padlizsán

Mit egyek?

4426

Néhány hónapja nem eszem húst. Na, ez nem valami elhatározás, arra nézve, hogy én mostantól vegetáriánus leszek, nem szó sincs erről. Egyszerűen nem kívánom a húst, és vagyok olyan szerencsés, hogy megengedhetem magamnak, hogy válogassak.

Eleinte azt hittem, hogy a tésztán és a zöldségeken kívül semmi nem lesz az étlapomon, folyamatosan salátákat fogok enni. Ez így is volt egy darabig, amíg azt nem éreztem, hogy kezdek mekegni és elkecskésedek. Mivel padtársam, Zsófi régóta hús nélkül táplálkozik, sokszor hagyatkozom rá, azzal kapcsolatban mit egyek. Egy ilyen alkalommal ismerkedtem meg a Humusz bár padlizsánsalátájával, ami rögtön levett a lábamról. Miután megettem tudtam, hogy egy héten keresztül mindennap tudnám ezt enni, ami cseppet sem lenne költséghatékony. Le kellett vadásznom egy autentikus receptet.

 A trutyiban érezhető volt a hagyma, fokhagyma, paradicsom és természetesen padlizsán is. A paradicsomos padlizsánsaláta állaga, arra engedett következtetni, a benne található zöldségparádé sült, esetleg főzött. Elkezdtem kutakodni, míg egy kis segítséggel, egy nemzetközi szájton, izraeli kommentekkel megleltem az autentikus paradicsomos padlizsánsali receptet. 

Kell hozzá: padlizsán, paradicsom, vöröshagyma, fokhagyma, kápia paprika, füstölt (???), őrölt csemegepaprika, só, bors. Nos, a füstölt darált paprikán kívül mindent be tudtam szerezni, már csak az elkészítés volt hátra. A padlizsánt ujjnyi szeletekre kell vágni, héjastól - az izraeli srác által írt kommentben olvastam, hogy vétek leszedni -, és le kell sózni. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez talán a legfontosabb momentum az étel elkészítését illetően. Először is azért sózzuk le a padlizsánt, hogy az a furcsa, kesernyés íz kijöjjön a levével együtt, másodszor pedig azért, hogy később egyáltalán ne kelljen (konkrétan TILOS) sózni az ételt. Na, én az utóbbi momentumról elfeledkeztem, és bőszen sóztam, később is. (Nyugi, még az elsózott ételt is lehet korrigálni.) 



olvass tovább