norvégia

Szeretjük eképp is

5215

"Hogy lehet egy könyv lebilincselő már az első oldalon?" - kapom az sms-t annak a napnak az estéjén, mikor Tore Renberg könyve épp Hencinél landolt. Őt is elkapta hát a megfoghatatlan varázs. De a kérdés tovább is vihető: hogy lehet egy könyv lebilincselő mindvégig, miközben oly könnyed, oly hétköznapi, oly emberi? Jó ideje tart már nálam a Skandináv-mánia, dacára annak, hogy sosem érintette még lábam egyik ország hűvös földjét sem. Miközben a világ az angol humort méltatja, én a svéd és norvég önironikus filmeken szórakozom inkább. Nu-jazzben rájuk szavazok, s könyvtáramat is velük gyarapítom. Legújabban épp Renberg könyvével, a Szerettem másképp-el, amit azóta sikeresen rátukmáltam a lányokra.

A nyolcvanas évek vége felé játszódó regény cselekménye némi fájdalommal szippant magába, hisz nem telik bele pár oldal, és te máris bánod kissé, hogy nem ott, hogy nem akkor élted át a kamaszkort. Bánhatom is, hisz éppen a rendszerváltás környékén kamaszodtam, s ekkor még oly keveset tudtunk a világ említésre méltó zenei világáról. A könyv olyan magától értetődően kalauzol végig a lázadó kamaszkor összes ideológiai, zenei és irodalmi állomásán, mintha csak a világ ifjúságának közös naplóját olvasnád, a világ összes kamaszának arroganciáját, önzőségét, könyörtelenségét, elveszettségét, bizonytalanságát és szabadságát élnéd újra minden lappal. Nem véletlenül vált kultuszregénnyé a könyv Norvégiában, hisz a norvégok kollektív tudata még inkább együtt rezonál.

A regény egy évet ölel fel, minek során a főhős, Jarle Klepp élete összeomlik. Az osztály és az iskola intelligens és csinos barátnővel büszkélkedhető másodvonalas anarchistája kifordul önmagából, s ennek egyetlen oka van: Yngve Lima. Yngve Lima pedig nem más, mint Jarle életének, lázadó filozófiájának, zenebuziságának és arroganciájának tökéletes ellentéte. Yngve Lima angyalian szép, visszahúzódó, Egyiptom-mániás, teniszzseni, igazi jó gyerek. Ja, és nem mellesleg fiú. Na, ilyenkor mi van? Csak annyit mondunk: dráma, hazugság, szívdobogás, alkohol, verekedés, üvöltés, füvezés, szerelem és gyűlölet, no meg zene, zene, zene kifulladásig.

A történetről legyen elég ennyi, no és annyi, hogy aki olvasásra adja a fejét, készüljön fel a letehetetlenre, arra, hogy könyvvel a kezében közlekedik majd az utcán, hisz már csak száz oldal van hátra, és Jarle és ideológiai vezérfénye, példaképe, barátja, Helge társaságában épp most készül a Mathias Rust Band első élő fellépésére, és talán Yngve is eljön, és talán megcsókolják egymást. Vagy nem? Hisz Yngve olyan furcsa...

A regényből nagy sikerű film is készült, ám csak az nézze meg az alábbi videót, aki nem szeretné elolvasni a könyvet, hisz mindnyájan kissé megrökönyödtünk a választott szereplőkön. A könyvet pedig vizualizálni kell. No és természetesen elolvasni!

Dobj egy zsiráfot te is!

5635

Mit csinálnál, ha egy haverod azt mondaná, túl béna vagy te ahhoz, hogy egy év leforgása alatt összegyűjts egy millió zsiráfot? Nyilván megpróbálnád nem? Esetleg tovább innál, és röhögnél az egészen, de most inkább az első lehetőséggel foglalkozunk. A norvég Ola Helland ugyanis nem hagyja magát, és mindenáron be akarja bizonyítani Jorgen barátjának, hogy ez igenis lehetséges, és a net segítségével képes is lesz rá.

Még jó sok ideje van, hisz a határidő 2011, de a zsiráfok már most is gyűlnek rendesen a onemilliongiraffes oldalon. Facebookon itt csatlakozhatsz. Persze a milla még messze van, úgyhogy akár te is segíthetsz. Hogy van-e bármi értelme ennek az egésznek? Az égvilágon semmi. De azért egy millió egyedi zsiráf mint végeredmény, meglehetősen impozáns, főleg, ha belegondolunk, ennyi zsiráf valójában már nincs is a földön. A szabály mindössze annyi, hogy a zsiráf nem készülhet számítógéppel és nem lehet megvásárolt figura, tehát kénytelen leszel elővenni kreatív énedet, és rajzolni, skiccelni, kivágni, magas fűbe belenyírni, vagy bármi más, ami eszedbe jut. Nyomjuk le azt a Jorgen nevűt, nem?