politikus

Kicsi a bors...

6439

Válsághelyzetek idején az ember elgondolkodik, vajon kinek a kezében van a sorsa. Elvileg mindenki szabad akarattal rendelkezik, történelmünk egyik nagy vívmányaként pedig akaratunkat egyesítve akár közösen is megjelölhetjük azt a szakértői hatalmat, amely biztosítja a megélhetés minden formáját. Az egyre gyakrabban jelentkező katasztrófák – legyenek azok gazdaságiak, politikaiak vagy természetiek – felvetik azonban azt a kérdést is: tudatában vagyunk-e egyáltalán annak, hogy mi is legalább annyira okozzuk őket, mint az a pár tucatnyi ember, akik akár az életünkkel is játszhatnak/játszanak az ilyen döntéshelyzetekben.

Ha létezne egy olyan fotóalbum, amelyben az elmúlt két évszázad olyan kiemelkedő vezéralakjainak képei díszelegnének, akik tömegeket voltak képesek az orruknál fogva vezetni - hogy később a beígért paradicsom helyett sok esetben inkább a pokol földi helytartói lehessenek -, érdekes összképet kaphatnánk. Vajon miért pont Napóleon vagy Hitler volt képes a káoszból látszólag kivezető utat megmutatni, egy emberként maga mögé sorakoztatni egy egész nemzetet és tűzön-vízen át, emberéletek százezreinek semmibevételével elérni saját világuralmát? Egyáltalán hogyan juthatott el a francia császári trónig egy, a gyerekkorától kezdve folyamatosan lenézett, kisebbségi komplexusok bonyolult rendszerével küzdő korzikai „kisember”? Mikor érezhetett rá saját manipulatív képességeire az amúgy állandóan megalázott és visszautasított festőpalánta, aki aztán egy népcsoport teljes kiirtásának tervében és Európa térképének átrajzolásában engedett szabad utat „művészi” kreativitásának? Csak a történelmi helyzet volt kísértetiesen hasonló, vagy ők maguk is? Nem lehet, hogy esetleg a későbbi demokratikus vezetők – például George W. Bush, Nicolas Sarkozy, Putyin, Horn Gyula, Orbán Viktor – is ugyanolyan ambíciókkal kelnek és fekszenek, mint a fent említett diktátorok, csak éppen más eszközökkel próbálják elérni céljaikat?

Számtalan kutatás kereste és keresi a választ arra, vajon milyen kritériumok alapján dönt a választópolgár, mi határozza meg egyáltalán a politikai hovatartozást, mit vár az egyes ember a vezetőitől. De kutatják azt is, hogyan lesznek eleinte kis közösségekből nagy pártok, mennyire rögös a politikai hatalomhoz vezető út. Bárhogy is igyekszik az átlagember tagadni, igenis fontos helyet foglal el a mindennapi életében a politika, ami elsősorban a mindenhol jelenlévő médiának köszönhető. Talán éppen általa, karikatúraként látjuk a politikusok alakját, hiszen ahogy a celebekkel teszi, többnyire csak a hibáikkal foglalkozik, azokat nagyítja fel, és róluk beszél állandóan, mint ahogy egy munkahelyen a megközelíthetetlen főnök az állandó téma.



olvass tovább

Ha botrány a szex

7822

A feladat a következő: tessék szépen összefoglalni Amerika Clinton-rezsim alatt teljesített külpolitikai-diplomáciai vívmányait röviden. Volt bőven, és csak pár mondatot kérnénk, nem lesz tehát nehéz feladat. Így sem megy? Semmi baj. Helyette inkább vázoljátok röviden, mi történt közte és Monika Lewinsky közt az ovális szobában. Mindjárt más, ugye? A historikus memória már csak ilyen, a sokkhatás-szerű eseményeket megjegyezzük, a lassú folyásúakat nem, ahogy azokat sem, amelyeknek semmi köze a szexhez, még akkor sem, ha a világ szempontjából bizony sokkal fontosabbak. A szexbotrányok tehát legalább úgy írják a történelmet, mint a gazdasági manőverek és a háborúk – van is belőlük elég. Legalábbis az amerikaiaknak.

Most azonban tanúi lehetünk egy európai érintettségű, de amerikai mércével mérve is szaftos botránynak (naná, náluk történt): a Nemzetközi Valutaalap (IMF) francia vezetőjét, Dominique Strauss-Kahnt lecsukták, miután egy fiatal szobalány feljelentette. A politikus, akit Sarkozy lehetséges kihívójaként tartanak számon, szombaton éppen kicsekkolni készült Time Square-i hotelszobájából, amikor a lány benyitott. Strauss-Kahn meztelenül jött ki a fürdőszobából, bezárta az ajtót, a fürdőszobába rángatta a lányt, erőszakoskodott vele, végül „orális szexre kényszerítette”. Ezután a repülőtérre viharzott, ám a gépről leszállították és megkezdődött az eljárás.

olvass tovább