munkahely

Kedd 11:45 monnyonle

3593

Brit tudósok bebizonyították... Na jó nem, de tényleg a briteknél készült a felmérés, melyből kiderül, a dolgozó ember legnagyobb ellensége a kedd délelőtt háromnegyed tizenkettő. Az irodisták ilyenkor érzik magukat a legvacakabbul a következők miatt. A hétfő még elment valahogy, mindenki elkezdett ráhangolódni az újabb munkás hétre, azaz megnyitotta levelezését, konstatálta, hogy egy rakás fontos mail érkezett. Ellenőrizte a dolgok állását, a kollégákkal megbeszélte, kinek hogy telt a vikkend, csekkolta a Facebook aktivitást, megnézett pár videót a youtube-on, listákat készített a teendőkről.  A megkérdezettek ötvenhárom százaléka vallotta azt, hogy a hétfőt ellébecolja, s minden tizedik azt is beismerte, a nap nagy részét a hétvégi képek Facebookra töltögetésével ütötte el.

Eljő azonban a kedd, mikor az ember ráébred, hogy gyakorlatilag semmit nem csinált még, és már a hét második napjának derekán járunk. Nem válaszolt a fontos levelekre, legfeljebb szép színes címkékkel látta el őket, hogy gyakorlatilag eddig nem dolgozott szinte semmit. Ez a felismerés pedig jellemzően akkora stresszt eredményez, hogy az alkalmazottak hajlamosak kihagyni a keddi ebédet, s jellemzően ezen a napon maradnak bent a legtovább, felismerve az előttük álló kemény hetet és az elvesztegetett időt.

Egyetértünk?

A cégem az életem

3834

Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés - aha, persze. A mai munkaerőpiacon valószínűleg sokan boldogok lennének, ha a nyolc óra valóban nyolc óra lenne, és nem tizenkettő vagy valójában huszonnégy. Ha nem pékek vagy tanárnők vagyunk, bizonyára pontosan tudjuk, az irodai ajtó bezáródásával még messze nem ért véget munkanapunk. De mennyit is melózunk pontosan?

Hogy mennyiben és miért változott a Nagyferó által eldalolt hármas felosztás, arra bővebben is kitérünk, de addig nézzük meg a hivatalos számokat és néhány érdekes adatot, ami a heti munkaórákat illeti. Magyarországon a munka törvénykönyve szerint egy héten negyven órát dolgozhat az ember, ez ugye napi nyolc. Ez bizonyos esetekben napi tizenkét órára emelkedhet, ettől eltérni pedig azonban lehet, azaz ennél többet vállalni vagy kérni tilos. Hogy a valóságban ez hogy néz ki, elég nehéz megmondani, pontosan azért, mert az ezt meghaladó ledolgozott óraszám nem megengedett, így senki nem reklámozza, de tudjuk jól, hogy a túlórázás bizonyos szektorokban egyáltalán nem kivételes eset. A KSH 2006-os adatai szerint a ténylegesen ledolgozott órák száma heti ötvenre rúg, azaz átlagosan napi 8-12 órát dolgoznak az emberek. (A magyar munkavállalók nagyságrendileg többet dolgoznak mint az európai átlag, ahol a napi 7-8 óra a bevett - sokak szerint ez is az egyik oka az itthoni alacsony foglalkoztatottságnak. Azaz kevesebb ember dolgozik, de ők többet. A magyar munkaórák száma egyébként az amerikai átlaggal egyezik meg.)



olvass tovább

Jelenetek egy multicégből 2.

5025

Uram, adj erőt, hogy ne akarjam megváltoztatni azt, amit nem lehet… és rekeszizmot, hogy bírjam nevetéssel. Kollégákat, akikkel egyszerre böffen ki az addig kínnal visszatartott röhhenet, és találékonyságot ebben a nehéz időben az rendelkezésre álló eszközök ésszerű felhasználásához.

Telefontoskodás

Hála és köszönet a multinak, hiszen sokkal jobb helyzetben vagyunk a póknál, akinek csak akkor lesz telefonja, ha felmegy a sarokba és telefonja. Mindegyikünk asztalán ugyanis ott díszeleg a szuperokos, fölösleges és megtanulhatatlan funkciókkal telezsúfolt komonikácijós eszköz. Áldott előnye, hogy nem látják egymást a felek, így szabadon multitaskingolhatunk, legyen szó körömfestésről, vonalzóval kardozásról, labdázásról, vagy csetelésről egy harmadik féllel. Bőbeszédű telefonpartner esetén bátran használjuk az egyoldalú elnémító funkciót, amely lehetővé teszi, hogy halljuk a másikat, de ő nem hallhat minket, vagyis amíg nagymonológot tart, mi megbeszélhetjük, mennyire felfúvódtunk az ebédtől. Telefonos relaxációs gyakorlatnak a következőket ajánljuk. Hívjuk fel álnéven szabadságát töltő kolléganőnket, és elváltoztatott hangon kérdezzük behatóan szőrtelenítési illetve alsónemű viselési szokásairól. Segítsük elő a frissen felvett kolléga beilleszkedését, aki még csak a jövő héten kezd. Értesítsük telefonon, hogy kicsit félretájékoztatták, mert lenne még egy utolsó kör a szerződés aláírása előtt, és amikor kellőképpen felcsigáztuk, közöljük vele a végrehajtandó feladat mibenlétét (ivászat), pontos idejét (este nyolc) és helyét (törzskocsma). A körünkből eltávozott kedves munkatársunkkal is ápolni kell a kapcsolatot, így érdemes felkeresni például a D.I.L.D.O. nagy múltú Kft. nevében (Hogy lehet, hogy még nem hallott rólunk? Pedig az egész országnak szolgáltatunk!), és vonzó feltételekkel állást ajánlani. Kilétünket csak az interjú időpontjának lefixálása után érdemes felfedni.

Mítingelj okosan!

A felfuvalkodottan mítingnek nevezett egész estés monológok elviselésére találták ki a lószarbingót, amelyet előszeretettel alkalmazhatunk agysorvadás ellen. A játék menete a következő. A megbeszélés hosszúságától függően gyűjtsünk össze minél több olyan szót, amelyek várhatóan elő fognak fordulni a szájtépés alatt, mint például kommunikáció, csapat, teljesítmény; cégspecikifus rövidítések; a beszélő szókincsét jellemző szavak. Rendezzük őket táblázatba, osszuk szét a játékosok között, és tegyük bele a határidőnaplónkba, amibe jegyzetelni fogunk. Helyezkedjünk el kényelmesen, és óvatosan, hogy illetéktelenek ne lássanak bele a jegyzeteinkbe. A megbeszélést feszült figyelemmel kövessük végig (és zsebeljük be az ezért járó főnöki elismerést), és ahányszor elhangzik egy, a táblázatban szereplő szó, húzzuk ki azt. Amikor kigyűlik egy sor (oszlop, átló, L alak, kutyafej-forma, stb.) áthúzott szó, fel kell kiáltani: Lószar! És természetes arckifejezést ölteni. Magas beosztású előadó (ergo azonnali kirúgás lehetősége) esetén elég némán, de jól láthatóan megformálni ajkunkkal a fent említett kulcsszót. Akinek a leghamarabb kigyűlik, nyert.

Intim torna

Az őszinteség helye, ahol minden álarc lehull, ahol a menedzserről is kiderül, hogy ember, nem más, mint a vécé. Mivel a többkabinos megoldás a legminimálisabb intimitást sem biztosítja, így teret enged a „ki kakál mellettem?” vagy a „szinkronfosás” nevű játékoknak. Az elsőt távoli kollégával érdemes játszani, hogy utána vidáman mesélhessük a részleteket a közeli munkatársaknak (olyan, mintha egy tehervonat száguldana mellettem, a szele leviszi a fejemet). A második játékot közeli kollégáknak ajánljuk másnapokon, erősíti a munkakapcsolatot.

Villámtippek

Buzgón látogassuk a céges rendezvényeket, hiszen az ingyen kajánál csak egy jobb dolog létezik: az ingyen pia. Meg a héliumos lufi. Amúgy is pityókás felettesünkkel kizárólag mikiegér-hangon kommunikáljunk.
Születés- vagy névnap alkalmából foglaljuk le a legnagyobb tárgyalót, írjunk ki egy „bizalmas” témájú megbeszélést, és az előre begyakorolt válságarccal vonuljunk be, laptoppal és határidőnaplóval a hónunk alatt. A mit sem sejtő ünnepeltnek tartsunk egy zenés-táncos PowerPoint előadást a kivetítőn, majd a jól végzett munka után, a hozott elemózsiából lakmározzunk be kedvünkre.
Legyünk résen: ha egy kolléga elfelejti lezárni a gépét, azonnal írjunk a nevében egy szerelmi vallomást egy, lehetőleg azonos nemű munkatársnak, esetleg merő figyelmességből állítsuk be neki kezdőoldalként a szopoalarc.hu-t.

Nehéz kérdés a „munkatársam vagy barátom”, hiszen a professzionalizmus nem fér meg a bratyizással. Megszünteti a tiszteletteljes távolságot, és melegágya a bizalmas információkkal való visszaéléseknek. Az érzelmi alapon történő kommunikáció illetve megítélés könnyen vezethet sértődéshez vagy a kettős mérce megjelenéséhez. Az áthidaló megoldást a szokásos jolly joker, az öszinteség jelenti, amellyel visszaállíthatók a mindkét fél kényelmét szolgáló határok. A kötetlen időtöltés emlékei nem akadályozhatják a munkavégzést, legfeljebb erősíthetik a csapat szövetségét. Pédául az, amikor a csapatépítőre tartva leszakadt egy autó a konvojtól, mert a kocsiban szóló katartikus zeneszám padlógázra ösztönözte a sofőr kolleginát, majd miután észrevette, hogy mindenkit lehagytak, az is kiderült, hogy eltévedtek. Amikor bűnbánóan felhívták a konvojt vezető, engem-nem-előzhet-le-senki-mert-bár-alacsony-vagyok-de-a-legjobb-sofőr-és-legjobb-pasi főnököt, síri hangon közölte, hogy találjanak oda, ahogy tudnak. Az öt lány egy elromlott GPS-sel, egy soha véget nem érő állatneves szólánc játékkal, és egy lyukfagyasztó és félelmetes (jaj, mikor harap a fenekembe egy vérszomjas hegyi állat) pisiszünettel egy szűkös, jeges szerpentin szélén, kimerülten, mégis nevetve érkezett meg a szállásra, mit ad Isten, épp egyszerre a többi autóval. Azóta, ha egy feladatot gyorsan kell elvégezni, elég annyit kurjantani, hogy padlógáááááz!

Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Gizike, ne vegyen bugyit!

5063

"Szeretném, ha nem hordanál bugyit, hogy bármikor benyalhassak neked!" - mondja a főnök, és most nem egy disznó viccet kezdtünk el, hanem egy személyes ismerősünk történetét idéztük fel. A hápogós megdöbbenés, a szitkozódó méltatlankodás és a hasonló sztorik felelevenítése után fogdosós, alányúlós, célozgatós főnökökről, a lányok gyűrűjében arra jutunk, ma Magyarországon esélytelen, hogy megvédd megad egy ilyen helyzetben. A joggyakorlat nem segít, így két járható út áll előtted hasonló helyzetben: megvédve a becsületed elveszíted a munkád, vagy kussolsz és maradsz a helyeden megalázva. Bár nehéz számokkal illusztrálni, a szakértők egyetértenek abban, hogy a munkahelyi szexuális zaklatás mind a nők mentális egészségében, mind a munkaerőpiacban komoly károkat okoz. Az Európai Unióban utoljára 1998-ban készült felmérés eredményei szerint elmondhatjuk, hogy a nőknek 30-50%-át, a férfiaknak 10%-át éri szexuális zaklatás a munkahelyén.

Ez nem bók

A szexuális zaklatás leginkább nők ellen irányuló kellemetlen, olykor kifejezetten sértő, bántó, de mindenképpen a pszichére negatív hatású impulzus. Hogy pontosan mit is jelent ez, mely kultúrában hol van a határ, változó, de közös jellemzője az eseteknek, hogy az egyén akaratán kívül szexuális célponttá válik. Míg Amerikában egy disznó vicc is elég ahhoz, hogy meghurcolják mesélőjét egy munkahelyen, addig Magyarországon senki nem nyert még pert munkahelyi zaklatás ügyében a bíróságon. Nem csoda, hisz jóformán jogi szabályozás sem létezik hazánkban. Hiába a közmegegyezés és elviekben a jogi háttér, társadalombeli változásokra lenne szükség a zaklatás felszámolásához - a hozzáállás megváltozására és a tévhitek felszámolására.

A szexuális zaklatás bizonytalan, nehezen megközelíthető illetve kezelhető társadalmi probléma, főleg azért, mert az áldozat legtöbbször nincs is tudatában annak, hogy a kellemetlenként (de legtöbbször elviselhetetlenként) megélt incidens a valóságban nem a nemi szerepek természetes velejárója, hanem szexuális zaklatás. Nehéz elképzelni ezt egészen addig, amíg valaki hasonló helyzetbe nem kerül, és át nem éli a helyzet megalázó, bénító voltát, ami a normál körülmények között talpraesett és jogaiért kiálló egyénből is rémült nőt csinál.

A szexuális zaklatást ma már egységesen nemi alapú diszkriminációnak tekintik, s olyan negatív magatartásokat jelöl, mint a nem kívánatos közeledés, a szexuális tartalmú megjegyzések és/vagy követelések, amiket az alany úgy élhet meg, hogy ha nem teljesíti azokat, annak negatív következményei lehetnek munkahelyi előmenetelét vagy egyáltalán maradását illetően. Zaklatásnak minősül a nő küllemére való ízléstelen célozgatás, annak összehasonítgatása a többi kolléganőjével, a másik verbális megalázása, fogdosása, megjelenése vagy viselkedése miatti lekicsinylése - például, mert nem öltözik elég szexisen -, szándékos sértegetése - mert nem vevő a főnök humorára, ellenséges légkör kialakítása - arra apellálva, hogy a nő ennek javítása érdekében bármit hajlandó megtenni -, a manipulálás, megfélemlítés vagy fenyegetőzés; vagyis minden, ami a másik akarata ellen való és szexuális tartalmú elemeket hordoz, szexuális zaklatásnak minősül. Gondolhatunk itt olyan ártalmatlannak tűnő felszólításokra, mint amikor egy főnök megkéri fiatal és csinos női alkalmazottját, hogy mászkáljon már egy kicsit fel s alá, mert szereti nézni. (Ez sem kitaláció.) Az esetek, amikről most beszélünk, elsősorban az ember neme ellen irányulnak, diszkriminatívak, sértők, megalázóak, támadóak és sokszor a hatalommal való visszaélések is egyben. A nőkben félelmet, kényelmetlen érzéseket, megalázottságot keltenek, e mellett pedig biztonságérzetüket is elveszítik.

Habár nők és férfiak szexuális zaklatásának létezése egyaránt ismert, nemzetközi felmérések igazolják, hogy az áldozatok túlnyomó többsége nő - záporozhatnak a tagadó kommentek, ez tény. A problémát is ennek tükrében kezelik, a jogalkotásban mára már úgy jelenik meg mindez, mint a nőket érő erőszak egy speciális fajtája. Ha jobban megnézzük, a szexuális zaklatás számtalan viselkedési formát - fizikális és verbális megnyilatkozást - felölelhet. Lényege, hogy a másik neme, szexualitása, külleme vagy megjelenése kerül a figyelem középpontjába, nem pedig a tényleges és releváns környezet és élethelyzet, mint például az adott feladattal vagy munkaterülettel összefüggő kérdések. Az egyén akaratán kívül szexuális objektummá válik, és ha a zaklatás hosszan fennáll, akár komoly lelki sérüléseket is kénytelen elszenvedni.



olvass tovább

Nem az én mocskom!

5070

Míg otthon baktériummentesre takarítjuk a lakásunkat, a munkahelyünk, lakóhelyünk közös helyiségeiben - budi, konyha, dohányzó, lépcsőház - ül a mocsok. Beszéltünk már arról sokszor, hogy a közterületeken milyen retek vesz minket körül, a pöttyösre rágózott járdáktól kezdve a húggyal szétsavazott házsarkokig mindenről értekeztünk, épp csak a saját házunk táján nem sepregettünk még.

Volt már szó arról is, hogy otthonunkat miként tartjuk tisztán, de ha ezt nem is tettük volna meg, biztosan mindannyian tudjuk, hogy a baktériummentes otthon a legtutibb. Ehhez képest, ha most kimegyek a dohányzóba, itt a munkahelyemen, azt látom, hogy az asztal hemzseg a csikkektől, papírszemét van mindenütt, a két hamutartó dugig tele van, persze nekem sincs kedvem kitakarítani, főleg, hogy már nem is szemetelek itt. 

Mondjuk budira még mindig járok, mégis hagyom a WC-papír gurigákat össze-vissza heverni (tegnap összeszedtem) a WC-kagyló előtt, meg a sok hetes programmagazinokat, amiket nagyvécézés során örömmel lapozgatnak a munkatársak, de nem tűnik el, hiába vesztik érvényességüket. Mivel naponta huszonöten bemegyünk legalább egyszer a közös WC-be, senki nem fog lebukni, hogy otthagyta a szemetét, ennyivel persze a székletet sem kéne lehúznunk magunk után, mert minek?

Mielőtt azonban kimegyünk a budira, a konyhában meg is ebédelünk, kávézunk, teázunk. Gyönyörű példája ez az elhanyagolt közösségi helyiségeknek. A mosogatóban, ha valaki bent hagyja a használt csészéjét, a következő embert, aki a mosogatóhoz megy, már feljogosítja arra, hogy ő is csak hanyagul beletegye a használt evőeszközeit, poharát, bármilyét. A kuka melletti állapotok még gyönyörűbbek, a leesett teásfilteről kezdve, az elszóródott rizsszemekig minden fellelhető egy ebéd utáni órában, persze ki a fene akar a szemétben turkálni? Nyilván senki. 



olvass tovább