new york

Recycle art

300


Én mindig begyűjtöm a DM leveleket, prospektusokat, flyereket, mert olyan szép színesek, de eddig még semmit nem tudtam velük kezdeni. Alkalmanként hajtogattam belőlük ezt-azt, mondjuk csigát, meg sárkányt, de egy idő után az is unalmas volt. Csak gyűltek a flyerek, beszkenneltem a legszebbeket, aztán a többi a szemetet gyarapította. Egy New York-i születésű festőművész ennél sokkal eredetibbet talált ki. Apró cafatokra szeleteli a képeslapokat, szóróanyagokat, különböző formában és mozaik festményeket készít belőlük. Alkotásai nagyon frankók! Portrék John Lennonról, Audrey Hepburnről, de van Palmina Leone vagy csak egy érzelemről, mint a Gyilkos pillantás. Művészet, divat, szépség és újrahasznosítás. Talán ezek lehetnek a jelszavak az művésznőnél.

Leigáztuk az eget

4352

Élhetetlenné tesszük a Földet, kicsináljuk a természetet, sorra eltűnnek a különböző állatfajok, hála nekünk. Bizonyára baromi sok új információval szolgáltam most nektek, de hiszen ez van. Lehet, hogy mégsem hülyültünk meg teljesen, mert végre rájöttünk, hogy ha már széltében nem tudunk tespedni, akkor nyomuljunk fölfelé, magaslati kertészkedjünk. Ha Amüthiszt ezt látná, tuti bezsongana.

Ökofalu a felhők között

Atomszerelmes férfiak igenis vannak, vagyis voltak. Nabukodonozor olyannyira belehabarodott a méd királylányba, Amüthisztbe, hogy valami igazi különlegességgel akarta lehengerelni a nőt. Krisztus előtt hatszáz körül járunk, szóval a Tiffany gyűrűt és a végtelenségig terhelhető hitelkártyát kizárhatjuk. Az amúgy teljesen eszelős pasas (igen, ő a babiloni fogság szellemi atyja) a kor legjobb mérnökeit kérte fel egy mesés kert megtervezésére. A project annyira jól sikerült, hogy a szerelemből házasság lett, mi pedig még ma is beszélgetünk a varázslatos paradicsomról. Az egymás fölé épített boltozatos teraszok akkora teret adtak a fáknak, hogy azok akár a végtelenségig is nőhettek, hiszen hely volt bőven. Oké, de hogy jön ez a modern építészethez?

Komolyan el kell kezdenünk helytakarékosan építkezni, mert bajok lesznek, márpedig a spórolásra kézenfekvő megoldás a vertikális terjeszkedés, végtére is az ég azért elég messze van. A szürkeséghez szokott urbánus szemeinknek elsőre kissé furcsa látványt nyújtanak a helytakarékos zöld épületek tervrajzai: égben termesztett paprika, negyven emeletnyi magasságban futtatott vadszőlő, átriumos zöldövezet New York egén... izgalmasan hangzik, nemde? A elvárások persze magasak, szó sincs arról, hogy ész nélkül lehet felhúzni ezeket a felhőkarcolókat, hiszen alapvető kritérium, hogy környezetkímélőek legyenek. Ezt úgy lehet elérni, hogy geotermikus energiát hasznosítanak, egyelőre a szél- és a napenergia a tuti befutók. A Seattle-i "farm" például csak természetes erőforrásokat használ a növénytermesztéshez és a lakóközösség kiszolgálására. Ja igen, az egész történetben az a legnagyobb poén, hogy az épületek komplett ökofalukként működnek, vagyis a terményeket házon belül értékesítik a lakóknak. Bizonyára nem gombamód épülnek majd ezek a hipermodern bioházak, de jó látni, hogy egyesek még idő előtt észbe kaptak.

New Yorkból jelentjük

4767

Szeptember 10-17-e között felbolydult New York-i divat elit, sőt még Európából is oda áramlott az összes fashionist-a. Nem véletlenül, hiszen ekkor került megrendezésre a szokásos divathét, ami a következő év tavasz-nyári trendjeit. Ez a divatélet legfontosabb időszaka, épp ezért az amerikai Vogue főszerkesztője a divat januárjának nevezi a szeptembert.

Bár még messze van a következő perzselő nyár, így ráérünk még tájékozódni a következő trendeket illetően. Ha majd kezd oszlani a köd a 2009/2010 ősz-tél körül elkezdhetünk örülni, és persze mélyebben feltérképezni a trendeket, de azért most sem árt körbenézni ki mivel készül 2010 nyarára. Készítettünk egy galériányi válogatást a tervezők igazán különleges darabjaiból, nehogy lemaradjatok!

Képek a New York-i Fashion Weekről!

Sokszor a kifutó mögötti élet ezerszer izgalmasabb, mint maga a show. Összeszedtünk néhány backstage-ben készült képet, a lökőizmos fiú a kedvencünk, azokért az izmocskákért már megérné meghívást kapni egyszer egy fashion weekre.

Néhány kép a backstage-ből!

Természetesen nem feledkezhetünk meg az idei New York-i Fahsion Week számunkra legfontosabb eseményéről sem. Hogy mi volt az? A USE, a Je Suis Belle és Anh Tuan a helyszínek közelében, a bemutatók alatt nyilvános, utcai fotózást tartottak.

Kocsmai karantén

5177

Az alkohol fertőtlenítő hatása nem újkeletű infó, az viszont ennél jóval meglepőbb, hogy New York elegáns bárjai speciálisan a sertésinfluenza ellen kevert koktélokkal próbálnak kedveskedni az alkoholra szomjazóknak.

A múlt század elején Baltimore-ban, nyílt levélben szóltak a város egészségügyi intézetének vezetőjéhez, hiszen a lakosság olyannyira hitt a szesz vírusölő erejében, hogy egészségkárosító hatásáról már-már megfeledkezett a mindig kapatos köznép. Bár már nem 1918-at írunk már jóval kevesebben bíznak pusztán az alkohol erejében, ha az influenzáról van szó, ettől függetlenül néhány manhattani bár speciális koktéllal várja a járvány elől betérőket. Az Avenue A egyik bárjában például újragondolták a békebeli, whiskey-ből, mézből és citromból álló mixet, amit Flue shot néven kínálnak. A lötty fokhagymából, mézből, tequilából, narancs-citrom-gyömbér püréből és néhány csepp echinacea cseppből áll. És ami a legfontosabb: húzóra isszuk és nem kortyolgatjuk órákig! A koktél kiötlője, Signe Grant megmagyarázta a mixtúra lényegét: "A fokhagyma és a gyömbér vírusölő, sőt az utóbbi immunerősítő is. Ez a koktél egy vitaminbomba." Az itallapon szerepel egy másik vírusgyilkos frissítő is, Throat Coat néven, ami mézzel és borssal ízesített vodkából, francia likőrből és egy evőkanálnyi mézből áll. Ez a koktél állítólag olyan jól sikerült, hogy még azok is örömmel fogyasztják, akiknek egyébként nincsenek torokbántalmaik.



olvass tovább

Szeretlek New York

5605

Nagyon vicces lenne, ha egy agyi rendszerhiba folytán a nagyvárosokhoz társított tartalmak összekeverednének fejünkben, így mondjuk Moszkva lenne a szerelem városa, Kijev hemzsegne a sárga taxiktól, a Liffey folyón gondoláznánk, roppanós virslit pedig egy barcelonai teraszon majszolgatnánk. Szórakoztató és tanulságos játék lenne ez, hiszen megtanulnánk elvonatkoztatni a beidegződéseinktől, így talán meglátnánk minden nagyváros emberibb arcát. Egészen más arc lenne ez, hiszen nem műemlékekből és turistalátványosságból állna össze a kép, hanem a városlakók habitusából, az időjárás hektikusságából, vagy épp unalmas kiszámíthatóságából.

Aki járt New Yorkban az bizonyára végig járta az összes turistacélpontot, magába szívta a nagyváros esszenciáját, de vajon megismerte az ott élő embereket? Persze szó sincs kézfogós és közösen teázgatós ismeretségről, csupán apró "leskelődésről", arról az olykor gyerekes kíváncsiságról, amivel az idegen figyeli a tősgyökereseket. Ugye ez jóval nehezebb feladat, mint felnézni a Chrysler Buildingre, megmászni az Empire State Buildinget, vagy épp áthajózni a Szabadság-szoborhoz. A magát Photodiarist-nak nevező lány nem azt a New Yorkot fotózza, amit már unásig ismerünk a filmekből és a könyvekből, épp ellenkezőleg: egy nagyon is emberi és élhető nagyvárost. Láthatunk gördeszkázó srácokat, mobilozó üzletembereket, padon csókolózó szerelmespárokat és földön fekvő hajléktalanokat is, sőt másik városokban készült felvételeket is. Mindegyik kép más-más pillanatot örökít meg és ez a legjobb ezekben a fekete-fehér képekben: nem a klisékre épít, hanem a végtelenül egyszerű és talán épp ezért nagyon szerethető momentumokra.

Egy másik New York