prostitúció

A prostik oklevele

3953

Az olvasók közül bizonyára sokan hallották már a "bárcás kurva" kifejezést. Akinek eddig esetleg nem volt tiszta a szó eredete, azt most felvilágosítjuk: tulajdonképpen egy igazolványról van szó. Íme, ilyen volt egy igazi bárca:

Az irat az Osztrák-Magyar Monarchia boldog békeidejéből, a 19. és a 20. század fordulójáról származik, a prostitúció ugyanis 1950-ig nem volt tiltott dolog hazánkban. A hatóságok szükséges rossznak tekintették, és közegészségügyi okok miatt inkább az ellenőrzésük alatt szerették volna tartani a jelenséget (ahogy azt akkoriban a koldulással is tették). Gyakorlását életkorhoz és rendszeres egészségügyi vizsgálathoz kötötték (ahogy 1993 óta is ahhoz próbálják). Mellékesen felhívnám a figyelmet: a bordélyházi kéjnőknek és a vendégfogadó-beli szobalányoknak valamiért ugyanazt az igazolványt kellett kiváltaniuk, khm...

Büntetésre csak akkor került sor, ha a prostituált vagy a bordély tulajdonosa megszegte a szabályozást. Lehetett szó utcai magánbárcás vagy bordélyházi kéjnőről, a hivatalos személyek felszólítására köteles volt megmutatni az iratot, amelynek segítségével beazonosíthatták a személyét, illetve amivel bizonyíthatta, hogy rendszeres orvosi vizsgálaton vesz részt. További böngészendő iratok a kéjelgés megtagadásáról, kibontott hajról és kitakart mellről alant.



olvass tovább

Az utcasarkok mélyén

4316

Ha van téma, amiről igazán hosszú fejtegetésekbe és kultúrtörténeti kalandozásba bocsátkozhatnánk az ókori hetéráktól indulva, akkor az a – sokak szerint - legősibb mesterség, vagyis a prostitúció. Nem bocsátkozunk, mert a cikkben a mai magyarországi helyzetről lesz szó. Elöljáróban elég annyi, hogy maga a kifejezés a latin „prostere” (árul, kiáll) szóból ered, prostituált pedig az a személy, aki anyagi haszon, fizetség ellenében nyújt szexuális szolgáltatásokat. Ebbe a kategóriába persze sokan beletartozhatnak a néhány férfi által kitartott, luxus megjelenésű és magas életvitelű nőktől kezdve - akik sokszor alapvetően felsőoktatási intézmények hallgatói, vagy alacsony jövedelmű alkalmazottak - az interneten vagy telefonon házhoz rendelhető, cégalkalmazásban álló call-girlökön és a bordélyokban, masszázsszalonokban dolgozó prostituáltakon át a legalsó fokig, vagyis a több tekintetben veszélyeztett utcalányokig.

Bár Magyarországon 1950 előtt legális és törvényileg szabályozott volt a prostitúció, a Kádár-kor alatt és még a rendszerváltás után is teljesen tiltott foglalkozásnak számított, bűncselekményként, majd szabálysértésként kezelték. 1999 szeptemberében azonban elismerték a prostitúciót mint szolgáltatást és üzleti tevékenységet, így bizonyos korlátok között a közterületi prostitúció legális lett Magyarországon. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szexuális szolgáltatás nyújtása is beletartozik a munka és foglalkozás megválasztásának szabadságába, így alapvető szabadságjognak, teljes korlátozása pedig alkotmányellenesnek számít.

Vannak viszont feltételek: a prostituáltaknak egészségügyi szűréseken kell részt venniük, egyéni vállakozói igazolványt kell kiváltaniuk, és kötelesek adózni a jövedelmük után. A közterületre vonatkozólag a törvénykezés védett övezeteket és türelmi zónákat különböztet meg. A védett övezeteken (ide tartoznak többek között az iskolák, a múzeumok, a templomok) kívül az igazolvánnyal rendelkező prostituált jogszerűen ajánlkozhat fel. A türelmi zónát egy település önkormányzata jelölheti ki a prostitúció tömeges megjelenése esetén, ötvenezer lélekszám feletti településeknél pedig egyenesen kötelező, ha a tömeges jelenlét folyamatos. A zóna kijelölésének elmulasztása ebben az esetben törvénysértés – az önkormányzat részéről. A jelenlegi probléma az, hogy az önkormányzatok nemhogy türelmi zónákat jelöltek volna ki, hanem még a védett övezetek pontos határvonalát sem térképezték fel.

Földi Ágnes, a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének elnöke szerint a települési önkormányzatok kivétel nélkül megsértik az irányadó rendelkezéseket, ellentétesen cselekszenek a jogbiztonság elvével. „A prostituáltakat azon nyomban felelősségre vonják, de ha nyilvánvaló és igazolt jogsértés történik a hatalom részéről, akkor az állam hallgat. A mulasztásos törvénysértést elkövető önkormányzatokat más Európai országokban fel lehet oszlatni. Nálunk ilyen szabályozás nem létezik, és az önkormányzati törvény megváltoztatása kétharmados többséget igényelne.”



olvass tovább

Nesze neked pornó

4500

Nem könnyű a pornóiparról és a pornószínésznőkről értekezni, hiszen alig akad olyan, aki ne viszonyulna mély megvetéssel ezekhez a nőkhöz. Óhatatlan, hogy kérdések tömkelege merül fel: miért kezdték el, ha tényleg annyira borzasztó, akkor miért nem szállnak ki? Mi a helyzet azokkal, akik életük céljának tekintik a pornózást? A végtermék amit látunk, és ami tendenciaszerűen elöntötte az internetet, olykor csillogó életet mutat, holott a pornóipar gyakran nem kegyes a lányaihoz.

Sziasztok Shelley vagyok, pornósztár!

Iszonyú könnyű statisztikákkal és kimutatásokkal dobálózni, amik rendre alátámasztják, hogy a pornóipar virágzik, a benne dolgozó férfiak és nők pedig életük szerencséjének tekintik a felnőtt filmeket. Ez persze nem jelenti azt, hogy kötelezően el kell zárkóznunk a számoktól, hiszen valóban meglepő adatokra bukkanhatunk a pornó tárgykörében. Előtte azonban nem árt, ha kicsit közelebb engedjük magunkhoz ezt a világot, mondjuk egy olyan nő történetén keresztül, aki megjárta a pornópoklot.

Hogyan írnál le egy nem épp idilli gyerekkort? Szexuális zaklatás? Nemtörődöm szülők? Szesz és drogok? Shelley Lubben ex-pornószínésznő ilyen gyökerekkel megáldva lépett be a pornóiparba, persze ő is megmászta a legális kurválkodás összes ranglétráját. Tizennyolc évesen kirúgták otthonról, pénz nélkül csövezett Californiában, mígnem egy "jószándékú" férfi megszánta, és pénzt kínált némi szexuális ellenszolgáltatásért. A lány a helyzetre és még ki tudja, mire való tekintettel, elfogadta az ajánlatot, és a jól ismert forgatókönyv szerint a lavina elindult az első stricheléssel. Shelley gyorsan prostituált lett, miközben sztriptíztáncosnőként is dolgozott, a talaj pedig viharos gyorsasággal csúszott ki dominacsizmái alól. Háromszor esett teherbe, ebből kétszer azt sem tudta, hogy ki a magzat apja, rákapott az alkoholra és a drogokra, a mélyrepülés közben pedig egy dologra koncentrált: minél több seb nélkül átvészelni a poklot. Milyen sebekre gondolok? Felesleges azt gondolni, hogy azok a pasik, akik prostituáltnál keresik a boldogságot, csupán normális aktusra vágynak. Shelly visszaemlékezéseiben elmeséli, hogy gyakori volt a fegyverrel felvértezett vendég, de volt olyan is, aki sikátorban akarta üldözni, hogy aztán megerőszakolhassa. Iszonyú klisészerű most azzal jönni, hogy lelki vs testi sebek, de valóban erről van szó. Hogyan lehet elkönyvelni a sok-sok évig tartó szenvedést, és mégis hogyan lehet kilépni a körből?



olvass tovább

Új ruhákért dugunk!

4911

Számos könyvben, filmben, de akár riportok során is találkozhattunk különböző magyarázatokkal, amiket a prostituáltak gyártottak mentségképp a szakmájukra. Most a kínai tinilányok gyártottak egy indokot arra, miért is nem minősül prostitúciónak az, amit ők művelnek.

Szokták mondani, hogy fiatalság bolondság, de a Hong Kongban tapasztalható jelenség már korántsem fogható erre. A tinédzser korú lányok úgynevezett kompenzált randikon vesznek részt, persze az együttlétet a férfi meghálálja némi pénzzel. A jelenséggel kapcsolatban a CNN egy lányt is szóra bírt, a most tizenkilenc éves Sze tizenhat éves korában rendszeresen részt vett ilyen találkákon. Bár a szülei erről a mai napig semmit nem tudnak, mégis fontosnak tartotta, hogy meséljen erről, azt reméli ezzel megakadályozhatja, hogy a fiatal lányok gondolkodás nélkül beleugorjanak abba, amit már ő is kipróbált.

A kompenzált randevú lényege, hogy a lány egy fix árért megy el a férfival - persze korántsem biztos, hogy szex lesz az este vége, de nagyobb az esélye, mint annak, hogy nem. A középiskolás csajok ezt egyáltalán nem tartják kurválkodásnak, csupán könnyű zsebpénz-kiegészítő lehetőségnek vélik. Sze egy lányiskola tanulója volt, amikor elirigyelte kompenzált randikra járó osztálytársnői ruháit, táskáit és menő kozmetikumait, így ő is belevágott. Elmondása szerint az első férfi vendége egy negyvenes átlagember volt, aki a vacsit átugorva rögtön az ágyban akart landolni. A pénzért Sze megtette amit kellett.

Kínában tilos a hivatásos prostitúció, és a szakemberek szerint pont ezért virágozhat így a kompenzált randevú jelensége. A fiatal lányok tényleg nem tekintik magukat prostituáltnak, azt hiszik, nagy mértékben befolyásolhatják, hogy mi történik egy-egy ilyen találkán. A probléma persze abból adódik, hogy muszáj idősebb férfiakkal ismerkedniük, hiszen a korukbeli, vagy pár évvel idősebb srácok nem rendelkeznek olyan jövedelemmel, amiből képesek lennének kifizetni egy ilyen estét. Az idősebb pasik pedig úgy gondolják, hogy a pénzükért jár nekik az, amit akarnak, például még több szex, vagy esetleg óvszer nélküli közösülés - ilyenkor persze egy tizenhat éves lánynak nem nagyon van lehetősége ellenkezni. A "bármikor kiléphetek" és "én szabom meg, hogy mi történik" gondolkodásmóddal érvelnek prostituált mivoltuk ellen. Egy tizenhat éves lány randevúja mégis tragédiába torkollott, mert bár azt hitte, ő a főnök, huszonnégy éves partnere mégis brutális módon meggyilkolta.

A lányok kilenseikre általában az interneten akadnak rá, a további egyeztetés telefonon történik. Sajnos ezek a fiatalok nem fogják fel, nem érzik egy ilyen találka kockázatát, ezért is van szükség a szociális munkásokra, akik segítenek kilépni az ördögi körből. A jelenség furcsasága, hogy nem csak a szegényebb családok gyerekeit érinti, a jómódú szülők csemetéi közül is sokan űzik a zsebpénz-kiegészítés ezen módját. Hisz menőnek és divatosnak kell lenni, bármi áron...

Szponzorált mellek

5898

A minap belefutottam egy olyan tévéműsorba, aminek témáján konkrétan tátva maradt a szám, pedig mindig azt hiszem, már nem tudnak mivel meglepni a nők a lealjasulásának témájában. Pedig de. A Life Network mellekkel foglalkozó sorozatában ezúttal a My Free Implants nevű weboldal jelenségét dolgozták fel. Ez így nem mond semmit, ugye? Addig jó, ugyanis az oldal olyan, mindenre elszánt lányok gyűjtőhelye, akik mellnagyobbító műtétre vágynak, ám maguknak képtelenek azt finanszírozni, így szponzorokat keresnek a nemes ügyhöz. A szponzorok pedig fizetnek is, kedvüktől és a "szolgáltatás" színvonalától függően. És hogy mi a szolgáltatás? Természetesen fotók, videók, no és cset - videóval vagy anélkül. A lányok képeket és videókat töltenek fel magukról, és leveleznek, csetelnek a rájuk kíváncsi férfiakkal. Mivel egyetlen céljuk, hogy a pasikból kiudvarolják a megfelelő mennyiségű pénzt, természetesen minden szempontból igyekeznek a férfilátogatók kedvében járni, hisz ez garantálja a sikert, azaz az új melleket. Minden lány maga dönti el, hogy meddig megy el, senkit nem kötelez senki semmire, ám a törvényszerűségek elég egyszerűek. Ha ruhás képeket töltesz fel, senki nem kíváncsi rád. Ha félmeztelenséget vállalsz, lassan, nagyon lassan, de csordogál a pénz, ám jó, ha türelmes vagy. Ha minden göncöd ledobod, nyert ügyed van, ekkor már csak a tempó a kérdés: ha gyors sikerre vágysz, természetesen komolyabb pózokat, segédeszközöket, mifenéket kell bevetned. Azaz nem kell, csak hasznos.

A szolgáltatást tulajdonképpen nem nevezhetjük prostitúciónak bár hivatalosan a szó meghatározása ennyi: anyagi ellenszolgáltatás fejében szexuális szolgáltatást nyújt. Most akkor el lehet dönteni, hogy egy nő, aki meztelenre vetkőzik, aki pucsító, mellbimbónyalogató képeket tesz fel magáról, az prostitúciót hajt-e végre. Vagy azok, akik videón maszturbálnak, azok prostituáltak-e? Vagy ehhez a bélyeghez a társadalom szükségesnek tartja a tényleges kopulációt? Az egészen biztos, hogy a lányok szexuális segédeszközökké válnak a monitor másik felén ülő férfiak szemében - és kezében, hisz látják testüket, megkérhetik őket erre-arra, videócset formájában talán még saját műsort is kapnak. Ha a "kuncsaft" elégedett, fizet, minél többen elégedettek, annál többen fizetnek, és minél többen fizetnek, annál hamarabb vannak meg a cicik. A dologban annyi plusz van a hagyományos vetkőzős képekhez képest, hogy mindez talán emberközelibb és őszintébb, akármennyire kiábrándító is, hova jutottunk.



olvass tovább