nemi erőszak

Ajándékozd el!

4881

Természetes, hogy ragaszkodunk az esküvői ruhánkhoz, hiszen nehéz lenne elfelejteni azt a sok időt, amit a tökéletes ruha megtalálására áldoztunk. Aztán még ott van az emocionális vonal, végtére is életünk egyik fontos pillanatában viseljük a becses darabot, viszont a ceremónia után a ruhák többsége benejlonozva végzi a gardróbban. Időről időre talán elővesszük és nézegetjük, de rendszerint többé nem viseljük a fehér ruhát, ezért miért ne adományozhatnánk el egy nemes cél érdekében?

Így is élnek emberek

Keveseknek adatik meg, hogy közelről szembesüljenek az ugandai nyomorral, hiszen miért is utazna bárki ebbe a háború sújtotta szegény övezetbe? Minden bizonnyal ez az első kérdés, amit mindenki feltesz Clare Struthers fotóriporternek, aki idén év elején másodmagával Ugandába látogatott. Útjuk olyan táborba vezetett, ahol többnyire olyan nők élnek, akik átvészelték a polgárháború minden borzalmát: elveszítették az otthonukat és a családtagjaikat, nemi erőszak áldozatai lettek és még ma sincs kilátásuk az egészséges és kiegyensúlyozott életre. Épp Clare ottlétekor tartottak egy esküvőt, amin egyidejűleg hat pár kelt egybe, ezzel is szimbolizálva, hogy az újrakezdés lehetősége minden ugandai nő számára adott. Clare természetesen dokumentálta az eseményeket, bár a ceremónia messze nem volt összehasonlítható a nyugati kultúrkörben tartott esküvőkkel, hiszen a térségben még az élelem is hiánycikk, hát még a menyasszonyi ruha. A tökéletes ruha megszerzése viszont nem lehetetlen, hála Katie Karpik-nak, aki helybéli férjével és az ottani vezetőséggel karöltve felismerte, a tiszta újrakezdést lehetőségét ezekben az újonnan köttetett frigyekben lakozik. Az egyik szervező elmondása szerint az esküvő előtti héten még nem volt se torta, se elegendő szék, a gyűrűkről már nem is beszélve. Végül azonban minden tökéletesen sikerült, hiszen ez az esemény nem pusztán egy formális házasságkötés, nem az újrakezdés szimbóluma. "Nincs családom és nagyon nehéz a tábori élet, de ma már látom a fényességet és elhiszem, hogy lehet szép a jövő." - mondja Akello Grace, aki szintén egy adományozott ruhában mondta ki az igent.

Az adományozás természetesen nem úgy működik, hogy fogjuk a ruhát és elküldjük a nagyvilágba: a Jireh Women alapítványon keresztül lehet adományozni. Az alapítvány egyébként menyasszonyi ruha kölcsönzők felállítását tervezi, szerte a háború sújtotta övezetben. Ezek után tényleg csak rajtunk múlik, hogy meghozzuk a döntést: fontosabb-e az a tudat, hogy a tökéletes ruha a szekrényben lóg, vagy képesek vagyunk lemondani róla, és ezzel felejthetetlen örömet szerezni egy nehéz sorsú vadidegen nőnek.

Élet a nemi erőszak után

8323

Damu Roland és Palácsik Tímea ügye kapcsán ismét, sokadszorra kerül terítékre a nemi erőszak a médiában, sőt gyakorlatilag ettől hangos a magyar sajtó. Mindkét fél kap hideget és meleget is, és nem is tisztünk igazságot tenni, majd a másodfokú bíróság megállapítja, hogy mi történt azon a bizonyos estén, és ennek mi lesz a következménye. Az ügy azonban messze túlmutat a celebek viselt dolgain, hiszen a probléma számos nőt érint. Minden ötödik nő lesz ugyanis nemi erőszak áldozata élete során, az esetek 70 százalékát családtag, rokon vagy ismerős követi el, és az eseteknek csak nagyjából 10 százalékáról szereznek tudomást a hatóságok. Még ennél is nagyobb probléma, hogy az utóhatásai sokszor az élet minden területére negatívan kihatnak.



olvass tovább

Brutális lányregény

9543

Somlyói Anna meséli az életét. Úgy kezdődik, mint egy lányregény iskolai kalandokkal, szerelemmel, barátnőkkel, titkos találkákkal és álmokkal, a Happy End azonban elmarad. A szerelem nagyon korán és örökre múlik el. András elesik a Don kanyarban, Goldberger Eta élete Auschwitzban válik füstté, Annát a felszabadító orosz hadsereg nyomorítja meg. Az alig tizennyolc éves lányból hirtelen lesz öregasszony. Egész életén át hordozza magában a sötét terhet, amiről nem mer beszélni soha többé senkinek. Talán nem ismeretlenek az olvasó előtt a harmincas –negyvenes évek rózsaszín lányregényei: Cilike, Zsuzsi és még sorolhatnánk. Nagyanyáink ezeket olvasgatták, ábrándokat kergettek boldogságról, fess fiúkról, fehér ruháról, helyette jött 1944, bombázások, légópincék, erőszak, halottak, terror, nyomorúság. Kováts Judit Megtagadva című, első regénye (Magvető Könyvkiadó, 2012) olyan női szöveg, mely azokat az asszonyokat bírja szóra, akik ugyanúgy a háború áldozatai voltak, mint a harctéren elesett katonák. Ezeket a nőket hosszú évtizedeken át elnémított a szégyen és a megfélemlítés.  A Nyíregyházán élő történész, író az oral history elkötelezett művelőjeként huszonhárom interjúalanya vallomásából írta meg brutálisan szép „lányregényét”, hogy mi a második, harmadik generáció is megértsük nagyanyáinkat.



olvass tovább