mosás

A kezeddel is édes!

4784

Hosszú éveken keresztül tartottam magam ahhoz, hogy nem vásároltam magamnak olyan ruhaneműket, amelyeket nem lehetett mosógépben kimosni. Számtalan flitteres, csipkés, strasszos, hímzett ruhám így nincs is. Pontosabban nem volt, ugyanis a nyáron beszereztem egy csudacsini színes pamutruhát, amin itt-ott van némi hímzés, aztán egy felsőt, amin egy gyönyörű vörös száj flitterekből van kirakva, hétvégén pedig egy másik felsőt, amihez hozzá van erősítve egy flitteres nadrágtartó (hózentróger). Nem volt hát más választásom, mint vissza kellett állítanom magam a kézi mosásra, hiszen ha a mosógépben megpörgetem ezeket a holmikat, szinte bizonyos, hogy flitterhullatás, cérnaszagattás lesz a vége. Akinek vannak gyapjúból készült göncei biztosan ismerik a problémát. És akkor még a kényes harisnyákról nem is ejtettem szót: nincs annál utálatosabb, amikor összegabalyodnak és háromszorosukra nyúlnak.

Először is be kellet szereznem egy lavórt. Mivel annyira modern vagyok, hogy az ilyen műanyag vackokat el sem tudtam eddig képzelni a háztartásomban, szereztem egy igazán retro darabot: klasszikus zománcozott lavórt, fekete festékmázzal a peremén. Csodálatos. Szükségem volt még folyékony mosószerre, mosószappanra, tiszta alkoholra, szalmiákszeszre, glicerinre, ecetre és illóolajra a művelethez. Ha kézzel mosunk az öblítővízbe mindenképpen tegyünk ecetet. Ennek természetesen később - száradást követően - nem lehet érezni a szagát, viszont kiszedi az esetleg a ruhában maradt mosószert, felfrissíti a ruha színeit. Ha még egy kiskanál glaubersót is teszünk a mosóvízbe - ez gépi mosásnál is érvényes -, akkor nem színeződik el a ruha, gyakorlatilag akkor sem, ha összemosod valamivel.

Ez a fotó a tavalyi Dráma Fesztiválon készült, Molnár Edvárd fotózta.



olvass tovább

Juli már megint mos

5454

Van az a probléma, amire még nem találtam igazán gyors és praktikus, ugyanakkor hatékony megoldást: kocsmaszagú, tiszta ruhát frissé varázsolni. Volt régen az a kárpit spriccelő, ami elnyomta a dohányfüstöt, de a szaténblúzomat mégsem spriccelhetem össze! Amikor egy-egy lazább - nem izzadós - buli után hazamegyek, már dobom is a ruhát a mosógépbe, és lefuttattok egy gyors öblítőprogramot - mire lezuhanyozom, pizsibe bújok, kész is, lehet teregetni. Igen ám, de elhasználtam egy csomó vizet, némi kemikáliát, szóval valami hatékonyabbra lenne szükségem. Egyébként sem vagyok túl elégedett a mosógépem teljesítményével, lehetőségeivel, ezért elkezdtem szaglászni az elektronikai eszközök piacán, hátha megcsapja az orromat valami profi, de nem túl drága szerkezet. És tessék, íme a megoldás minden problémámra: a Hotpoint-Ariston Aqualtis új gőzmosógépe!

A világszerte újdonságnak számító gőzfrissítő funkció segítségével ugyanis néhány perc alatt olyan lesz öltözékünk, mintha skatulyából húzták volna ki. A program átgőzöli és tisztítja az anyagot, hogy akár az egész napos használat után ismét frissen ölthessük magunkra! Az illatgömb pedig arról gondoskodik, hogy a ruha olyan illatot árasszon, amilyen parfümöt használunk. Csupán a gömbre kell fújni néhányszor a kedvenc parfümből, majd a mosógépbe helyezni. A gőzfrissítés során a parfüm illata átjárja a textíliát, és az esti elfoglaltságunkra már üdén, felfrissített öltözékünkben mehetünk. Szerintem ez nagyon profi. Ráadásul olyan opciókkal rendelkezik a szerkezet, hogy vétek lenne nem beszerezni. Természetesen A pluszos energiaosztályba sorolták, és a mosóhatása is a legjobb, mindemmelett három fázisú motorjának köszönhetően szupercsendes. Programozható tizenhatféleképpen, és még vasaláskönnyítő funkció is található benne. Behajtogatod a felsőket, ingeket egy keretbe, ezt a dobhoz lehet rögzíteni, megpergeti és kész. Biztosan azt hiszitek, mint én, hogy egy ilyen formatervezett, környezettudatos, praktikus mosógép aranyáron van. Nos, az ára átlagos, alig haladja meg a százezer forintot.

Ez nevetséges

5771

Tényleg az. Megveszed, felveszed, leveszed, beteszed, kiveszed - és a fele nincs meg. Ez tény, az emberi lét egyik legkínzóbb, mindezidáig megválaszolatlan talánya: hova lesznek a fél pár zoknik? Feltételezhetünk egy párhuzamos univerzumot, ahol egy lábú teremtmények élnek, s éjszakánként elszippantják azt, ami a miénk, örökös kétségek között hagyva minket. Persze lehetséges az is, hogy a mosógépek falják fel és emésztik meg melléktermék nélkül ezeket a textildarabokat, de valaminek lennie kell a háttérben, mert az nem lehet, hogy mindenki megbolondult, s az sem lehet, hogy az anyag semmivé lesz. Magyarázat természetesen van és megoldás is, csak mindenkinek más.

Egyik kedves barátom a zokni kérdést úgy oldja meg, hogy minden szezon elején vesz tíz párat - természetesen ugyanolyanokat, így ha éppen valamelyiknek elkallódna a párja, fel sem tűnik, hisz mind egyformák, mint sok tojás. Gondolhatnánk, hogy idővel kezelhetetlen mennyiségű zokni halmozódik fel ily módon a lakásban, de ez nem igaz, hisz tudjuk jól, a fele társaság kapásból felszívódik, egy rész pedig pár hónap után mehet is a kukába, hisz olyan strapabíró anyagból készülnek kis barátaink, hogy menten kilyukadnak. A körforgásban lévő zoknimennyiség tehát inkább elégségesnek mintsem bőségesnek mondható. A rendszer működőképes, csak nem adja meg azt az örömet, ami egy-egy újraegyesítést kísér.

A saját magamnak kifejlesztett rendszer kevéssé praktikus, ám annál tanulságosabb, s mint felfedeztem, már ebből is üzletet csinált valaki. Saját fehérneműbirodalmamban kezdetben egy textilzsákot vetettem be a kallódó árvák befogására, ám ma már egy külön kis rekeszt kaptak a fél pár zoknik. Azt hihetnénk, hogy ha valamelyik lábravaló egyedül bukkan fel a szárítón, s az elkövetkezendő pár mosás végeztével még mindig semmi, akkor veszett fejsze nyele, a zokninak annyi. Pedig a lehető legtávolabb áll ez az igazságtól, ugyanis a zoknik bármikor s bárhol felbukkanhatnak, akár hónapok, sőt, évek múltán is. Mikor eleget mókáztak már velünk, hirtelen előbújnak rejtekhelyeikről: egy bútor mögül, egy táska aljáról, a szekrény tetejéről, az ágyneműs szekrényből, egy pulóver zsebéből - bárhonnan, ahová véletlenül kerültek egykor.

Mivel egészen apró lények ezek, igen könnyen elkeverjük őket, és legtöbbször mi magunk vagyunk azok, akik ezekre a bizarr helyváltoztatásokra kényszerítjük a zoknikat. Fölmarkoljuk valamivel tudtunkon kívül, egy utazás után nem vesszük észre, hogy a hátizsák sarkába préselődött egy fél pár, netán a tél csizmát csomagoljuk el úgy, hogy belepottyant egy zokni. Magyarázat tehát mindenre van, így már csak annyi a teendők, hogy befogjuk őket, és néha az összegyűlt kupacot kiborítva rácsodálkozzunk: Jé, hát ennek is előkerült a párja!?

Összeszexizted és benne hemperegsz?

5773

Egy nemrégiben megjelent kutatás szerint a brit lakosságból félmillió patrióta évente csak háromszor mossa ki a lepedőjét. Ez nemcsak alacsony szám, de rengeteg kérdést is felvet, de annyi biztos, hogy nem kerülnénk intim közelségbe egy efféle mosatlan lepedővel.

Nemrégiben a nagyim anekdotázott a falu bolondjáról, aki nagy büszkén mesélte a közértben, hogy ők minden évben karácsonykor cserélik az ágyneműt, a következő alkalomig pedig újfent megvárják a Jézuskát. Elég könnyű elképzelni, hogy egy teljes évnyi használat után miként festhet a csak nevében ágyneműnek titulált textília. Nem kell túl igényesnek lennünk ahhoz, hogy rendszeresen mossuk az ágyneműnket. Oké, de milyen rendszeresen? Tapasztalatom szerint ez emberfüggő, de optimális esetben nem árt maximum két-három hetente mosógépbe vetni a huzatokat. Akad aki imádja a friss, ropogós öblítőillatú éjszakákat, de akad olyan is, akit a rosszullét kerülget az erősen parfümös kipárolgástól. Ez persze még nem lehet mentség az egyre ritkuló ágynemű mosásra, hiszen ezeket a textileket muszáj alaposan és kellő rendszerességgel kitisztítani.

Első ízben ott a közönséges házi kosz, ami óhatatlanul is ráül az ágyneműnkre, pláne akkor ha nem vagyunk elég pedánsak ahhoz, hogy reggelente rendezett ágyat hagyjunk magunk mögött. Aki minimális élettérrel rendelkezik az bizonyára nemcsak aludni tér be a párnák közé, hanem megesik, hogy ott eszik, iszik, tévézik... Az évszakváltozás szintén egy olyan tényező, amit érdemes figyelni, mielőtt a habokba küldjük párna- és takaróhuzatainkat. Apropó huzatok. Biztosan ti is emlékeztek azokra a paplanhuzatokra, amiknek közepén volt egy hatalmas lyuk, amin be kellett lökni a töltelékanyagot, ami többnyire műszálas, kockás, kivénhedt pléd volt. Ezzel szemben ma már hipermarketekben és lakberendezési áruházakban vesszük az ágyneműinket, ügyelünk arra, hogy 100%, vagy ahhoz nagyon közeli pamutból készüljenek, de mindezek mellett miért nem ügyelünk a tisztán tartásukra?



olvass tovább