michael jackson

Viszlát Jacko!

4126

R.I.P.

Jacko várta a halálát, bár ezt is nagyon stílusosan tette...

Véget nem érő moonwalking

4234

Mindenki előre látta, hogy Jacko múlt keddi temetésével korántsem ért véget a média hacacáré. Naponta jelennek meg a frissebbnél frissebb hírek, végrendeletről, a Jackson gyerekek lehetséges gyámjairól, a Beatles dalok jogutódlásáról, sőt már azt is hallottam, hogy nem is halt meg, csupán annyira beparázott a készülő turnétól, hogy jobbnak látta megszervezni saját halálát. Persze Elvisről is terjengtek hasonló pletykák, kezdem azt hinni, hogy ez a sztárság barométere: minél elvetemültebb szóbeszéd kel életre, annál világhírűbb volt az adott sztár.

Az emblematikus pöcsfogdosás

Én azt mondom Michael Jackson, te mit mondasz? Fehér zokni, flitteres zakó, makkos cipő, kalap, göndör tincsek, lepottyanó orr, hullafehér bőr, genitália taperolás és persze a moonwalk. Látom magam előtt az emlékbulikat, ahol minimum kétszáz Jackson klón próbálja egyszerre hitelesen előadni a padló csuszatolós lábtechnikát. A pop királya még ki sem hűlt, de már elkészült az első hivatalos moonwalk oldal, ami több szempontból is baromi jó kezdeményezés. Először is emléket állít, sőt bárki beküldheti a saját házi performanszát. Mint már oly sokszor tapasztaltuk, az internet végeláthatatlan felülete csak nagyon keveseket tart vissza attól, hogy komplett idiótát csináljanak magukból a cybertérben. Sajna nagyon idegesítő, hogy ugyan az a ritmus megy végig, pedig én akár több kilométernyi távon is követném a botcsinálta moonwalkerek produkcióit. Ja igen, mert az oldalon számláló is működik, ami folyamatosan mutatja, hogy a beküldött videókon látható tánclépések hány métert tesznek ki összesen. Vicces, szórakoztató, idegőrlő és felháborító, hogy a táncikálós montázsának sosincs vége.

Ez az

5093

A Michael Jackson-filmről szóló bejegyzésemet valahonnan március elejétől kellene kezdenem, amikor bejelentették, visszatér a pop királya, mindössze egyetlen show erejéig, majd rövid időn belül kiderült, hogy 10, vagyis inkább 50 estés lesz a koncertsorozat. Mivel akkor már kb. 10 éve csak Jacko botrányairól, azok cáfolatairól és leromlott egészségi állapotáról lehetett hallani, már az egyestés koncertre is az volt az első reakcióm, hogy én erre nem vennék jegyet, tuti, hogy csalódás lenne. Gondoltam ezt azért is, mert pár éve voltak kisebb próbálkozásai a visszatérésre, és egyik sem sikerült valami fényesen.

Amikor MJ meghalt, nem tudtam mit írni róla. Nem jött semmi a „tollamra". Csak nagyon sajnáltam, elővettem a régi számokat, utánanéztem a dalszövegeknek, és szép lassan előbújt emlékeimből a szupersztár, aki a kilencvenes évek közepéig volt. Bár fanatikus rajongójának sosem számítottam, végigkísérte a gyerekkoromat és a tinédzser éveimet is. Szép lassan került ki a képből, és ami utána jött, az szinte elfeledtette a múltat. Legalábbis ezt hittem, amíg elő nem kerültek a régi dalok. Mert dehogy felejtődött el, csak amikor még frissek és nagy slágerek voltak, gyerek voltam, most meg egész más füllel hallgatom a dalait, más szemmel nézem az egész Michael Jackson-jelenséget.

A temetés-show-t ugyan megnéztem, de akadtak részek, amelyektől kavargott a gyomrom. Ezek után nem igazán követtem, ki mivel jött még elő, milyen összeesküvés-elméletek születtek. Eljutott persze hozzám ez-az, egy addig ismeretlen fiúgyermekéről, egy gyilkossággal vádolt orvosról, a film ellen tiltakozó rajongókról... de inkább csak hallgattam a dalait, és igyekeztem megszámolni, hányszor hangzik el bennük, hogy „change the world". Elsők közt vettem jegyet a filmre, mert azt hittem, hamar el fogják kapkodni. Pár órával a megvásárlása után viszont már nem nagyon értettem, miért volt ez olyan sürgős és fontos nekem. Előtört a cinikus énem, halott hírességekről sok bőrt lehúzó business man-eket vizualizáltam és ügyes marketinget sejtettem amögött, hogy csak a 2 hétig vetítik. Persze, gondoltam, így lehet eladni előre a jegyeket, nehogy az első hétvégén kiderüljön, hogy egy nagy semmi az egész. Ehhez képest a vetítés előtti nap már olyan izgatott voltam, mintha egyenesen Michael Jackson koncertjére lett volna jegyem (még az élőjére, amire, ahogy fent írtam, egyáltalán nem adtam volna ki pénzt). Ennyit a bevezetésről, meg az ingadozásaimról. Nem volt rövid, tudom.



olvass tovább