hogy a reggeli rendes kávémat megigyam. Aki nem ismeri a helyet: tudni kell, hogy van a bisztrón kívül egy kis placc, rajta tizenöt-húsz asztal székekkel. A vendégek itt foglalnak helyet, és a félig nyitott bisztróból már jön is a kiszolgáló személyzet, felveszi a rendelést és néhány perc múlva fogyasztjuk is az éltető nedűt.

Reggelente nyolc és kilenc között szoktam betérni, általában egy raszta hajú lány szolgál ki, már szinte nem is kell elmondanom, hogy mit szeretnék - presszó kávé, nagy csészében, hideg tejjel és egy kis szóda -, megkérdezi, hogy a kávémat kérem-e, bólintok és hozza. Nos, ma reggel, megint leparkoltam a cangámmal, leültem a szokott helyre, egyedül voltam az egész kócerájnál. Egyszer csak azt hallom, hogy kiüvölt egy nő a bisztróból: "Fél tizenegyig önkiszolgálóak vagyunk, ám!" Hogy mi? Felállok, beslattyogok, megkérdezem, hogy mióta van ez így. A nő arcátlanul a pofámba vágja: "Háh, már a kezdetek óta!". Na, erre nekem sem kellett több, mondtam neki, hogy nagyon érdekes, ez valószínűleg személyzetfüggő szabály, hiszen a raszta hajú kolleginája mindig nagyon készségesen kiszolgál reggel nyolc és kilenc között. Csípőből jött a válasz: "Lehet, de nekem most kurva sok melóm van!" - igen, ezekkel a szavakkal. Mint említettem, egyedül én voltam a bisztróban és, amikor a pulthoz mentem, épp dobta a székre a kisasszony a Blikket.

Na, mindegy is, gondoltam, legalább megúszom a borravalót, hiszen ha kiszolgálom magam, akkor nekem jár, nem? Kértem a szokásos presszót nagy csészében, hideg tejjel. Elég bonyolultan mondhattam el, bár még a bögrére is rámutattam, hogy melyikbe szoktam kapni, de volt némi kavarás. Mindegy, megcsinálta. Majd, mikor mentem volna leülni, utánam szólt: "Kifizetnéd?!" Nem, meglógok a kétszázkilencven forintos kávéval, mert az olyan izgalmas. Persze, kifizettem volna, de a nő nem tudta mennyit is kérjen, megkérdezte, hogy ezért a kolléganője mennyit szokott kérni, mondtam neki, hogy kettőkilencvenet, erre: "Rendben, most még ennyit számolok fel én is, de legközelebb ilyen sok tejjel több lesz!" - fenyegetett. Mit mondhattam mást erre, mint azt: "Nem lesz legközelebb..., minden jót!"

Na, mármost mi ezzel a fenti szituációval a bajom? Csak egyetlen dolog, hogy a vendéglátás, nem így néz ki. Pedig olyan szép ez a kifejezés, ha helyesen értelmezte volna a a kiszolgáló csaj, biztosan másként alakul a reggeli kommunikációnk, és én is visszatérnék a megszokottt kávézómba...

Öltözz így szeptember 7-én

4628

Őszül. Az éjszakák kifejezetten hűvösek, a reggelek szintén. Persze nem kell még sapka, kesztyű, de egy nyakra tekert vékony sál áldás lehet. Napsütés lesz, a hőmérséklet maximum 23 C°, de ez kellemesnek mondható. A negyven denes harisnyának már haszna van, ha szoknyában akarunk ma billegni, egyébként, meg a klasszikus farmer-poló-pulcsi kombó a legtermészetesebb. Esőre nem számítunk a hét elején. 

Öltözz így szeptember 8-án

4642

Mivel egy darab felhő nélkül ébredtünk, így az éjszakai kisugárzás nagy volt, tehát hideg a reggel. Akik hegyek, völgyek között élnek máris számítsanak ködfoltokra, ami nem annyira az öltözködési, mint az úrvezetői képességeket teszi próbára. A kedd napos lesz, eső sehol nem várható. A legmelegebb pillanatokban a hőmérő higanyszála talán a 25 C°-t is eléri. Ez még kellemes. Ma még meg lehet próbálni a szandál-blúz-alj hármasát. 

Öltözz így szeptember 9-én

4652

Változatos felhőkép mellé a mai napon szikrázó napsütés várható! Ami jó. Imádjuk ezt az időszakot - van, aki tényleg szereti -, amikor megfagyunk, ha elbújik a nap, de nyári ruhát húznánk legszívesebben, ha előbújik. Ma már 28 C°-ig felkúszhat az a bizonyos higany a hőmérőben. A titok nyitja a rétegekben rejlik. Mindenképpen érdemes egy olyan nyári felsőt felvenni, ami jól néz ki önmagában is, tehát, ha le kell venned az épp most beszerzett pulcsit, azért domboríthass! Annyira változó a hőérzetünk, hogy a szoknyások egy harisnyát mindenképpen dobjanak be a táskájukba! A nadrágosoknak meg úgy kell, feltűnés nélkül nem vetkőzhetnek bugyira!