nevelés

Miért jó a felnőtteknek?

4283

Szinte minden nap adódik egy olyan helyzet, ami gyerekkorunkban biztosan nem ment volna át szüleink szűrőjén. Az egyik barátom előszeretettel nyal el egy hatalmas adag fagylaltot közvetlenül ebéd előtt, én meg következetesen kiiktattam az életemből a kést mint használati tárgyat. Ebben persze sokat segített, hogy nem kell hússzeleteket szétfarigcsálnom, de tény, hogy többnyire félkézzel eszem, csak villával, s ha valami makacskodik, azt egyszerűen ujjal föltúrom a villára. Borzalmas, tudom, főleg, hogy étteremben is simán megteszem, ha nem figyelek oda. Közben a lábamat felhúzom a székre, ahogy ugye szintén nem eszünk, és még olvasok is hozzá. Próbáld meg ezt úgy hét évesen otthon!

Vagy próbálj kiskamaszként beleinni a dobozba, tányér nélkül állva enni a konyhában, fogmosás nélkül lefeküdni, éjszakáig tévézni, elaludni a kanapén, nem fürödni, rendetlenségben élni, hidegen lecsót enni, munkát, leckét halasztgatni, felhevült testtel vízbe ugrani, levest nem enni, evés után nem elpakolni....  vagy éppen az ágyon ugrálni, mint ahogy mellékelt ábráink mutatják.

Szóval ha én gyerek lennék, és ezt látnám a neten apámról vagy anyámról, befejezném a szófogadást. Úgyis az egész, éveken át tartó hisztinek az a vége, hogy ezeket a dolgokat mind felszabadultan csináljuk majd. Akárcsak a szüleink...  Különösen vicces ebben egyébként, hogy az ugrabugrálást nem otthon teszik a felnőttek, hanem hotelszobákban. Ej-ej...

bed jumping fun 3 The art of hotel bed jumping (20 Photos)

best bed lead The art of hotel bed jumping (20 Photos)

bed jumping fun 15 The art of hotel bed jumping (20 Photos)

Még több itt.

És még több itt

Taposd el!

4803

A motivációt arra, hogy a környezetünkkel és a szemetünkkel tudatosan bánjunk, nem lehet elég korán kezdeni. Magyarországon minden száz darab forgalomba kerülő gyümölcsös- és tejes kartondobozból csupán tizenkettő darabot juttatnak vissza a lakosok a körforgásba. Bár ezzel az értékkel jelentősen elmaradunk az Európai Uniós átlagtól, mint általában mindenben. Ezen hosszútávon úgy lehet változtatni, ha gyerekeinket is arra neveljük, hogy tudatosak legyenek. A nevelés legegyszerűbb formája a jutalmazás, így teljesen érthető a Fővárosi Állat- és Növénykert és a Fővárosi Közterület-Fenntartó Zrt. akciója, ami az október 9.,10., 11-i hétvégén lesz. Ezeken a napokon a felnőttek tíz darab italos karton dobozért - tej, üdítő, bármi - cserébe ötszáz forintos kedvezménnyel, az első kettőszáz gyermek pedig naponta ugyanennyi dobozért ingyen léphet be. A szervezők egész hétvégén ismeretterjesztő programokkal várják a környezettudatos lakosokat az állatkert bejáratánál felállított gyűjtőponton. Italos Karton Környezetvédelmi Egyesülés célja az eredmények további növekedésének biztosítása mellett az, hogy felhívja a lakosok figyelmét arra, hogy ez a modern csomagolóanyag kitűnően alkalmas az újrahasznosításra, szelektív gyűjtésével minden évben több hektárnyi erdő menthető meg, mivel kevesebb fát kell kivágni a papírgyártáshoz, amiből a dobozok 75%-a készül.

Köcsög vagy, mint apád!

4896

A fenti mondat még a kilencvenes évek elején hangzott el egy általános iskolában, földrajz órán, a tanár szájából. (Feleltetett, és a felelő rossz választ adott.) Majd a köcsögözést tettek is követték, a fejtetőre adott úgynevezett barack formájában. Persze az osztálytársakkal jót derültünk az eseményeken, kivéve természetesen azt a diákot, akinek a sértést és a kobakkoppintást szánták. Ő a szünetben elpityeredett, majd másnap beteget jelentett, és egy hétig nem láttuk. Akkoriban nem nagyon tudtunk mit kezdeni az oktatók színes beszólásaival. Hiszen ők voltak a tanárok, akiknek nevükből adódóan mindent szabadott. Nem álltunk fel a padból, hogy sípcsonton rúgjuk őket, nem hívattuk be a szülőket elégtételt tenni, nem demonstráltunk, pedig hajdanában, danában több okunk lehetett volna rá, mint a jelen gyermekeinek. Vajon miért voltunk ilyen belenyugvóak? Természetesnek találtuk az alárendelt helyzetünket? Ilyen nevelést kaptunk? Kicsit csodálkozom is, hogy a történtek ellenére nem vált belőlünk pszichopata sorozatgyilkos…

Olvastam egy összegzést a XIX. században alkalmazott iskolai büntetési módszerekről. Tizennégy fokozata közül pár megmosolyogtatott. A „rosszalló, komoly pillantás; sóhajtás, fejcsóválás” napjainkban már a vicc kategóriába sorolható, és inkább nevetteti, mintsem ijesztgeti a tanulókat. Ugyanez a helyzet a „a pad elé való kiállítással” is. A „fenyegetés” vagy a „kirándulásból kizárás” komolyabb módszer ugyan, viszont a „jobbaktól történő elkülönítés” szintén nem működne, mert a mai osztályokban ebből a típusból 2-3 van, és inkább ők szorulnának elkülönítésre… A „testi fenyítés”, mint büntetési forma a 13. helyre került. Azonban – ahogy ezt az 1800-as években íródott szakkönyvek megjegyzik – kizárólag a vessző vagy vékony pálcika használható erre a célra, és nem engedélyezett a bot, kötél vagy szíj használata. (Na még szerencse!) Továbbá tiltott volt a gyermek felpofozása, hajánál vagy fülénél fogva való rángatása, a hátba- és fejbeverése. Maradt tehát a gyengéd barack, a tenyérbe csapás, és minden, amire egy vessző használható…(A vesszőt már az ókori Rómában is alkalmazták, mint fegyelmezési eszközt. Szükségesnek tartották a „kemény római jellem” kialakításához.)



olvass tovább

Nem a te hibád

5052

Sokkal hamarabb kapjuk fel a fejünket egy, a gyerekek fizikai vagy szexuális zaklatásáról, bántalmazásáról szóló hír hallatán, mint olyankor, mikor valakivel látvnyosan nem foglalkoznak. Pedig a felmérések szerint az elhanyagolás sokkal gyakoribb, mint bármilyen más, a gyerekek testi, lelki vagy mentális egészségét veszélyeztető élethelyzet, így érdemes pár szót ejtenünk erről is. Már csak azért is, mert nemrégiben jelent meg egy megdöbbentő felmérési eredmény, ami a gyerekek droghasználati szokásaira tér ki. Ennek értelmében megtudtuk, hogy a 15-16 évesek közül minden második próbálta már a drogot, de a 11-12 évesek is igyekeznek felzárkózni. A szakemberek az aggasztó jelenség hátterét a szülő figyelmének hiányával magyarázzák, aminek szomorú alátámasztója, hogy a megkérdezett gyerekek többsége nem nagyon tudott közös családi programokat felsorolni az elmúlt egy évből.

Persze nem csak ebben az értelemben lehet elhanyagolni egy gyereket, a témában a következőket különböztetik meg: fizikai, érzelmi, oktatási és egészségügyi elhanyagolás. Döbbenetes méreteket ölt világszerte ezek előfordulása, ám többnyire akkor gondolkozunk csak rajta, mikor a híradóban azon csámcsognak, hogy egy család halálra éheztette gyermekét. Ennyire szélsőséges esetről szerencsére ritkán beszélhetünk, ám annál többször figyelhetnénk fel az elhanyagoltság szemmel látható tüneteire, amik miatt azonban sokszor a magára hagyott gyermeknek kell viselni a következményeket.

A tünetek számtalan formában nyilvánulhatnak meg a szemmel láthatóktól kezdve a viselkedésben fellelhetőkig, de íme néhány: gyakori hiányzás az iskolából, ápolatlan külső: elhanyagolt haj, testszag, koszos és/vagy nem megfelelő méretű ruházat, az időjárási körülményeknek nem megfelelő öltözékek, rossz állapotban lévő fogak, alultápláltság, lopás, balhézás, alkohol- vagy drogfogyasztás... Ezek így összességében felvázolnak egy képet a koszos, rendetlen, büdös, ápolatlan, lopós osztálytársól, akit mindenki utált és mindenki csúfolt, s még a pedagógus is lehet, hogy partner volt ebben - miközben a gyereknek segítségre lett volna szüksége, szélsőséges viselkedései pedig mintegy figyelemfelhívások voltak a maguk esetlenségükben.



olvass tovább

A leszbik a legjobb anyák

5147

Fontos, hogy egy gyereknek megfelelő női és férfi képe alakuljon ki, és ebben ki más is segíthetne neki, mint saját szülei!? - tartja a közvélekedés, és nem is teljesen alaptalanul. Ám nyilvánvalóan nem mindegy, hogy milyen is az a két szülő, attól, hogy ellenkező neműek és heteroszexuálisok, még nem biztos, hogy tökéletes emberek, pláne nem biztos, hogy tökéletes szülők. És ezzel máris kényes vizekre eveztünk, hisz tudom jól, micsoda perpatvarok alakulnak ki, akárhányszor szóba kerül az egyneműek gyermekvállalásának kérdése - találkozhattunk már ezzel itt, a cotcoton is. Mindezek közben egy valamit hajlamosak vagyunk elfelejteni, nevezetesen azt, hogy sokunk csonka családban nőtt fel, leggyakrabban apa, azaz férfi-kép nélkül. Bizonyára ennek is megvannak a maguk következményei, kiváltképpen, ha a válás után az apával való kapcsolat hagy némi kívánnivalót maga után, de egyikünkből sem lett degenerált felnőtt emiatt, legfeljebb némi lelki sérülés nyomai fedezhetők fel leginkább magánéleti aktáinkon.

Maradhatnánk annyiban, hogy az ideális az volna, ha minden esetben két jó ember nevelne fel minden gyereket, függetlenül színüktől, szaguktól, magasságuktól és szexuális beállítottságuktól, de nyilvánvalóan ezzel sokan nem értenek majd egyet. Akárhogy is, érdekes kutatási eredményt közölt a minap a Telegraph. A szülőkkel foglalkozó intézetben arra lyukadtak ki, hogy mindent összevetve az a legjobb, ha egy gyerek egy leszbikus párral nevelkedik fel. Kapásból ott kezdődik a jó pont, mondják, hogy egy leszbikus pár esetében szó sem lehet véletlen gyerekről, amolyan becsúszott babáról, hisz komoly bürokratikus hercehurcán kell keresztül menniük még azokban az országokban is, ahol engedélyezik a közös gyermekvállalást beültetés vagy adoptálás által. A szándéknak tehát erősnek, közösnek és kristálytisztának kell lennie. Tény, hogy milliónyi olyan besikerült gyerek rohangál a világban, kiknek szülei a baleset után még ideig-óráig sikerült fenntartani a pár- és a család illúzióját, ám idővel belátták, ez lehetetlen küldetés, és ment mindenki a maga útján, a gyereket így-úgy megosztva.

Stephen Scott kutatási vezető eredményeiben arra is rávilágított, hogy a leszbikusok által felnevelt gyerekek életük során céltudatosabbak, kitartóbbak lesznek, mint a hagyományos családmodellben cseperedett társaik. Az adatok pedig arra is rávilágítottak, hogy az egyneműek gyerekei kevésbé hajlamosak a homoszexualitásra, mint a többiek, ellentétezve ezzel minden, sokat emlegetett feltételezést, amik attól óvnak, hogy a homoszexuálisok homoszexuálisokat nevelnek. Kérdés persze, hogy ebből kiindulva hogyan történhet meg, hogy megannyi hetero párnak meleg gyereke lesz. Akárhogy is, valószínű, hogy akik akármilyen okból ellenzik a melegek gyermekvállalását, mindettől nem gondolják majd meg magukat.