rajzfilm

Kérek még gumibogyószörpöt!

3080

„Sziasztok. XY vagyok, 29 éves és rajzfilmfüggő.” Valami ilyesmivel kezdhetném én is a bemutatkozást a névtelen meseisták klubjában. Nem tehetek róla, imádom a rajzfilmeket. Valamelyik este, valahonnan nagyon messziről, jött egy gondolat a fejembe… tök jó lenne egy varázsceruza. Biztos emlékeztek a rajzfilmre, amiben a srácnak volt egy ceruzája, és amit azzal rajzolt, megelevenedett. Azt hiszem, egyfolytában rajzolnék. Először egy szép házat, majd egy másikat anyunak is aztán autókat… és valószínűleg mindenkinek a világon rajzolnék egy kis otthont, akinek amúgy nincs. 

Másnap a neten utánanéztem ennek a rajzfilmnek, és csodák-csodája találtam is belőle részeket. És ezután kezdődött… egymás után jöttek a videók és az emlékek mesékről, bábfilmekről, rég elfeledett rajzfilmzenékről… teljesen kész voltam. Ezen felbuzdulva jött az ötlet, hogy írok egy tízes listát a régi régi kedvenceimről. Lefirkáltam egy-két címet, közben pedig rájöttem, hogy túl sok volt a jó rajzfilm (kábé negyvenet írtam össze hirtelen). De a top tízet azért is kiszenvedtem…

10. A kisvakond (1963-ban készült cseh rajzfilm). Nem tudom, egyszerűen annyira aranyos volt, pedig még csak nem is beszélt szegénykém, csak nyünnyögött az orra alatt, de még az is aranyos volt.



olvass tovább

Szabadkézzel

3271

Miközben az ember anyagot gyűjt egy-egy cikkhez, óhatatlanul elkalandozik új irányokba, és új ötleteket merít. A Young Folks klipje alatt még vagy tucatnyi rajzfilmes darab jutott eszembe, ezek közül kiválogattam a szerintem öt legérdekesebbet.

Peter, Björn & John – Young Folks

A svéd trió első és egyben egyetlen nemzetközi slágerét szánt szándékkal hagytam ki az előző cikkből, ilyen ziccert illik kihagyni. Viszont a klipet mindenképpen illendő megemlíteni, hiszen a bugyuta rádiósláger mellé bugyuta klip dukál, aminek maradéktalanul elget tettek ebben az esetben. A 60 évek amerikáját idéző teljesen egyszerű, szinte statikus animáció mindenki számára könnyen emészthető, amolyan régi filmsorozat környezetet kreál. Több szót talán nem is érdemes vesztegetni rá, kezdődjék a terror. Menjünk e dallal munkatársaink, barátunk/barátnőnk, szüleink vagy albérlőtársaink idegeire. Két-három lejátszás után már kánonban fog felhangozni helyiségben.

Moby – Why Does My Heart Feel So Bad?

Egy egyszerű, „az ötéves kishúgom is tudna ilyet” módon megrajzolt klip, ami mégis rabul ejti nézőjét. Nem volt elég, hogy a rádióban folyamatosan szólt, újra és újra a képernyő elé szegezett, mert annyira tökéletesen aláfestette a hangulatot, amit Moby a dalban kifejez. Az elidegenedés, a magány mellett számomra külön döfés a sziszifuszi munka amit a parkban végez a köztisztasági szakember. Időről-időre azt kívánja az ember, bárcsak elmehetne a klip hősével, bárcsak boldogok lennének. Sajnos azonban a történet vége a magány, ahogy azt Halálnagyi előre megmondta.

more

Pearl Jam – Do The Evolution

Az előbb felsoroltak szöges ellentéte a seattle-i grunge hullám egyetlen megújulásra képes túlélőinek klipje. Jól megrajzolt, kitűnően animált és színezett darab, mindez még számítógépek támogatása nélkül. A minőségre garancia volt az elkészítéséhez felkért zseniális íróból és képregényrajzolóból lett pénzhajhász Todd McFarlane. A meglehetősen durva és agresszív klip nem csak támogatja és felerősíti a dal egyébként is erős mondanivalóját, de akár önállóan is megállja a helyét. Zseniális asszociációk, kitűnő vágások és átkötések, igaz tele van a szokásos klisékkel, de ezt még el lehet nézni. A legsúlyosabb jelenet mégsem a szegénységgel, háborúval vagy pusztulással függ össze. Tessék csak figyelni, amikor a réten táncoló kislány széttapos egy hangyabolyt, talán ez hordozza a legtöbb mondanivalót a filmben. Ártatlanul, a legkisebb rossz szándék nélkül is pusztulást hozunk magunkra és másokra, story of my life.

Neo – Ranbo 13

Szintén egy visszatérő a fütyülősök közül, úgy tűnik korai időszakában a Neo nem csak dalban, klipben is erős volt. Az agresszió, a háború itt is előfordul, igaz a megvalósítás megfelelően debil, nehogy valaki túl komolyan vegye a dolgot. Eleve, aki kitalálta az életrekelő Leninszobrok koncepcióját, megérdemel egy díjat, de a film az alapgeget a legmesszebbmenőkig kiaknázza elképesztű szituációs viccekkel. A folyóban lábat mosó Lenin csak a kezdet, nekem leginkább a pálcikalábakon futkározó mellszobor tette be a kaput. Ahogy a klip természetéhez dukál a végén minden jóra fordul, Lenin és Rambo kibékülnek és mindenki boldogan hazamegy. Az meg csak hab a tortán, hogy a készítők kicsit Michael Jacksonba is belerúgtak, csak úgy a hecc kedvéért.


szólj hozzá: Neo - Ranbo 13

Gorillaz – Clint Eastwood

Damon Albarn és Jamie Hewlett közös agymenésének bemutatkozó klipje annak idején igazán levett a lábamról. Ziggy Stardust óta nem éltem ilyen izgalmas fiktív bandát. A kerettörténet és a bandatagok igazán szórakoztatóak voltak, mindez minőségi popzenével támogatva igazi sikertörténet. A klip persze jórészt a Tank Girlt is jegyző Hewlett munkája, bár a fentiekkel ellentétben itt már jócskán beleszólt a számítógépanimáció is. A banda jellegéből adódóan ugyan minden videójuk hasonló jellegű, mégis ezt a darabot érzem a legsikerültebbnek. Tessék csak megfigyelni, a zombi gorillák ugyanúgy menetelnek, ahogy Lenin a Neo klipben. És persze itt sem mulasztották el citálni a már akkor élőhalott Michael Jackson munkásságát, egykori – életének úgy tűnik irányadó – saját zombis klipjének lemásolásával. Ami igazán merész a banda életében az az élő fellépés, amit egészen elképesztően oldottak meg, elég megnézni 1-2 élő felvételt, önmagáért beszél.

Ugyanez élőben:

Az igaziak

4299

Spongyabobtól szétrohad az agyad!

8229

Helló-belló! Reméljük, a méltán népszerű rajzfilm nézettségének nem ártunk ezzel, de muszáj beszámolnunk a legújabb tudományos szenzációról: a brit tudósok (akik egyébként amerikaiak, de mindegy) szétcincálták a fűvel közelebbi kapcsolatot ápoló fiatal felnőttek hősét, Spongyabob Kockanadrágot. Egy virginiai egyetem két kutatója kísérletezni kezdett ugyanis a témában, az eredményt pedig a gyerekorvosok hivatalos lapjában publikálta. A lényeg, hogy hatvan négyévest vizsgáltak laboratóriumi körülmények között, huszas csoportokra bontva őket. Az egyik csoport a fent említett, meglehetősen gyors tempójú rajzfilmet nézte, a másik egy hagyományosabb, lassabb mesét, a harmadik zsírkrétával játszott, ezek után pedig tesztet kellett kitölteniük. Nem fogjátok elhinni: az első húsz alanynak olyan alapvető funkciói károsodtak, mint a koncentráció, memória, önkontroll. A tudósok lelkiismeretesen figyelmeztették is a szülőket a veszélyekre.

A sorozatot gyártó Nickelodeon azonnal reagált: szerintük ilyen rövid távon lemérni a gyerekekre gyakorolt hatást tudományosan nem éppen hiteles, az eredményt rájuk kenni pedig pláne nem az. Főleg, hogy a négyévesek bőven nem is tartoznak a Spongyabob-széria célközönségébe. Azt egyébként maga a kutatás is elismeri, hogy a rajzfilm hatására a gyerekek hosszú távon képesek lesznek egyszerre többfelé is figyelni (multitasking), méghozzá éppen annak sebessége miatt. A multitasking azonban árt az elmélyült gondolkodásnak és a koncentrációnak, szóval ugyanott vagyunk.