pisi

A nagy titok a nőkről és a wc-kről

3197

Az alábbi iromány Pepperke jóvoltából jutott el tudatunkig, akit kisebb alkotói válságba sodortunk dicséretünkkel, ugyanis ő is - ahogy most mi is - ismeretlen szerző művét közölte, mert látá, hogy az jó. (A szerző jelentkezzen.)

Kislány korodban anyukád mindig elvitt a mosdóba, megtanította, hogy legelőször le kell törölni a wcdeklit wcpapírral, majd ezt követően kis darab wcpapírkákat tett a wcdekli teljes felületére. Végül megtanította: "Soha ne ülj rá a nyilvános vécékre". Ezt követően megtanította "a pózt", azaz, hogy tartsd meg az egyensúlyodat a vécé felett úgy, hogy rá se ülj és ne is érj hozzá a felületéhez. A "póz" megtanulása olyan első leckék egyike egy kislány életében, amely végigkíséri őt egész hátralévő életében. De még felnőttként is nehéz megtartani amikor a húgyhólyagod a kidurranás határán van.

Amikor el KELL menned vécére nyilvános helyen, azzal fogsz szembesülni, hogy akkora sort kell végigállnod, mintha ott bent nem más, mint Brad Pitt várna rád. És vársz, mosolyogva, kedvesen és látod ahogy a többi nő is diszkréten keresztbe teszi a lábát és a kezét, ami a hivatalos kifejezése annak, hogy "behugyozom". Végül rád kerül a sor de hirtelen megjelenik a tipikus anyuka azzal, hogy "ne haragudj, a kislányom nem bírja már tovább". Ekkor végignézed az összes többi helyiséget is, hátha nem látsz valahol lábakat. Mindegyik foglalt. Végre, valamelyik kinyílik és ráveted magad, szinte kiszeded az illetőt, aki éppen jön ki.

Bemész és konstatálod, hogy a zár nem működik (sosem működik), nem baj. Rátennéd a taskád az akasztóra de nincs (sosincs), gondolod majd a kilincsre, az sincs, ezért szemügyre veszed a területet, lenézel a földre és látod, hogy gyanús, meghatározhatatlan víz van a földön, nem mered a földre tenni, inkább a nyakadba akasztod, miközben nézed, hogy himbálózik alattad, nem beszélve arról, hogy szinte megfojt, mert annyira tele van, hogy alig bírod el olyan dolgokkal amiket szép lassan tettél bele, de a nagyrészét nem s használod, de mégis ott van hátha kelleni fog valamikor.



olvass tovább

Úszunk a pisiben

4460

Egyszer már értekeztünk a férfiak vizelési szokásairól és minden azt övező titokról, de egy bőszítő kérdés még mindig bennünk maradt. Fájón éget, és ez az érzés egyre erősebb. Tudjuk, hogy megint általánosítunk, és persze mi is ismerünk olyan pasit, aki soha és olyan lányt, aki igen, de mindnyájan tudjuk, hogy most a kivételeken kívül ez egy valós probléma.

Miért gondolják a férfiak, hogy a város nyilvános vizelde?

Mindennap, ahogy kerekezek szépen az iroda felé, utam egy kis ligeten vezet át, ami valójában egy aprócska, elhanyagolt park a Margit-híd budai hídfőjénél. Ez a közlekedési csomópont egyébként is botrányos állapotban van, egy kisebb csoport alkoholista napközije ez fedett, és open air résszel, némi gyros szaggal és hatalmas mocsokkal. Az ammóniaszag állandó, mint ahogy a rosszarcú elemek is. Persze a városlakók sajnálatos módon ehhez már hozzászoktak, szinte nincs olyan közterület, park, aluljáró, ahol ne a kannásbor lenne az úr. A problémánk most nem is ezzel van (azaz van ezzel, nem is kevés, de most nem erről beszélünk.)

Térjünk vissza a kis parkhoz, amit kettészel a bringaút, s aminek jobbján egy buszmegálló helyezkedik el. A buszmegállóban gyerekek, nők és férfiak várakoznak, hogy eljussanak iskolába, munkahelyre, hogy tegyék mindazt, amit az állampolgároknak tenniük kell. De tesznek ennél többet is a férfiak, hiszen szinte nincs olyan nap, hogy valaki ne könnyítene éppen magán a bozótosba húzódva aktatáskával a kezében. Egész egyszerűen nem fér a fejembe, hogy ha valaki elindul reggel otthonról, miért nem képes a hólyagját elvonszolni a munkahelyéig, ahol ismét kipisilheti magát. Időben mennyiről beszélünk? Fél-egy óráról? Neadjisten másfélről? És felnőtt emberek nem bírják egy órán keresztül visszatartani? Vagy ez valamilyen férfi betegség? Merthogy nőket nem nagyon látunk az utcán gubbasztva vizelni.

Éles ellentétben ezzel férfitársaink nem csak a parkokat és a fákat célozzák meg a vízsugárral, hanem a házfalakat is. A belvárosban egy hétvége estén nincs olyan utca, ahol ne kéne méterenként átszökellni a pisipatakokon, ne kéne csorgató férfiakat kerülgetni, ne kéne lélegzetetvisszafojtva közlekedni. Nem szeretnénk általánosítani, de tudjuk jól, a közterületen való vizelés majd' minden pasival megesett már (tisztelet a kivételnek.) Nem csak a hozzáállás háborít fel ebben, s nem csak a köztisztasági, egészségügyi oldala a jelenségnek, hanem az a mérhetetlenül farizeus magatartás, ami az ebtartókat komoly bírsággal sújtja, ha a kutyapiszkot nem szedik össze (jogosan), ami a kutyákat az egész Balatonból kitiltja, de az utcán hugyozás, na az mehet, azzal nincsen semmi gond. Rendőrök tucatjai járőröznek esténként, s büntetik a rossz helyen parkolókat, a lámpa nélkül bringázókat, szondáztatnak, igazoltatnak, de a pisilés az egy cseppet se zavarja őket. Nyilván ők is az utcán könnyítenek magukon...

Most, hogy a Sziget ismét dübörög, s hogy tudjuk, mert láttuk már eleget, sok srác a méterenként elhelyezett mobilpiszoárok helyett inkább a sátor oldalát használja vécének, utánanéztünk, hogy is szabályozzák mindezt a közterületen. Hosszas nyomozás után az körvonalazódott, hogy a közterületen történő vizelést minden önkormányzat a maga hatáskörében szabályozza, tehát minden településen más és más jogszabályok vonatkoznak erre, ha egyáltalán vonatkoznak. Mindez ugyanis nem kötelező, tehát akkor térnek ki a pisilősdire, ha a helyi vezetőség úgy gondolja, ez problematikus és szabályozandó kérdés településükön. A törvény általánosságban csak így rendelkezik: "Aki a közterületen vagy nyilvános helyen a közerkölcsbe ütköző magatartást tanúsít, tízezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható." Vagy így: "Aki olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható." Esetleg: "Aki a közterületen, a közforgalom céljait szolgáló épületben, illetőleg közforgalmú közlekedési eszközön szemetel, ezeket beszennyezi, a felügyelete alatt lévő állat által az a) pontban megjelölt helyen okozott szennyezés megszüntetéséről nem gondoskodik, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható." De hogy mi a közerkölcsbe ütköző magatartás, hogy mi a közösségellenes vagy éppen a szennyezés, az már más kérdés. Tapasztalatból annyit mondhatunk, hogy Balatonfüred az egyetlen olyan település, ahol láttunk már szabálysértési eljárást ebből kifolyólag. Budapest utcáin csak a vizelet folyását tapasztaljuk, s azt, hogy a szégyenfalnak sincs értelme.

Vissza az emésztőgödrökhöz

4667

Ahova a király is maga jár - tartja a mondás az illemhelyről, ám hosszú időnek kellett eltelnie, mire az ürítkezés valóban életünk legintimebb eseményévé vált. Nem árt megismerni, hogyan is alakultak ki ezirányú szokásaink, hogy értékelni tudjuk, milyen kényelmes is a vécé, amin nap nap után ülünk, s ami talán ismét egyre kényelmetlenebbé válik.

Közösségi élmény

Nyilván senki nem lepődik meg, ha több ezer évvel megyünk vissza az időben azért, hogy belekukkantsunk őseink első vécéibe, hiszen a folyó és kevésbé folyó ügyek intézésének problémája nem a civilizációval érkezett hozzánk. Kezdetben természetesen, mikor az ember még félig állat vala, mindenki ott végezte a dolgát, ahol épp rátört, és ezzel nem is voltak különösebb problémák. Az egyre szaporodó mennyiségű ürülék logikusan gondolkodva akkor üthetett szemet az embereknek, mikor városokba kezdtünk tömörülni. A legelső emlékek az időszámításunk előtti második évezredből származnak, Egyiptomból vagy éppen Mezopotámiából, ahol egy palotában leltek rá az első, ürítésre szolgáló ülőalkalmatosságra. Mindez annyiban érdekes, hogy a forma azóta is szinte változatlan, tehát az ülés mint legmegfelelőbb póz a végtermékek elbocsátására rendületlenül tartja magát, dacára annak, hogy a világ egyes részein a guggolós módszer a mai napig bevett megoldás.

Mivel azonban a képződött szerves hulladékkal is kezdeni kellett valamit, a fejlesztésnek haladnia kellett, kiváltképp onnantól kezdve, hogy az ürítkezés házon belül folyt immár. Az elkövetkezendő időkben számos megoldással próbálkoztak, s ezek közül a legkényelmesebb természetesen az "én elvégzem a dolgom, a szolgák pedig intézik a többit" - gyakorlata volt, ám ez csak a felsőbb rétegek kiváltsága volt. Ekkor még a lehető legkevésbé sem feszélyezték magukat az emberek, akár egy lakoma kellős közepén is képesek voltak inteni, hogy jöhet az edény, minek használatával egyidőben fesztelenül folyt tovább a szociális élet.



olvass tovább