pedagógia

A magyar zene anyukája

6944

Sík Olga a magyar zenetörténet szürke eminenciása volt, énekpedagógusként teljes zenészgenerációk kerültek ki a kezei alól, amelyek közül sokan sokkal híresebbek lettek, mint ő maga, és akik azóta is állítják: nem sokra jutottak volna az ő segítsége nélkül. Sík Sándor költő húgaként az alapanyag rögtön a rendelkezésére állt, testvére verseit zenésítette meg ugyanis, konzervatóriumban és magántanárként nevelte fel operaénekesek tucatjait, például Fried Pétert, Kincses Veronikát, Kukely Júliát, Markovics Erikát, Pitti Katalint és Szonda Évát. És pár név a könnyűzenéből: Zorán, Presser, Zséda, Zsedényi Adrienn, Cotton Club Singers, Vince Lilla és Katona Klári, akit a betegágyáról tanított. Hosszú betegség után 2007 végén halt meg. 97 éves volt. A Sztárportré rádióműsor nemrég neki szentelt egy emlékműsort, amelyben tanítványai szólalnak meg. Az adás itt meghallgatható.

Őket is tanította - Cotton Club Singers jelenlegi felállásban
(Fotó: Cotton Club Singers hivatalos honlap)



olvass tovább

Mi ez? Tehetség

7440

Egyszer megkerestem egy művészt – akinek a képeitől leesett az állam –, egyszerűen azért, mert beszélnem kellett vele. Hogy csinálja? Mi van a fejében? Honnan jön mindez és főleg: hogy csináljam utána? Készültem, jegyzeteltem, összeírtam a kérdéseket, és aztán nem tudtam kiszedni belőle semmit. Reménytelen volt az egész. Csak a vállát vonogatta: fogalma sem volt, miért csinálja úgy, ahogy, egyszerűen csak csinálja. Ez van, ezt tudom, elhatározom, milyen lesz a kép, remélem, hogy nagyjából rendben lesz, aztán általában rendben lesz – mondta. Ez persze nem vont le semmit a munkái értékéből, sőt még hitelesebbé is vált a szememben: nem veszi fel a zsenipózt és nem gondol magára művészként (ami egyébként is az igazi művészek jellemzője), ehelyett inkább teszi a dolgát.

Senki sem tudja, mi a tehetség. Általános fogalom, összevissza használjuk, általában akkor, amikor azt látjuk, hogy valaki jó valamiben. Ez persze nézőpont kérdése: a laikusnak a szorgalmas, ügyes iparosember is tehetséges, egyszerűen azért, mert nem tudná utána csinálni. Eközben a reklámiparban az agyak munkakörileg kreatívnak hívatják magukat, ami a tehetség egyik alappillére – szóval teljes a káosz. A közhiedelem szerint ráadásul a zsenit és az őrültet csak egy hajszál választja el egymástól. Gyakran a tanulási zavarosokról derül ki, hogy amit hiányosságnak hittek, az valójában a kontrollálatlan tehetség tünete. Ezt nevezte el egy kutató egyszer a felsőbbrendűség betegségének, ami nagyon találó az ilyen helyzetekre.

olvass tovább

Mi baj a gyerekekkel?

8169

Minden generáció eljátssza az „ezek a fiatalok, nem hiszem el” című drámát, méghozzá az öregedés kezdetén, amikor elkezdi zavarni, hogy nem érti, a tizenévesek miért hangoskodnak, micsoda borzalmas zenéket hallgatnak – és milyen furcsa kütyüket nyomkodnak. Eddig ebből nem volt gond, ám most már társadalomtudományi, pedagógiai, pszichológiai probléma is, hogy a gyerekek valamerre nagyon másmerre haladnak, mint amerre őseik tették. Nem csak a közösségi oldalakról van szó – a Facebook-szindrómáról írtunk már mi is -, bár annak is köze van a dologhoz. Inkább arról, hogy a rengeteg és folyamatos külső inger teljesen átalakítja gondolkodásukat, az irányt és a módot, ahova és ahogy koncentrálnak, tanítani őket pedig egyre nehezebb.

A nálunk fejlettebb országokban már teljesen természetes hozzáállás, hogy, ha valaki valamit nem tud, előkapja a telefonját és rákeres Google-ön. A kérdés csak az, hova lesz így a tárgyi tudás, a tanulás hatalma, illetve, hogy szükség van-e rá egyáltalán. Ez csak egy példa a problémakörre, az ennél jóval összetettebb: a mai gyerekek figyelmét ugyanis folyamatosan elterelik a kütyük, amelyekkel szinte lehetetlen versenyezni, főleg egy pedagógusnak. Az interneten ugyanis 45 perc alatt elképesztően sok, egy tanóránál sokkal érdekesebb dolog történik. Vajon a most kiskamasz generáció felnőttkorában tudja majd, hogy kell végigolvasni egy regényt? Képes lesz akár egy filmet végigülni úgy, hogy nem néz a mobiljára?

olvass tovább