nyilvánosság

Vérciki vagy!

4296

Kellemetlen helyzetbe kerülni emberi dolog. Persze ezt nagyon könnyű kijelenteni akkor, amikor épp nem ég a fejünk egy friss ballépésünk miatt. A cikis viselkedés azért baromi szórakoztató, mert ugye másokat kinevetni igenis jó móka, nem kell itt álszenteskedni. Másfelől a saját beégéseink is igen viccesek lehetnek, ha sikerül jól kikeverednünk a történetből, hiszen időről időre mosolyt csalnak arcunkra ezek a történetek.

Fejezd be, fejezd be, fejezd beeeeee!

Barátaink közelsége áldásos, de zavaró is lehet a kínos szituációkban, pláne ha egyenesen ők generálják a beégésünket. Néhány hónapja a törzshelyemen voltam a legjobb barátnőmmel. Mikor felmentem a mosdóba, ismerős lépteket hallottam a padlón, tudtam, hogy ő jön, hiszen nyolc év után már felismerem a járását, ezért gondoltam, hogy kiszólok neki: Na, miért jöttél utánam, hm? Igen, jól gondoljátok: vihogva, kacéran szóltam ki. A mosoly viszonylag gyorsan az arcomra fagyott, hiszen a nyitott ajtóban nem a barátnőm állt, hanem egy vadidegen nő, aki szemmel láthatóan nem tudta mire vélni a beszólásomat. "Én csak pisilni szeretnék." Helyet cseréltünk, aztán kifutottam a helyiségből, nehogy még egyszer a szemébe kelljen néznem. Miután feldolgoztam a sokkot, már röhögve meséltem a sztorit, hiszen ekkora égés is csak velem történhet ugyebár.

Enyhén szólva ellentmondásosak ezek a balesetek, hiszen míg az adott helyzetben iszonyú kellemetlenül érezzük magunkat, addig a történet mesélése közben legtöbbször mi magunk is a hallgatósággal röhögünk. Miért? Feszültségoldás, megbékélés, feldolgozás, na meg a jóleső nyugalom, hogy még a legidiótább helyzetből is ki lehet mászni valahogy. Na meg ott van az a természetes emberi tulajdonság, ami arra késztet minket, hogy durvábbat riposztoljunk a hallottakra. Felesleges azt állítani, hogy a káröröm lelkünk legsötétebb bugyrában működik és csak akkor tör elő, mikor sötét van és köd és esik az eső. Nem, a káröröm mindenkiben ott van, és akkor teszünk a legjobbat magunknak és másoknak is, ha engedjük szabadon működni. A közös fetrengve röhögéseknek elég komoly csapatépítő hatásai vannak, higyjétek el!



olvass tovább

Átéled vagy becsapod a pillanatot?

4768

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat hiszen a szexuális forradalom gyermekei már kitaposták nekünk az utat: azzal, akkor és azt csinálhatunk, amihez épp kedvünk szottyan. De mi történik akkor, mikor képtelenek vagyunk átélni a pillanatot, és inkább kifelé kacsintgatunk a meghitt helyzetekből?

Lesni ér?

Reggel fél kilenc, 86-os busz, kisebb tömeg. Mellettem egy szerelmespár andalog éppen, de az egyik hosszú és igen bensőséges csók alatt feltűnik, hogy a srác rám tekintget. Mondhatnám, hogy véletlen volt, de többször is megismételte, majd ezek után kedvesen kisimított egy tincset a csaja arcából. Hogy mi a gond ezzel? Nem tudom, hogy akad-e olyan nő, aki örömmel konstatálná, hogy az intim pillanat nem pusztán a pasijáról és róla szól. Viszont már az elején muszáj leszögeznünk, hogy ez a viselkedési mód nemcsak a srácokra jellemző, hiszen már tapasztaltam az ellenpéldát is: csókolózás közben a lány volt az aki flörtölésbe kezdett egy másik hímmel. Egy kiegyensúlyozott kapcsolatba minden bizonnyal elfogadjuk, hogy rajtunk kívül is vannak nők, sőt olyan jó csajok futkorásznak az utcán, akikre evidens, hogy felfigyelnek a pasik. Még talán az is belefér, hogy a pár együtt állapítsa meg: "Ejj, de mutatós ez a nő!" A pofátlan kikandikálás és a közös méregetés között azonban van egy óriási különbség - amíg az egyiket közösen végezzük, addig a másik szimpla arcátlanság. Nincs kőbe vésve, hogy minden egyes adandó alkalommal egymás szájába kell mászni, és az sem szentírás, hogy tömegközlekedési eszközökön tilos szemezni, azt viszont nem ártana mindenkinek elfogadni, hogy ha bármilyen testi kontaktusba lép a szerelmével, akkor igenis tisztelje meg azzal, hogy csak rá figyel.

Persze az sem kizárt, hogy a szabad szexualitás szelleme olyannyira felszabadult, hogy eljutottunk az önimádat azon fokára, amikor a párunktól és a helyzettől függően azt tesszük, ami épp a legkellemesebb. Efelől azért erős kétségeim vannak, hiszen ha jobban belegondolunk, akkor ezen logika alapján a megcsalás szimplán beleférne egy kapcsolatba. Igen, akad akinél belefér, de vannak olyanok is akik ezt erősen elutasítják. Gyanítom, hogy még mindig az utóbbiak tábora a nagyobb és abban is biztos vagyok, hogy a buszon utazó szerelmes lány sem lenne túl boldog, ha tudna a pasija reggeli kacérkodásáról. Képesek vagyunk felmérni a helyzeteket, és tudjuk, hogy mit engedhetünk meg magunknak, csak épp azt kellene jobban mérlegelni, hogy vajon fordított szituációban örülnénk-e egy alkalmi édes hármasnak, amikor - jóllehet csak pillanatok erejéig - egy kívülálló is becsatlakozik az intim pillanatba.