rák

Írd ki magadból a rákot!

930

„Nyugodtan írj e-mailt, legalább kiírod magadból!”; „Vezess naplót, írd ki magadból!” Írd ki magadból... ! - hányszor, de hányszor hallottuk már ezt a tanácsot, ha valami fájt a lelkünkben és a rák ott fáj csak, mert a rák a testednek nem fáj, csak szétrág. A lelkedet. Legtöbben úgy gondoljuk, hogy áh, ez velem úgysem történhet meg. Nincs a családban, nem is volt, akinek tumora lett volna. Nem cigizem, egészségesen élek, nem fáj semmim miért lenne? De bizony a rák nem válogat és csak az immunrendszerünktől függ, hogy az állandóan termelődő ráksejtekkel meg tudunk-e birkózni vagy kóros sejtszaporulatként fognak determinálódni a testünkben, a lelkünkben, az életünkben. Vannak kezelések, vannak hatékony egészségmegőrző, helyreállító, rekreáló programok, sokan meggyógyulnak ebből a nagyon durva betegségből, de a lelkük? Azzal mi van? 

Amerikai tanulmány szerint a rákbetegeknek sokat segíthet, enyhíthet a kínzó félelmeiken, ha rendszeresen kiírják azokat. Le kell írni mitől tartasz, hogy mi az ami eszedbe jut, minden asszociációt, gondolatot, dühöt és elkeseredettséget. A The Oncologist című orvosi szaklapban jelent meg a tanulmány, amely kutatásokon alapszik és alátámasztja, hogy a kezelések során és gyógyulás vagy éppen a halálhoz vezető utat megkönnyítették ezek az önfeltárulkozások. A betegek fele nyilatkozott úgy, hogy megváltoztatta a betegségről alkotott képüket az írás, és majdnem negyven százaléka azt is hozzá tette, hogy a helyzetüket is más színben látják, nem annyira elkeserítőnek. mint addig. A testi kezelés mellett mindenképpen hasznos beiktatni lélekterápiát is, ezért a tanulmány készítői kezdeményezték, hogy az amerikai ontológiákon bevezessenek egy programot, amelynek az a lényege, hogy a rákbetegek írásterápián vegyenek részt.

Te jársz oda?

5544

Emlegetjük milliószor a szűrővizsgálatok fontosságát, s rendszeresen elzarándokolunk mi is a nőgyógyászhoz, hogy elvégezze az éves citológiát, megvizsgáltatjuk mellünket is. Bár nem szívesen, de fogorvosunkat is felkeressük, viszünk röntgent, tömetünk, fúratunk, ha kell. Sokan háziorvosuktól laborvizsgálatot is kérnek, csak hogy tudják, minden rendben van. De van egy mumusnak tűnő szűrés, van egy olyan szerv, aminek állapotáról nem tájékozódunk olyan rendszerességgel, mint kéne. Igen, a tüdőről beszélünk.

Sokak emlékezetében élhet még a kép, hogy elvileg minden évben levelet küld az illetékes tüdőszűrő állomás, hogy lassan be kéne fáradni. Ám sajnos ez már a múlté, mostanra önkéntes alapon kell elzarándokolni, mint ahogy a fent említett rendelőkbe is. Gyors körkérdésem alapján azonban egyértelmű, hogy ez éves szinten nem igazán jön össze. Sőt, legnagyobb megdöbbenésemre nem egy és nem kettő olyan válasz is érkezett, hogy még soha életükben nem jártak tüdőszűrésen. Persze kinek van kedve foglalkozni vele, megtudni a rendelési időt, odamenni, várni, leletért visszamenni vagy hetekig izgulni, míg kipostázzák. Nyilván senkinek. De sokaknak ahhoz sincs kedvük, hogy röntgensugarakkal bombázzák a mellkast, hisz az mégiscsak para.

És most jön a szónoklat

Pedig kellenek azok a sugarak, és kell a vizsgálat is! Személy szerint én is hanyagoltam jó sok évig a szűrést, mígnem a napokban olyan panaszaim lettek, hogy kénytelen voltam megejteni ezt a kellemetlen kitérőt. Szerencsére a leletem negatív lett, de elmondhatom, szinte már láttam magam a koporsóban, de legalábbis a kemoterápiás tömlővel az oldalamon. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen fura viszonyban a tüdőmmel, de az az a szervem, aminek az elrákosodásától a leginkább tartok. És nem azért, mert arra van a legnagyobb esélyem, hanem azért, mert az biztosítja az éltető levegőt, és ki akar évekig fuldokolva, embertelen körülmények között távozni a földről, ugye. Meg egyébként is. Valamiért rossz érzésem van ettől, ezért inkább nem akartam szembenézni a tényekkel.



olvass tovább

Ki tehet a rákról?

7152

Abban ugye nagyjából mindenki egyetért, hogy az ember önmagát betegíti és – jó esetben – önmagát gyógyítja meg, a nyavalyák fő okai a civilizációs ártalmak és a lelki előzmények, azaz szinte minden betegség hátterében valamilyen pszichológiai gubanc áll. Az ezen összefüggésrendszer mellett érvelők kedvenc példája az allergia, asztma és a rák, ez utóbbi már csak azért is, mert kellően súlyos és az okok mindkét csoportjából találunk példákat bőségesen és kellő bizonyítékkal megtámogatva. Elég, ha csak a stresszt és a dohányzást említjük, több ráktípus hátterében pedig vírusokat, baktériumokat, idült fertőzéseket találnak, amely mögött pedig ott áll egy gyenge immunrendszer, amely mögött pedig ott áll egy legyengült lélek és így tovább.

Ha pedig mi, azaz az emberek „találtuk ki a rákot”, akkor régebben nem is volt semmi baj, nem? A megoldás tehát: visszatérni az ókori (sőt őskori) viszonyokhoz, amennyire csak lehet. Évtizedek óta hallani innen-onnan ezt a megoldókulcsot, ám a tudomány jelenlegi állása szerint egyáltalán nem is olyan biztos, hogy az évezredekkel ezelőtt létezett társadalmakat nem sújtotta ugyanolyan mértékben a rák, mint a maiakat. A tíz évvel ezelőtt feltárt tuvai szkíta temető egyik kevéssé elhíresült, de az arany fejfedőkhöz képest is jelentős felfedezése az a férficsontváz, amelynek szinte minden csontját rák rágta szét. Bármely orvos első ránézésre meg tudta állapítani, hogy áttételes prosztatadaganatról volt szó: az említett szerv persze már nem volt sehol, de a terjedés nyomai egyértelmű jelek voltak.

olvass tovább

Víz a lelke mindennek!

8945

A víz jegyű emberek nagyon érzékenyen reagálnak környezetük minden apró rezdülésére. Folyamatosan be vannak kapcsolva a lelki érzékelőik, amiken keresztül tudomást szereznek ismerőseik, beszélgetőtársaik aktuális hangulatáról, érzelmi állapotáról. Sokszor zavaróan hat a víz szülöttekre, hogy rengeteg érzelmi hullámot fognak fel, amik azonnali hatást váltanak ki belőlük, de nem tudják azokat kiiktatni.



olvass tovább