prostitúció

Az utcasarkok mélyén

4316

Ha van téma, amiről igazán hosszú fejtegetésekbe és kultúrtörténeti kalandozásba bocsátkozhatnánk az ókori hetéráktól indulva, akkor az a – sokak szerint - legősibb mesterség, vagyis a prostitúció. Nem bocsátkozunk, mert a cikkben a mai magyarországi helyzetről lesz szó. Elöljáróban elég annyi, hogy maga a kifejezés a latin „prostere” (árul, kiáll) szóból ered, prostituált pedig az a személy, aki anyagi haszon, fizetség ellenében nyújt szexuális szolgáltatásokat. Ebbe a kategóriába persze sokan beletartozhatnak a néhány férfi által kitartott, luxus megjelenésű és magas életvitelű nőktől kezdve - akik sokszor alapvetően felsőoktatási intézmények hallgatói, vagy alacsony jövedelmű alkalmazottak - az interneten vagy telefonon házhoz rendelhető, cégalkalmazásban álló call-girlökön és a bordélyokban, masszázsszalonokban dolgozó prostituáltakon át a legalsó fokig, vagyis a több tekintetben veszélyeztett utcalányokig.

Bár Magyarországon 1950 előtt legális és törvényileg szabályozott volt a prostitúció, a Kádár-kor alatt és még a rendszerváltás után is teljesen tiltott foglalkozásnak számított, bűncselekményként, majd szabálysértésként kezelték. 1999 szeptemberében azonban elismerték a prostitúciót mint szolgáltatást és üzleti tevékenységet, így bizonyos korlátok között a közterületi prostitúció legális lett Magyarországon. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szexuális szolgáltatás nyújtása is beletartozik a munka és foglalkozás megválasztásának szabadságába, így alapvető szabadságjognak, teljes korlátozása pedig alkotmányellenesnek számít.

Vannak viszont feltételek: a prostituáltaknak egészségügyi szűréseken kell részt venniük, egyéni vállakozói igazolványt kell kiváltaniuk, és kötelesek adózni a jövedelmük után. A közterületre vonatkozólag a törvénykezés védett övezeteket és türelmi zónákat különböztet meg. A védett övezeteken (ide tartoznak többek között az iskolák, a múzeumok, a templomok) kívül az igazolvánnyal rendelkező prostituált jogszerűen ajánlkozhat fel. A türelmi zónát egy település önkormányzata jelölheti ki a prostitúció tömeges megjelenése esetén, ötvenezer lélekszám feletti településeknél pedig egyenesen kötelező, ha a tömeges jelenlét folyamatos. A zóna kijelölésének elmulasztása ebben az esetben törvénysértés – az önkormányzat részéről. A jelenlegi probléma az, hogy az önkormányzatok nemhogy türelmi zónákat jelöltek volna ki, hanem még a védett övezetek pontos határvonalát sem térképezték fel.

Földi Ágnes, a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének elnöke szerint a települési önkormányzatok kivétel nélkül megsértik az irányadó rendelkezéseket, ellentétesen cselekszenek a jogbiztonság elvével. „A prostituáltakat azon nyomban felelősségre vonják, de ha nyilvánvaló és igazolt jogsértés történik a hatalom részéről, akkor az állam hallgat. A mulasztásos törvénysértést elkövető önkormányzatokat más Európai országokban fel lehet oszlatni. Nálunk ilyen szabályozás nem létezik, és az önkormányzati törvény megváltoztatása kétharmados többséget igényelne.”



olvass tovább