pop

A melegdiszkók királynője

2479

Grace Jones-ra egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet, mivel a név semmit nem mondott nekem, beleástam magam, ki is lehet ő, és érdekes információkat találtam a hetvenes, nyolcvanas évek nagy modelljéről és popikonjáról. Grace Jones jamaicai származású amerikai modell, aki 1948-ban vagy 1952-ben - kissé ellentmondásosak az információk - született Grace Mendoza néven. Első sikereit modellként érte el, ezt a népszerűséget kamatoztatta később a zeneiparban, ahol a pop műfajában tevékenykedett. 1984-ben a A One Man Show című száma Grammy-díjat kapott - legjobb női videó kategóriában -, de hangját nagyon sok kritika érte.

1965-ban Grace-t és testvérét a szülei New York állam egyik városába küldték, ahol a lány színművészetet tanult a helyi egyetemen. Grace különleges egzotikus jamaicai származásának köszönheti, hogy csakhamar a fotósok és a divatszakemberek is felfigyeltek rá, nem sokkal később pedig már a leghíresebb magazinokban szerepelt, és karrierje egy csapásra beindult.



olvass tovább

Pop vagy underground?

3911

Előfordult már veled, hogy megszerettél egy zenekart, vagy akár csak egy különleges ruhadarabot, amit korábban rajtad kívül szinte senki sem ismert vagy hordott a környezetedben, majd amikor hirtelen népszerű lett, kellemetlenül, sőt, egyenesen sértve érezted magad? Nos, ezzel a hasonlattal lehet némileg érzékeltetni az underground és a popkultúra (avagy populáris kultúra) viszonyát, főképp azt a fordulatot, amikor ez utóbbi a divat körforgásába olvasztja az előbbi elemeit.

Legyen szó ugyanis zenéről, filmről, képzőművészetről vagy öltözködésről, az underground alapvető vonása az - miképp a szó jelentése, a "földalatti" is mutatja -, hogy nem felel meg a médiában, a tömegkultúrában aktuálisan elfogadott trend(ek)nek, azaz a mainstreamnek (jelentése: fősodor, főáramlat), hanem annak alternatíváját nyújtja, sőt, gyakran egyenesen azzal szemben határozza meg magát, így sokszor kifejezetten haladó szellemű. A dolgot bonyolítja, hogy a mainstream gyakran táplálkozik az underground irányzatokból: ami tegnap még létező, ám sokak előtt ismeretlen jelenség volt, és kiszorult a tömegkommunikáció csatornáiból - például egy kis csoportosulás tagjai éjszakánként flitteres malacálarcokat hordtak magukon -, az ma már egy csapásra kifejezetten populáris azaz népszerű lesz - és akarva-akaratlanul mindenhol flitteres malacálarcokba ütközünk az utcán. 

A példánál maradva: tegyük fel, hogy az említett csoporttagok a disznóvágások elleni tiltakozásul hordták magukon a maszkot, ám amikor a jelenség bekerül a divat fősodrába, a flitteres malacálarcot viselő tömegeknek már fogalmuk sem lesz a csoport eredeti célkitűzéseiről, csupán jópofának tartják a disznófejet. Nos, az underground mozgalmak épp ilyen okok miatt szokták a kommersz termékekre épülő popipart azzal vádolni, hogy többnyire csak a felszínt, a külsődleges jegyeket (legyen az ruha- és hajviselet, beszédstílus, zenei forma) szippantja magába pénzcsinálás céljából, az adott underground irányzat szellemiségét, ideológiáját és értékrendjét nem, így végső soron elsekélyesíti, kiárusítja, hitelteleníti azt.

Mint látni fogjuk, elsősorban a spontán kifejlődő ifjúsági szubkultúrák és az underground szinonimájaként is használatos ellenkultúra elemeiről van szó - felvetődik viszont a kérdés, hogy nem keveredhet-e egy eszme is könnyedén a divat hullámai közé, szintén az eladási mutatók fellendülését szolgálva? Vagy épp: nem zárja-e vaskos falak mögé társadalmi üzeneteit az ellenkultúra, ha mereven elzárkózik a mainstream csatornáitól? Egyáltalán: mennyire választható még el élesen az underground és a popkultúra fogalma?



olvass tovább

Nép a popban

4251

A populáris zene és az underground irányzatok közötti kölcsönhatásokat már elemeztük; szorosan kötődik azonban a témához a tradicionális (és most nem feltétlenül a magyarra kell gondolni) népzene vagy akár az urbánus folklór hatása is a tömeggyártott zenei árucikkek terén.

Feltételezem, hogy szükségtelen hosszasan fejtegetni a műzene és a népzene közötti különbséget: az előbbit egy bizonyos, a zeneszerzést, az előadóművészetet akár hivatásosan űző személy alkotja meg teljesen tudatosan, az utóbbi eredete viszont a régmúltban gyökeredzik, az „amatőr” szerzők ismeretlenek. Egy népdal zenei formája és szövege szájhagyomány útján terjed, a helyi közösségek pedig ösztönösen át is formálják kissé az idők folyamán, ám mégis viszonylag egységesen őrződnek meg a fő elemei.

Hogy maga a „nép” szó ebben az esetben mit is jelent, az természetesen külön és bonyolult történet. Általánosságban azokat, az elittől és az intézményes magaskultúrától elkülönülő, alsóbb társadalmi rétegeket jelölték vele, akik fizikai munkát végeznek, kultúrájukat (öltözködés, testdíszítés, zene) saját kezűleg, spontán módon hozzák létre, és ebben a népi kultúrában folytonosság, azaz élő hagyományőrzés mutatható ki. A magyar népzene esetében jellemzően a parasztságot jelenti a „nép”, bár természetesen a városi munkásság is beletartozhatna – ez utóbbinál viszont többnyire szubkultúrákról szokás inkább beszélni.



olvass tovább

Melyik Womanizert lájkolod?

4521

Valószínű, hogy már veletek is előfordult, hogy egy szeretett sláger kapcsán, valamelyik zenebuzi barátotoktól megkaptátok, hogy "De ez nem is az eredeti verzió!". Ilyenkor persze lehet torzsalkodni, ami legtöbbször kimerül, a "Nem. De. Nem. De. Nem. De" párharcában, viszont ha feldolgozásokról van szó, érdemes egy szösszenetnyi keresgélést végezni, hiszen csodálatos dolgokra bukkanhatunk. Egyáltalán nem evidens, hogy a remake mindig silányabbra sikerül, mint az eredeti verzió. Nézzük a híres, neves Britney slágert, a Womanizert. Jó, persze lehet puffogni, hogy "Fúj Brintney, mit keres még a popiparban", viszont most nem a tehetségét szeretnék megkérdőjelezni, csupán felvázoljuk, hogy az említett slágernek több verziója van, mint gondolnánk.

Britney Spears

Lily Allen

Franz Ferdinand

Ladyhawke

All-American Rejects

Gagyi volt, de tarolt

5046

Mai szemmel nézve kicsit pironkodom amiatt, hogy fénykoromban milyen zenéktől döglöttek a legyek szobám falain. Ha anyukám nem esett kétségbe a tapétára pillanatragasztóval erősített New Kids On The Block-os fiúk puncinedvesítő tekintetétől, akkor ezektől az ősgagyi dallamoktól biztos sűrűbben vette a levegőt. Igaz, ami igaz: kegyetlenül hangoltam a rádióállomásokat, ha megszólalt egyik vagy másik gyöngyszem…

Jódlival a csúcsra

Az osztrák Edelweiss dancefloor-formáció 1988-as Bring me Edelweiss című melltapizós, „négerek is tudnak havon táncolni” szösszenete első helyen landolt szomszédaink és a svájciak slágerlistáin, de Németországban és Angliában is keményen sátrat vert a legjobb ötben.


)



olvass tovább