orvos

Ki az utolsó?

2696

Mostanában jött divatba (mifelénk legalábbis), hogy ha valaki belép a rendelő várójába, megkérdezi az ott ücsörgőktől, ki az utolsó. Ma, ahogy én is ott ücsörögtem a doki ajtaja előtt - azon a baromi hideg fémpadon, hogy majd' befagyott a fenekem - , és jöttek utánam sorban a kérdezgetők, rájöttem, én sosem csinálom ezt. Belépek, köszönök, körbenézek a várakozókon, leülök. És ha azok közül az emberek közül már az utolsó is bement a rendelőbe, kint pedig mindenki utánam érkezett, na akkor következem én. Esküszöm, volt nálam könyv, szép vastag, és még érdekes is, mégis azon agyaltam, vajon jelent-e ez valamit, s ha igen, hogyan értékelné egy pszichológus.

A) Ejnye, maga még ennyi kapcsolatot sem akar teremteni az emberekkel.

B) Rendben van, legalább nem kérdez feleslegesen.

Szerintem agyamra ment a The Sopranos...


Köszi, Antibaby!

Ez azért durva

2959

Influenzajárvány, védőoltás, megelőzés, blablabla. Többnyire a blablabla volt a legerősebb bennem, oké, C vitamint minden télen dobálok magamba, meg igyekszem erősíteni az immunrendszerem, de sose pánikoltam attól, hogy úristen, csak el ne kapjam, hogy szövődményeim ne legyenek, és egyáltalán, soha nem éreztem át annak a mélységét, hogy az influenzába bele lehet halni. Eddig.

Történt ugyanis pénteken, hogy vacakul ébredtem, nyomott voltam, húzódott a nyakam, a hátam izmai. Kora délutánra már szédültem, megjött a betegségszag, és éreztem, kúszik föl a lázam. Éjjelre teljesen készen lettem. Testhőmérsékletem 39-re kúszott fel, rázott a hideg, lángolt a torkom, a tüdőm, köhögtem, és legnagyobb megdöbbenésemre hányni kezdtem. Állati klassz móka lázasan dideregve a klotyó felett öklendezni, tudva, hogy a sok folyadékot éppen a másik irányba kéne áramoltatni, a szervezeted felé, hisz beteg vagy, úgyhogy nem kéne kiszáradni. A következő nap nagyjából elveszett emlékeimben, csak az estére emlékszem, amikor magamban papért könyörögtem, és biztos voltam benne, hogy kész, végem, ennyi volt. Inni még mindig nem tudtam eleget, a lüktető fejfájástól aludni se, csak valami egészen furcsa, ködös tudatállapotban nyökögni.

Ennek persze ügyelet lett a vége, ahol egy hatalmas injekcióval igyekeztek visszahozni a valóságba, s annyi haszna lett is, hogy el tudtam aludni. A mélyrepülésből hamar kijöttem, s bár még nem tartok a végén, a nehezén bőven túl vagyok. És egészen eddig történt, hogy nem vettem komolyan az influenzát. El sem tudom képzelni, egy kisgyerek vagy egy idős ember szervezete hogyan birkózik meg azzal az érzéssel, amikor úgy érzed, pár óra leforgása alatt elvették minden erődet. Nyilván ilyenkor halnak bele, főleg, ha a kellemes szmogos levegő lezúzza légzőszerveidet és ellenállóképességedet. Te ijedtél már meg nagyon betegségtől?

Orvosajánló

3241

Belebotlottam egy eszmefuttatásba a New York Times véleményrovatában, amin már én is sokat töprengtem, csak nem feltétlenül így. A szerző azon mélázik, vajon miért nincs az étteremajánlók és étteremkritikák mintájára orvosajánló sorozat? Az apropó az, hogy egy nagy amerikai biztosítási cég nekifutott az orvosértékelési rendszernek, s ügyfeleitől azt kérte, étékeljék az általuk látogatott orvosokat. A válaszok eredményeképpen négy kategóriába sorolhatók az orvosok a szánalmas ellátást biztosítóktól a kiválókig. Persze sok orvos rögtön tiltakozni kezdett, szerintük a betegek nem képesek megítélni egy orvos kompetenciáját, szakmai hozzáértését, és attól félnek, a személyes szimpátia, a megnyerő stílus elsőbbséget élvez a szaktudással szemben.



olvass tovább

Beszél majd az utókor?

5039

Talán sosem éreztük még ilyen égető szükségét annak, hogy megbízható forrásból megbízható tanácsot kapjunk az új influenza elleni védőoltás kérdésében. Riogatnak egyik oldalról a pusztító, és tombolását igazán most kezdődő járvánnyal, a rohamosan növekvő betegek számával és a mind több halálos áldozattal. A másik oldalon pedig ott az oltásellenesek tábora, benne civiliekkel, orvosokkal, laikusokkal, akik a tények és a szélsőséges összeesküvés elméletek skáláján különböző pontokon helyezkednek el, de üzenetük egy: az oltás rossz.

Kihez fordulhat ilyenkor az egyszeri ember? Természetesen háziorvosához, akiben vagy ténylegesen vagy kényszerűen megbízik, s aki a tapasztalatok szerint ezekben a nehéz időkben ugyanolyan haszontalannak bizonyul, mint saját magunk és az ilyen-olyan hírek. Több rokonunkkal, ismerősünkkel is megtörtént ugyanis, hogy semmilyen tanácsot nem kaptak a kédésre: doktor úr, oltassak? Volt, aki sugallta a választ, de a legtöbben kerek-perec azt mondták, nem nyilatkoznak, túlságosan szövevényes már ez az ügy, túlságosan átitatta a politika és a különféle érdekek. Köszönjük szépen, akkor mégis mi legyen? 

Igazi választás?

Persze valahol érthető a mostani elzárkózás, mégis érzékenyen érint bennünket, hisz elméletileg a háziorvos az, aki iránymutatást ad egészségi állapotunkat illetően. Megmondja, mikor aggódjunk, mikor ne, mikor mit vegyünk be és mit ne. Talán bele sem gondolunk sokszor, de az aktuális betegségek kezelési módjának megállapításán túl sokkal jelentősebb utakon is elindíthat bennünket a kartonunkkal bíró doktor. Persze többnyire lakóhelyünk szerint, és véletlenszerűen választjuk ki háziorvosunkat, pedig akár fel is mérhetnénk, ki az, aki szimpatikus, kinek a gyógyítási módszereivel tudunk azonosulni, mégsem élünk túl gyakran ezzel a lehetőséggel. Saját tapasztalatból elmondhatom, hogy bármikor lehet váltani, ha nem vagyunk elégedettek, bármikor kereshetünk mást, ha kiforrott elképzeléseink vannak arról, milyen ember kezébe tesszük egészségünket.



olvass tovább

Akár meg is halhatsz!

5303

Biztos nem mi vagyunk az egyetlenek, akiket megőrjít a kórházak, háziorvosok és szakorvosok útvesztője. Hogy mi is a pontos problémánk? Elmondjuk. Van egy csomó hozzánk hasonló fiatal, aki tanulmányai vagy munkája - esetleg mindkettő - miatt vidékről költözik a fővárosba. Általában ez a korosztály koleszban, albérletben kezdi önálló életét, így a bejelentett lakhelye, ami a lakcímkártyán is szerepel, az otthoni, vidéki címe lesz. Ez azért fontos, mert így bármilyen egészségügyi probléma adódik az ember életében mindennel a lakhely szerinti szakrendelőt kell felkeresni. Szerencsésebb helyzetben vannak a tanulók, hiszen ők még gyakrabban látogatnak haza, mint dolgozó társaik, a suliból pedig egy-egy napot könnyebb ellógni, míg egy munkahely esetén, ez a szabadságok rovására megy.

more

A háziorvostéma szerencsére könnyen megoldható. A kollégiumok kijelölt orvossal rendelkeznek, így megfázással, oltással a kollégisták hozzájuk fordulhatnak. Ám, ha ennél többet szeretnél, kénytelen vagy egy helyi háziorvost keresni. A szabad orvosválasztás miatt  - ha elvállalnak -,  választhatsz hivatalos orvost bármelyik kerületéből a fővárosnak. Igen ám, de ez csak a háziorvosokra érvényes, tehát attól függetlenül, hogy az egyik kerületi háziorvos elvállal, attól még nem leszel jogosult felkeresni az adott kerületi tüdőszűrő központot vagy valamelyik másik szakrendelőt, hanem a hivatalos lakhelyed szerintire kell elzarándokolnod. De hát kinek van ideje - no és persze pénze - arra, hogy estenként akár több száz kilométert utazzon egy-egy vizsgálatért - bárki beláthatja, hogy ez anyagilag és szabadságilag sem túl kifizetődő. Azt már nem is említve, hogy egy tüdőgyulladással órákat utazni egy hideg vonaton, megint csak nem frankó. Megoldás lehetne, ha az albérleti címet bejelentenénk mint tartózkodási helyet: ezt az adott kerület okmányirodáján keresztül lehet megtenni, s szükséges hozzá egy hivatalos dokumentum a lakás tulajdonosától. Ezt ugyan minden lakhelyváltoztatás esetén meg kell tenni, de így legalább nem csak a hivatalos lakcímünk, hanem a tartózkodási címünk szerint is jogosultak leszünk helyi szakrendeléseket igénybe venni. Az egyetlen bibi az, hogy a főbérlőknek eszük ágában sincsen bejelenteni az albérlőket, hiszen a legtöbb tulajdonos egy fillér adót sem fizet a kiadott kégli után. Akkor mit tehetünk? Bízzuk magunkat a jó szerencsére és az ismeretségekre.

A szakrendelők személyzete tapasztalataink szerint kedv vagy pofa alapján dönti el, hogy ellát-e minket vagy sem. Mikor furcsa kiütések jelentek meg a kisujjamon - mint utóbb kiderült a nem túl minőségi sebtapasztól - , a háziorvosom, aki az egyik kerületben van, a másik kerületi bőrgyógyászatra küldött, mert szerinte ott praktizál egy nagyon jó orvos. A másik kerületben egy szó nélkül elláttak, még kontrollra is visszahívtak, kedvesek, rendesek voltak. Bár beutaló nem kellett, a regisztrációs pultnál elkérték a személyimet, a lakcímkártyámat és TB-kártyámat is, így nyilvánvaló volt, hogy nem ott lakom. Ennek ellenére megvizsgáltak. Legutóbb az egyik kerületi tüdőszűrőben már nem voltak ilyen kedvesek, szépen elhajtottak. Az épületben beteg rajtam kívül nem volt, senki, de szó szerint senki nem tartózkodott a szakrendelő területén. A regisztrációs pultnál kitett lapról megtudtam, hogy bár fizetek TB-t és van beutalóm is, mivel azonban 30 év alatti vagyok, így ki kell fizetnem a vizsgálat térítési díját, azaz 840-Ft-ot. Ezzel még nem is lett volna különösebb problémám, hiszen ehhez már hozzászokhattunk, de amikor gorombán közölték, hogy a lakhelyem szerinti szűrőhelyet vegyem igénybe, az már zavart. Főleg azért, mert az asszisztens tíz perc várakozás után méltóztatott odafáradni az ablakhoz, hogy ezt közölje, valamint azért, mert egy beteg sem volt rajtam kívül, ráadásul fizetnem is kellett volna. Nekik tehát mindez egy fillérbe se került volna, csak a munkaidőbe - valószínű ez utóbbi nem tetszett nekik. A szabályok szerint, ha nincs beutalód, 30 év alatti vagy vagy nem a lakhelyednek megfelelő központba látogatsz, akkor is a csekken befizetett 840-Ft ellenében el kell, hogy végezzék a vizsgálatot. A tanulság tehát, hogy háziorvosunk lehet a nem bejelentett lakhelyünkön is, de az általa írt beutalókat csak a bejelentett lakcímünk szerinti városban, kerületben fogadják el. Patthelyzet.

Megoldást jelenthetnek a magánrendelések, de miért is akarna egy adófizető a befizetett TB járuléka ellenére még nem éppen kis összegeket kifizetni a szemész, a nőgyógyász, a bőrgyógyász és a többiek magánrendelésére? Pláne egy tüdőröntgenre - hol is? - az influenzajárvány közepén szövődményes tüdőgyulladás gyanújával...