randi

Megadod a számod?

5263

A címben szereplő kérdés számtalanszor elhangzik egy-egy buliban, hiszen sokan ismerkedés céljából is eljárnak szórakozni, nem pusztán a kikapcsolódás miatt. Az, hogy megadjuk-e a számunkat, a pasitól függ, legalábbis eddig ezt hihettük, de ezt megcáfolja a legújabb kutatás. Az evolúciós pszichológia mentén viszgálták, hogy van-e összefüggés a telefonszám megadása és a menstruációs ciklus között, szóval, hogy számít-e melyik fázisban vagyunk a három közül. Az eredmény természetesen az lett, hogy igen, számít.

Az evolúciós pszichológia az emberi viselkedés és pszichológia evolúciós gyökereivel foglalkozik. E szakterület azt kutatja, hogy az emberi viselkedés milyen előnyt jelenthet az evolúciós fejlődés során. Azt már régóta tudjuk, hogy a szexuális étvágy függ a ciklustól, persze ez csak azokra a nőkre igaz, akik nem szednek fogamzásgátló tablettát. A kutatás kiderítette, hogy bizonyos menstruációs szakaszban a nők könnyebben adják meg a telefonszámukat. Ha a férfi határeset, akkor míg a ciklus egyik felében boldogan nyújtjuk át a számunkat, addig máskor durcásan elfordulunk.

A ciklusunk három szakaszból áll: az első szakaszban történik a peteérés, a második szakaszban történhet meg a beágyazódás, ami ha nem következik be, akkor menstruáció követ. A felmérés azt mutatta, hogy a nők a peteérés szakaszában - a follikuláris fázisban, ami a luteinizáló hormon szintjének emelkedéséig tart (ez a hormon okozza a tüszőrepedést) - szívesebben adták meg a számukat. A menstruációs szakaszban a vizsgált 51 főből csak 4 adta meg a számát, tehát 7,8%-os volt a siker, a beágyazódás szakaszában a 89 főből, 7 csaj adta meg, tehát 7,9% volt a számcserével végződő ismerkedés, míg a peteérés fázisában 60-ból 13-an adták meg a számukat, tehát 21,7% járt sikerrel. A nagy tanulság pedig, hogy az evolúció igenis hatással van az emberi viselkedésre!

Mit tudsz te a randizásról?!

5742

Egy kis időutazás következik, ugyanis nem mindennapi bejegyzésre bukkantunk - képekkel illusztrált randitippek 1938-ból. Nagyjából fél éve Zsófitól kaptunk egy továbbított levelet, ami az ötvenes években élő feleség helyes viselkedését mutatta be. Sokat kacagtunk olyanokon, hogy kössünk masnit a hajunkba, mielőtt hazaér a férjünk, s hogy legyünk érdekesek és szórakoztatóak. Mondanom sem kell, hogy azóta is rendszeresen felemlegetjük a jótanácsokat, ám az alábbi galéria is temérdek, ma már nevetségesnek tűnő utasítást tartalmaz. Örömünk persze nem lehet teljesen felszabadult, hiszen ha jobban belegondolunk, a hetven évvel ezelőtti randitippek kellő reformálás után ma is hasznosíthatóak. Nézzétek!

Itt találod a többi utasítást!

A gyomrán át

6996

Olcsó közhely, hogy a férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út. De mint minden olcsó közhely, ez is komoly igazságtartalmat hordoz. Egy jól megkomponált és kellő szakértelemmel elkészített menüsor a hódítási apparátus olyan kelléke, amiről kár lenne lemondani, de régi kapcsolatokat is felpezsdíthetünk egy rafinált közös vacsorával. Nem árt azonban néhány dolgot megfontolni, mielőtt nagy lelkesen főzőkanalat ragadnánk.



olvass tovább

Keress a nőre!

7280

Másfél óra, ugyanennyi sör, eddig minden remekül megy, egyik téma követi a másikat, pedig már azt hittem, a klasszikus randi intézménye érdeklődés hiányában megszűnt. Ő is émelyeg a Jóbarátoktól és neki is az Ül a kedvence a Kispáltól, szóval így hirtelen azt mondanám, vegyünk lakást közösen és jöhetnek a gyerekek. „Ja, amúgy jó voltál abban az interjúban” – vetem közbe foghegyről. Egy kicsit elhallgatunk. Az ominózus tévéadás másfél éve volt. Amikor rákerestem a nevére, miután először találkoztunk, a harmadik oldalon találtam meg az erről szóló linket, majd negyed óráig túrtam a YouTube-ot, mire rábukkantam a felvételre is. Szinte látom mozogni a fogaskerekeket a fejében, miközben rájön minderre. „Rámgugliztál” – mondja inkább érdeklődve, mint vádlón. „Neem, én egyébként is néztem ezt az adást és izé, emlékeztem rád” – mondom, de én is érzem, mennyire abszurd az egész. Fél perc jóvátehetetlen kussolás következik. „Oké, rádgugliztam.” Nevet. Megúsztam.

Nem sokon múlt, hogy lekapartam magamról a „perverz” bélyeget, még mielőtt rám száradt. Vicces, hogy egy hajszál választotta el mindezt az őszinte érdeklődéstől. Úgy tűnik, hogy bár mióta az internet létezik, vannak keresőrendszerek is, hétéves a Facebook, a magyar közösségi oldalakról nem is beszélve, még mindig nem tudunk mit kezdeni a rendelkezésünkre álló sok-sok (túl sok) adattal. Azaz tudunk, elvégre információra éhes ribancok vagyunk mind, azaz képtelenek vagyunk visszafogni a kíváncsiságunkat, ha a világ legérdekesebb dolgáról, a másik emberről van szó. Ebből élnek a pletykalapok is, illetve most már inkább halnak, hála (szó szerint!) a közösségi oldalaknak és a blogoknak. Még a bulvármédiát maximálisan elítélő, felnőtt és öntudatos médiafogyasztó sem tudja megállni azonban, hogy rá ne keressen arra, aki tetszik neki, vagy éppen arra, aki nagyon ellenszenves – a lényeg, hogy legyen, ami fűti az érzelmeket, szinte mindegy is, hogy képet vagy állapotfrissítést talál.

olvass tovább

Ki fizet a végén?

7947

Az emancipáció az egyik legellentmondásosabb fogalom a világon. Magától értetődő, hogy van szavazójogunk, minden további nélkül vállalhatunk munkát, teremthetünk önálló egzisztenciát, és úgy általában véve kezünkben tarthatjuk a sorsunkat, mégis számos olyan szokáshoz ragaszkodunk, vagy legalábbis ellentmondásosan viszonyulunk, amik a patriachális társadalom maradványai. Tipikusan ilyen a ki fizet a randin kérdése.



olvass tovább

Felhasználónév:
Jelszó:
Hirdetés