papír

Papírvilág

536


Majd ha leszokunk a cigiről, és le kell foglalni a kezünket, ilyeneket csinálunk.

Papírtények

2009

Egy kiló papír előállításához körülbelül 324 liter vízre van szükség.

Az előállított termékhez viszonyítva arányaiban a papírgyártás használja fel a legtöbb vizet.

Átlagosan egy ember évente (az egész világra számolva) 48 kg papírt használ el, ennek egyharmada az USA-ra esik.

Az üzleti világ információinak mintegy 95 százalékát papíron tárolják, bár a technika rég lehetővé tette, a papírmentes iroda még nem született meg.

Ázsia papírfogyasztása már meghaladta Nyugat-Európáét, és hamarosan Amerikáét is túlszárnyalja.

Bár a papírról hagyományosan azt gondoljuk, az írás, olvasás elősegítője és hordozója, mára ez a funkció teljesen háttérbe szorult, a papír elsődleges felhasználási területe a csomagolóipar, ez teszi ki az összes papírfelhasználás 41 százalékát.

54 kg újság újrahasznosítása megmenti egy fa életét.

A papíripar a harmadik legnagyobb fosszilis energia felhasználó.

Kínában évente 10 000 fát vágnak ki az üdvözlőkártyák gyártása miatt.

Az Amerikai Egyesült Államokban évente 18 milliárd papírpelenkát dobnak a szemétbe. Angliában évente félmillió tonna papírzsebkendőt, törülközőt, vécépapírt és naponta 9 millió papírpelenkát dobnak el. Csak a nagy-britanniai gyerekek pelenkái (azok cellulóz igénye) miatt évente 7 millió fát kell kivágni.

115 milliárd papírlapot használunk el évente csak az otthoni nyomtatásban, a személyi számítógép felhasználás során.

Az újrapapír előállításához hatvan százalékkal kevesebb energiára van szükség.

A New York Times vasárnapi kiadásának kinyomtatása 75 000 fa életét követeli.

Egyetlen fa három ember légzéséhez elegendő oxigénmennyiséget termel.

Körülbelül ötven millió tonna papír kerül újrahasznosítás helyett egyszerűen a szemétbe évente az Egyesült Államokban.

Az Egyesült Államok minden más országnál több papírhulladékot exportál.

Szeméttermelésünknek több mint harmadát a csomagolás teszi ki.

Az irodai papírhulladék - jegyzetek, nyomtatott papírok, levelek, brosúrák - kerül legnehezebben újrahasznosításra.

Amikor a papír rothad vagy komposztálódik, metángáz szabadul fel, ami mérgezőbb, mint a szén-dioxid.

Egy átlagos európai háztartás évente hat fa életét dobja a kukába.

A legnagyobb papírgyártók: USA, Kanada, Finnország, Svédország, Japán.

Amerika eredeti erdőségeinek több mint kilencven százaléka eltűnt.

Nyomtatott erdők

2011

Sokat beszélgetünk arról, vajon a műanyagnak valóban jogos, fenntartható alternatívája-e a papír például a bevásárló szatyrok esetében, és a válasz egyáltalán nem olyan egyértelmű. Természetesen létezik újrapapír, lelkiismeretünket meg is nyugtatja, az újságot gyerekkorunk óta gyűjtjük, az iskolában még verseny volt belőle, ma már csak megszokás. De óriási nagy tévedés azt gondolni, hogy ezzel szépen meg is oldottuk, hogy a naponta kezünk ügyébe kerülő papír mentes legyen minden fagyilkolástól.

Sajnos ettől nagyon messze vagyunk, az erdőket még mindig hatalmas mennyiségben irtják, s az újrapapír használata legfeljebb lelkiismereti alternatívaként jelenik meg, ha nem a csomagolóipari felhasználást vesszük figyelembe. Egy könyv kinyomtatásánál például a sima, gyilkolós papírhoz képest húsz-huszonöt százalékkal kell többet fizetned, ha újrapapíron szeretnéd viszontlátni betűidet, fotóidat, ami egy könyvkiadási költségvetésben nem elhanyagolható kiadáskülönbség. Általában többet kell fizetned, ha környezettudatos papírt vásárolsz, de így van ez az élelmiszeriparban, a kozmetikai iparban, a fair trade kereskedelemben, azaz minden szegmensben megkérik annak az árát, ha jó fej akarsz lenni. Ám talán mégis érdemes odafigyelni.

A szórólapok, céges levelezések, a hatalmas bürokrácia, az üdvözlőlapok, a sajtóipari termékek, azaz a papír felhasználásának végeérhetetlen sora elképesztő mennyiségű fát, vizet és energiát nyel el, s a megdöbbentő számok évről évre nőnek - dacára annak, hogy az elektronikus világban elvileg csökkenthető lenne ezek mennyisége. Az elmúlt három évtizedben a világ papírfogyasztása megháromszorozódott, s 2010-re ismét megduplázódik az előrejelzések szerint.

A papírgyártás során a fán kívül rengeteg fosszilis energiahordozót és rengeteg vizet használnak el, ami hihetetlen terhelést jelent, nem beszélve a klórról, amit a papír fehérítéséhez használunk el. (Sokan pont a fehérség miatt választják a szűz papírt, pedig a mai technológiákkal már látványra és minőségre közel azonos eredményt produkál az újrafeldolgozó ipar is.) Egy tonna papír előállítása három tonna fát igényel, több mint 11 000 kwh energiát emészt fel, annyit, amennyit egy hagyományos háztartás majdnem egy év alatt emészt fel. Ugyanehhez 71 915 000 liter víz szükséges, s annyi üvegházhatású gáz termelődik, amennyit egy autó hat hónap alatt pöfög ki magából.

Tudjuk, hogy az esőerdők irtása rengeteg járulékos problémát vet fel az egyértelműeken kívül. Az ilyen mértékű beavatkozás a természetbe nagyban hozzájárul a klímaváltozáshoz, hisz ezek az erdőségek komoly szabályozói (voltak) az éghajlatoknak, az időjárásnak, a mellett, hogy a Föld tüdejének is tekintjük őket. Kiirtásukkal eltűnnek élőhelyek, kipusztulnak fajok, és az erdőktől függő emberek, népcsoportok is életmódváltásra kényszerülnek, városokba menekülnek, s ott kizsákmányolt munkaerővé válnak. A papír tehát érték és luxus, elengedhetetlen és felesleges pazarlás is egyben.

Ahhoz képest, hogy Európában a XII. - XVI. századig váratott magára a papírgyártás elterjedése és annak széles körű használata, elég gyorsan függőivé váltunk a fehér lapoknak. A papír hazai alkalmazása az Anjouk korában kezdődött el, amikor I. Károly és I. Lajos király uralkodása alatt jelentősen megerősödtek a politikai, majd a gazdasági kapcsolatok más országokkal, de a hazai papírkészítés csak a XVI. században indult meg, lengyel hatásra. Az első magyarországi papírmalom az 1520-as években kezdett működni Lőcsén. (Tegyük hozzá, Kínában i. sz. 105-ben rendelte el az akkori császár a papírgyártás elterjesztését.)

Valljuk be, nehezen tudnánk elképzelni, hogy kizárólag hangoskönyvekből álljon az életünk, hogy ne szimatoljunk szűz könyvet, friss, ropogós újságpapírt, s hogy ne rettegjünk attól, amit nem nyomtatunk, iktatunk, az bármikor elveszhet a szerverek birodalmának érthetetlen világában. Valamit mégis tennünk kell, hogy ne éhes cápákként faljuk föl utolsó díszfáinkat is, hogy ne gyártsunk prospektust a háromszáz éves matuzsálem fákból - mert erre is van példa szép számmal.

Egyetlen lehetséges út marad, hisz a papírt úgy tűnik nem tudjuk mással helyettesíteni, hiába hoztunk már létre elektromos papírt is, így marad az újrahasznosítás, s az arra való törekvés, hogy minden, amit mi és környezetünk használ, lehetőleg újrahasznosított papírból álljon.
Számtalan tévhit kapcsolódik az újrapapírokhoz, s ezek egyike pont az, hogy manapság minden nyomtatni és írni való papír már visszaforgatott, pedig a valóságban a papíroknak mindössze tíz százaléka az, ami újrahasznosított.

Természetesen ez esetben is saját mikroközösséged az, amiből kiindulhatsz. Válassz újrahasznosított papírból készült zsebkendőt, vécépapírt, ha lehet ne nyomtass, s munkahelyedet vedd rá, a hagyományos helyett használjon környezetbarát papírt. (Sok cég ezt saját pr-jába is beépíti, a céges levelezések alján olykor olvasható, hogy újrapapírra nyomtatták a dokumentumot, s az emailek alján is egyre gyakrabban jelenik meg a felhívás, csak akkor nyomtasd ki, ha nagyon muszáj.) Egy átlagos alkalmazott naponta hat felesleges oldalt nyomtat, ez évente 1410. Amerikában egy átlag dolgozó évi 10 000 oldalt nyomtat. Kilencven százalék körüli ebből az interneten elérhető és tárolt tartalmak aránya. A 45-54 évesek között 56 százalékban nyomtatnak internetes tartalmakat, a 18-34 évesek között ez az arány már csak 33 százalék.

Az USA-ban 2004-ben 8 millió tonna irodai papírt használtak el, s mint említettük, ennek alig tíz százaléka újrahasznosított, így ez 178 millió fa életét jelentette csak abban az évben csak az Államokban. Magyarországon egy 2006-os mutató szerint a hulladékká vált papírok 45 %-át hasznosították újra, ekkor az EU-ban 55%-ot mértek. Európában 139 kg papír felhasználása jut egy főre, szintén 2006-os felmérés szerint- nálunk ez a szám 95 kg, ami a világ összes emberére számolt arány duplája. Rémisztő adatok. Azonban ha onnan nézzük, hogy 2006-ban 419 ezer tonna papírt hasznosítottak újra, melynek 80%-a csomagolóanyag volt, már nem olyan szörnyűséges, ám ez még mindig nem elégséges ahhoz, hogy környezettudatosabban éljük mindennapjainkat. (Az adatokat a Dunapack Zrt. és ÖKO-Pannon Kht. bocsátotta rendelkezésünkre.)

Ha nagyon elszánt vagy, tágabb környezetedet is zaklathatod kérdésekkel - a bankodat, az újság szerkesztőségét, amire előfizetsz. Minél többen teszik fel a kérdést, hogy milyen papírra nyomtatnak, annál erősebb lesz a nyomás, hogy váltsanak. Vásárolj újrapapírból készült füzetet, noteszt, bármit, tehát a bizonyára ismert utak azok, amiket követhetsz. Van azonban egy másik szint, amit figyelmed fókuszába helyezhetsz, nevezetesen a fák egyéb felhasználási módjai. Tikfa, ébenfa, mahagóni - a luxus hívószavai, a minőségi, drága egzotikus fákért azonban a pénztárcán túlmutatóan is aránytalanul nagy árat kell fizetni.

Lakásod berendezésénél is odafigyelhetsz, hogy fabútoraid a fenntartható fejlődés szellemiségében vegyenek körül. Keresd az FSC felirattal és logóval ellátott darabokat, ezeknél biztos lehetsz, hogy nem esőerdő irtásával jutottak az adott faanyaghoz. De általában figyeld a jeleket, a fekete alapon egymásba forduló nyilak azt jelzik, újrahasznosított papírt vagy faanyagot tartasz a kezedben, ugyanez fejér alapon azt jelenti, újrahasznosítható.

Ne csomagolj!

2840


Alternatív csomagolási tippek papír helyett.

Egy tenyérnyi legenda

2890

Már vagy húsz perc telt el. A rekkenő hőség nehéz dunnaként nehezedett rá arra a pár emberre, aki úgy gondolta, egy Lanvin bemutatóra nem lehet elég korán érkezni. De lehet. Mint ahogy ezt a barna Burberry ballonkabátot viselő férfi is tette, a szemközti oldal második sorában. Nyilván valami befolyásos magazin alkalmazottja lehet (vagy valaki valakije), mivel ilyen fiatalon senkinek sincs akkora szerencséje, hogy a VIP részlegbe ülhessen. De nem ült ám tétován, megvető pillantásokkal fürkészte azokat a modelleket, akik hangosan vihogtak a fekete lakk díszletek előtt. Jegyzetelt. Rajzolt.

Anna Wintour mondta egyszer, számára ezek a pillanatok a leginspirálóbbak. Azonban ez, Ms. Vintour-t elnézve előttem három sorral, sokkal több volt. Szinte hallottam a ceruza sercegését, a vad vonalak felvázolásának a hangját. Aztán két nő ment oda hozzá. Akkor gyorsan felpattant, megölelte őket, majd bezárta és zsebre vágta pici, fekete bőrkötéses noteszét.

A legendás jegyzetfüzeteket először a századforduló idején készítette el egy francia könyvkötő mester, aki nagyobb párizsi papírírószer üzleteknek dolgozott, ahol a század nemzetközi irodalmi és képzőművészeti alakjai vásárolták jegyzet- és vázlatfüzeteiket, a 80-as években azonban leállt a gyártás. Bruce Chatwin, az angol regény és útirajz-író egyik művében felfedi kedvenc jegyzetfüzetének titkát, s miután a könyvkötő család 1986-ban végleg befejezte a noteszek gyártását, Chatwin a párizsi Rue de l’Ancienne Comédie-ra megy, hogy felvásárolja a még kapható termékeket. A mennyiség azonban nem bizonyul elegendőnek.




olvass tovább