2008.08.19 - |
címkék: misztika pszichológia |
Szombat éjszaka részleges, nyolcvanegy százalékos holdfogyatkozás volt,
ekkor volt Madonna 50 éves, és egész biztos vagyok benne, hogy ez
spirituálisan őt is megérintette, biztosan vuduzott ahogy csak tudott.
A Holdnak óriási hatása van életünkre, nélküle a mai kultúránk,
művészeteink és tudományos eredményeink sem lennének olyanok,
amilyenek. A kezdetektől fogva az égitestek közül a legtöbbet a Holddal
foglalkozott az emberiség - ősi csontfestményeken, fafaragásokon is
megtalálható már, későbbi leletek szerint az ókori civilizációkban
istenségként tisztelték. Az alvajárást egyértelműen a Holdnak tudtuk
be, ezért nevezzük ezt holdkórosságnak, de a torz állatok születését is
a Holdnak róttuk fel minden kultúrában. Egyesek szerint teliholdkor
megnövekednek a bűncselekmények számai, mások szerint ilyenkor bujábbak
vagyunk, a rajzfilmekben a kutyák és a farkasok ugatják a teliholdat,
ahogy a valóságban is.
Misztikuma
kétségkívül nem elhanyagolható, hogy ez ahhoz köthető-e, hogy egyik
oldala mindig sötét, nem tudni, tény, hogy míg a Nap a férfi erőket
képviseli, addig a Hold a női energiák megtestesítője. A Nap az
életerő, az életet adó, a Hold gyógyító hatású, ennek ellenére neki
tulajdonítjuk a sötétséget, termékenységet és gondoskodást (a Rák jegy
szülötteinek bolygója is ez, és a szervezetünkben lévő nyál is a Hold
uralma alá tartozik). A Hold ciklusával megegyező a női menstruációs
ciklus is, de még az ár-apályt is neki köszönhetjük, pedig tengereket,
óceánokat mozgatni tényleg durva. A kínai mitológia jin-jang
ellentétpáron alapuló világszemléletében világunkat a
férfi-Nap-világos-előretörő-jang és a női-Hold-sötét-befogadó-jin két
pólusára osztja. A görög mitológiában a Hold túl erős energiáit az
elfojtó, mindent elnyelő anyai szeretetet képviselő női démonokkal
azonosították.