piac

Kofavizit

1193

Amióta az eszemet tudom, piacra járok. Teljesen mindegy, hogy éppen hol lakom, itthon vagyok vagy nyaralok, piacozni muszáj. Furcsa kötődés ez. Nem tudom eldönteni, hogy egyszerűen csak azért járok minden héten piacra, mert így láttam az anyukámtól, a nagymamámtól meg a déditől, vagy akkor is odajárnék, ha eltiltottak volna még a környékéről is.

Egy biztos: a piac még egy olyan hely, ahol embernek érzem magam. Megismernek, ismerem őket, én azért megyek, hogy elhozzam, amit ők azért hoztak, hogy én elvigyem. Mosolygunk, beszélgetünk, nem sietünk.


Nézd meg galériánkat a Hunyadi téri piacról!

Nálunk minden szombat délelőtt a piacról szól. Teljesen magától értődő, hogy megyünk. Nincs lista, nincs megbeszélés, általában ott döntünk arról, mit veszünk és abból mit készítünk. Ugyanis minden attól függ, hogy mit kapunk. Ha korán kelünk, bármit megvehetünk, ha későn érkezünk, azt visszük, ami megmaradt. Túl sokat a csarnokban nem szoktunk időzni, mert ott csak a szárazárut, a húst, a tejtermékeket és a savanyúságot vesszük, az idő nagy részét az őstermelőknél töltjük. Náluk én választom ki, hogy mit viszek haza: megfoghatom, megkóstolhatom, eldönthetem, nyugodt szívvel megehetem. Nem átverés, nem manipuláció, nem illúzió. Helyette friss, illatos, kívánatos. Itt nem szégyen kezdő háziasszonynak lenni, mert az önkéntes nagyijaim szívesen elmondják, hogy a húslevesem mitől lesz sárga, a kedvenc hentesem tudja, hogy milyen vastagon szeretem a mangalica párizsit, a tejes csajszi pedig szó nélkül nyújtja a reggeli túrórudi adagomat, ahogy meglát. Ugyanis ismer. Megismer. Talán még vár is. Furcsa, nem?

Árulja már el valaki, hogy ezt az élményt hogy lehet teszkós, ocsános tipródásra cserélni? Egyáltalán tudják még az emberek, hogy a legpiszkosabb, plázáktól duzzadó városoknak is van piacuk, ahol vásárolhatnak friss, magyar árut?

Te jársz piacra? És ha igen, hová? Írd meg nekünk, hogy minél több piacról és kedvenc árusról tudjunk!

Egy, megérett a meggy

1594

Kaptunk egy levelet, amit érdemesnek találtunk megosztani veletek: "Idén a termelőktől arcpirítóan alacsony áron akarják átvenni a kereskedők a meggyet. Sokan le sem szedik a fáról az egész éves munka gyümölcsét, mert nem éri meg. A végén még a meggyfákat is kivágják, mint az almafákat és aztán vehetünk meggyet Spanyolországból! Elhatároztuk, hogy segítünk a bajba jutott termelőkön és a kereskedőket kikerülve, közvetlenül vásárolunk tőlük. Így friss, remek ízű gyümölcsöt ehetünk, főzhetünk be, a termelők pedig bevételhez jutnak, mindenki jól jár. Kérjük, hogy aki szintén vásárolna meggyet, 170 Ft / kg áron jöjjön szombaton a budapesti Komjádi Uszoda (II. kerület, Árpád fejedelem útja 8.) előtti piacra. A gyümölcsöt egy Peugeot Boxer típusú hűtőkocsiból árulják, reggel 8-tól, melyen a "Szövetség az Élő Tiszáért" felirat lesz látható.  A gazdák a meggyet a mi kedvünkért szedik le és hozzák Budapestre, ezért fontos, hogy el is tudják adni. Kérjük, hogy, ha teheti, ezt a levelet küldje tovább azoknak, akiket érdekelhet."

Hopp egy bazár!

3118

Eljött végre! Tudjuk mikor lesz a következő cotcot bazár, amit annyira vártunk már - veletek együtt. Az idei év első bazárja rendhagyó lesz, de semmiképpen nem egyedi. Most nem ruhákat, hanem könyveket, DVD-ket lehet csereberélni. 2009. február 15-én (vasárnap) délután négyre gyertek a Gerlóczy utcába, a Merlin Színházba, ide költöztünk át ugyanis a korábbi helyszínről, hogy legyen elég fény s elég tér. Hozhattok több példányban birtokolt, megunt, nem szeretett könyveket, de ne a Suzuki használati utasítását, meg magazinokat csak azért, mert olyan vastagok, mint egy könyv! Nem akarjuk definiálni, hogy mit értünk könyv alatt, ti is tudjátok. Persze lesz átvétel és ha úgy ítéljük meg, lehet visszavinni az általatok könyvnek nézett minden mást! Javasoljuk, hogy a több kötetes műveket kössétek össze, hogy egyben kerüljenek új gazdáikhoz. A DVD-kkel pedig az a helyzet, hogy csak eredeti, jogtiszta termékeket tudunk cserealapnak tekinteni a törvényi előírások miatt. Tehát írott, másolt cuccokat nem vehetünk át, ne is hozzátok el.

A cuccocskáitok értékelése nagyon egyszerű: egy könyvért egy könyvet lehet elvinni, egy DVD-ért pedig egy DVD-t. A több kötetes, több lemezes darabokat megbeszéljük. Nagyon egyszerű lesz a dolog: minden portékáért kaptok egy-egy golyót, kavicsot, gombot és azért lehet "vásárolni". Mielőtt megkérdeznétek, egy kemény fedeles Bűn és bűnhődés pont annyit ér, mint egy puha fedeles bestseller. Reméljük minél többen eljöttök és örömötöket lelitek ezen a bazáron is!

Találkozzunk 2009. február 15-én, vasárnap, délután 4 órakor, az 5. kerületi Gerlóczy utca 4. alatt, a Merlin Színház épületében.

Egy kis hazai

3463

Kisütött a nap, bizsergetően megmelegedett a levegő, rügyeznek a fák, zöldbe borult a táj. Oké, nem egészen, napok óta háromezerrel fúj a szél, még mindig kabátban és sapkában járunk, a napot mint egy nagy villanykörtét csak kapcsolgatja valaki néha, de egy dolog csalhatatlanul jelzi a tavaszt. Megjött a piacozós kedvünk. Megint. A hétvégén ismét belevetettük magunkat a kofák hangzavarába, jártunk a Hunyadi téren, a Rákóczi téren, s még a budai biopiacot is megátogattuk. Előbbieknél őstermelőktől vásároltunk, utóbbiban biokertészetektől, biopékségektől és tejfeldolgozóktól - bár csak mértékkel, mert hamar karcsúsodott a bukszánk.

Dacára annak, hogy a fővárosban élünk, tulajdonképpen kismillió piac közül válogathatunk a jó időben, Pesten szinte minden házömbre jut egy valamirevaló piacocska a nagyobb vásárcsarnokok mellett. Az egy dolog, hogy talán egézségesebb zöldség- és gyümölcsféléket szerezhetünk be innen mint a hipermarketekből, s hogy az biztosan hazai lesz, de talán ennél is jobb, hogy egész más étvággyal eszed azt, amit a töpörödő nénikéktől és bácsikáktól vásároltál. Személyesebb, élőbb, szebb, jobb, olcsóbb. Külön klassz, hogy csak azt tudod megvásárolni, ami épp terem, tehát most spenótot és sóskát veszel, új karalábét, répát, hagymát, retket, gyökeret, zellert, mandulát, újhagymát, csipkebogyót, almát, és nagyjából ennyi. Sehol egy dobozka eper, egy mangó, egy ananász. Megmutatjuk, mi mit láttunk.

Ide kattintasz zöldségért!

Háromszázért elviszem

3468

Az alkudozás azon kívül, hogy hihetetlen jó játék és még pénztárcakímélő is, siker esetén bizsergető kéjjel, diadallal tölti el az embert. Piacon még csak-csak, de élelmiszerboltban, ruhaüzletben sajnos manapság már teljesen kizárt, hogy valamit olcsóbban hozzunk el, mint a kiírt ár - gondoljuk. Hatalmas tévedés ez pedig, Sinya az élő példa rá, hogy mindig, mindenhol érdemes megpróbálni. Ő sikerrel alkudott már Nike cipőre, ágyra, kanapéra, ruhára, napszemüvegre - és mindezt itthon, a hülyére szabályzott kereskedelemben. Hogy mi a titok? Próba szerencse. Azért megkérdeztük.

Híresen jó alkudozó vagy - hol szoktál alkudni?
Ahol csak lehet és ahol csak eszembe jut - persze a józanság keretei között. Tényleg, ápropó józanság. Kocsmában például még sohasem tettem, na, ma meg is próbálom... Alkuszom mindenhol, talán az élelmiszerboltokat meg a hiper/szuper marketeket kivéve. De butikokban, hiradástechnikánál rendszeresen.

Stabil áras helyeken is? Ruhabolt, áruház...?
Persze, de nem vagyok valami nagy vásárlásguru, szóval elég ritkán megyek bárhova is. A butikokban, amikor a Zsóval ruhát vásárolni járunk, mindig megpróbálkozom vele, függetlenül attól, hogy turkálóról vagy méregdrága divatházról van szó. Meg persze egyedül is és a piacon is, ott mindig és mindenből. Külföldön meg sportszerűen űzöm...

Milyen indokokkal?
Hááát, általában az öszinteség fegyverével dolgozom: "Nagyon meg szeretném venni, meg is fogom, de elvből nem szeretnék ennyit fizetni érte" és akkor elkezdődik ez a csodás játék. Igazából már ekkor lehet látni, hogy érdemes ütni a vasat vagy marad a klasszikus, unalmas forgatókönyv...

Milyen "mondvacsinált" indokaid vannak arra, hogy olcsóbban el tudj hozni egy-egy portékát?
Nem szoktam mondvacsinát dolgok miatt alkudni, vagy azért alkuszom mert valóban van valami baja a cuccnak vagy mert a legutolsó vagy mert iszonyúan mérethiányos vagy csak azért mert tényleg olcsóbban szeretném elhozni. Az alkudozás nem mindig úgy néz ki, mint egy Kusturicai lóvásáron, ahol két kupec egymásnak esik. Olyan helyen, ahol már az csodaszámba megy, hogy kedvezményt kapok, már az első ajánlatot el szoktam fogadni, és nagyon, de nagyon megköszönöm.

Kitől és hogyan tanultad meg az alkudozás művészetét?
Senkitől. Az a baj, hogy az emberek nem alkalmazzák sűrűn, már nincs benne a kultúránkban, ezért sokan nem tudják, hogyan is kezdjék el. Régen persze a korrekt ár kiharcolása teljesen bevett szokás volt a kereskedelemben, ami összetartozott szorosan a vásárlással, csak mára kihalt, maradt a számlára vagy számla nélkül játéj. Én csak felélesztettem ezt itthon és gyakorlom nagy vehemenciával...

Mennyi ideig lehet, húzni...? Nagyjából hány húzd meg - ereszd meg után látod, hogy nincs alku?
Ez attól függ, hol vagy. Külföldön egy bolhapiacon vagy idehaza valami vásárban elvből nem veszek meg valamit annyiért amennyiért ki van írva, ezt meg is szoktam mondani. Adjon legalább 100 forint engedményt és: I'm happy, You're happy...:) De tényleg... Mondjuk egy butikban vagy cipőboltban a második nem már általában végleges szokott lenni. Mivel ez az egész alkudósdi kihalófélben van, nem szoktam sokáig húzni, hogy véletlenül se tűnjek túl bunkónak vagy nagyon akaratosnak. Ha megy megy, ha nem nem, és ha nem megy, inkább egy humorral fejezem be, nem pedig duzzogással. Boldogan és barátságosan fizetem ki a 100%-ot. De Ázsiában, Közel-Keleten, vagy piacon elvből sohasem fizetek semmire teljes árat, de ezt ők sem várják el. Sőt.

Honnan tudod, hogy blöfföl az árus és csak erőszakosabbnak kell lenned?
Nem szeretek erőszakoskodni, de azért jó magas arányban eltalálom, hogy lehet-e, vagy nem. Az erőszakoskodás már nem az én műfajom, illetve az is működik, csak délkeketebbre kell utazni hozzá...

És azt honnan tudod, hogy egyáltalán lehet alkudni?
Alkudni mindig lehet, legfeljebb nem lesz belőle semmi, ez aranyszabály. Attól, hogy megkérdezed, még semmi baj/rossz nem történik. Megkérdezem. Aztán megkérdezem mégegyszer, esetleg egy ajánlattal fűszerezve, ja és a humort sose hagyom ki belőle, mert az eleve barátságosabbá teszi a párbeszédet. Ha pénzzel nem tudok lejjebb menni, néha ajándékot kérek, valami apróságot a boltból. Ha meg nem, megy semmi, akkor max azt mondom, hogy: "Brühühühühühü... akkor én ezt most ilyen drágán viszem el" és akkor az árus általában kacag...

Nem szoktad szégyellni magad? Mert én mindig, ha alkudozom... olyan cikinek tartom.
Én ugyan nem, de ez azért lehet, mert már nem használjuk. Próbáld meg Henci, vagy szólj mikor mész butik-kirabló körútra, és elbringázom veled...:) Amúgy semmi szégyellnivaló nincs benne, pláne, ha azt az egyszerű kis elvet követet, hogy mindennek az alfája az udvariasság, így eleve teret sem adsz annak, hogy ciki legyen vagy elszégyelld magad, ne adj' isten valami negatív hullahopp fonjon titeket körbe. Egy egyszerű kis "Nem"-től még nem dől össze a világ, hiszen úgyis megveszed...

Külföldön is alkudoztál már?
Jóhogy, na ott aztán mindig... De tényleg, ott már szinte sportot űzök belőle, nyilván ehhez hozzátartozik az is, hogy ott a külföldivel lényegesen barátságosabban bánnak, vagy legalábbis ez az első fellépés kérdése, és ha olyan az antréd, mint amilyen az enyém, akkor ott biztos jókedvű biznisz lesz. Ráadásul sok helyen ott nem is értik mi bajod van, ha nem alkudozol.



olvass tovább