Hirdetés

marketing

A cigányok is mosnak

5015

Azt mondja az Egyesült Nemzetek Alapokmánya, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok mindenki számára - fajra, nemre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül - történő tiszteletben tartásának előmozdítása és támogatása a cél... Ehhez képest jogos lehet a kérdés, hogy miért nincsenek a reklámokban cigányok, nem?

A kérdésre minden fehér embernek lehet egy válasza, de ezekből inkább az elmélkedésem végén szemezgetek. Ott tart a világunk, mármint a magyar, hogy végtelenül képmutatóak vagyunk, biztos néhányan emlékeztek a cikkre, amiben azon pattogtunk, mennyire agresszívak is vagyunk. Nos, ebben volt egy sokatok által kritizált kifejezésem: "Ez két teljesen hétköznapi példa tizenkét óra leforgása alatt egy városban, fehér emberek között." Ahol a fehér embereket mint általános szólást használtam -  érdemes megnézni a kommenteket, hogy mennyi szidalmat kaptam emiatt. Tény, hogy ideje lenne elfelejteni ezeket a szólásokat-mondásokat, de ebben a szövegkörnyezetben pont nem az volt a lényeg, hogy fehér emberekként jellemeztem a városban járó-kelő embertársaimat. Mindenesetre a rengeteg felháborodott hozzászólás szépen példázza a képmutatásunkat: ne különböztess meg bőrszín alapján! Akkor miért nincsenek a reklámokban cigányok? 

Nem a mi feladatunk!

Van néhány marketing szaki a környezetünkben, akik egyöntetűen vallják, nem a reklámok feladata a társadalmi összetartást erősíteni, és egyenesen ostobaság a társadalmi trendet követő reklámoktól azt várni, hogy pozitívan befolyásolja az emberek véleményét a romákról. Persze akadnak olyan ügynökségek is, akik azt vallják, hogy az ő szpotjaikban szerepelnek romák, csak épp nem látszik rajtuk, hogy azok. Ez talán valami olyasmi lehet, hogy Badáron és Bódi Szilvin sem látjuk, hogy milyen származásúak, mert nem lényeg, és ez így van jól. Persze vétek lenne kijelenteni, hogy egyáltalán nincsenek romák a reklámokban. Épp a minap akadt a kezünkben az egyik bevásárlólánc akcióit tartalmazó újság, aminek az elején egyértelműen egy roma kiscsávó játszik. De tudjuk jól, hogy nem ez az általános. Mindenesetre a véleményem az, hogy igenis célravezető, ha a tévét bámuló fehérnép lát a reklámokban olyan romákat, akik hazamennek a munkából, fejfájással és bevesznek egy fájdalomcsillapítót, vagy éppen látnék olyan cigány asszonyokat, akik a mosógép mellett állva arról beszélnének ki a tévéből, hogy ez vagy az a mosószer mennyire jó. Ha nem csak a délutáni beszélgetős műsorokban láthatnánk őket üvöltözve, verekedve, veszekedve, megrendezve. Minél több hétköznapi élményünk lenne velük, annál természetesebb lenne a kisebbségek szerepeltetése, és előbb-utóbb az sem lenne furcsa, ha a szőke híradósok helyett roma gádzsók tájékoztatnának minket a világ eseményeiről. És végül, de nem utolsó sorban sokkal pozitívabb színben lehetne feltüntetni a cigányokat. Tehát akkor miért nincsenek a reklámokban cigányok? 

Ez a téma egyébként akkor merült fel bennünk, amikor a rengeteg képügynökséges fotó valamennyi csoportképén azt láttuk, hogy legalább egy afro, egy ázsiai, egy latin és egy fehér ember szerepel. Amerikában nemcsak törvényi, de társadalmi elvárás is, hogy multikulturális megjelenésük legyenek a hirdetéseknek, illusztrációknak, filmeknek, klipeknek, szpotoknak. Magyarországon az élet minden területén jelentős a szegregáció, a másságtudat mindennapos életünk része, és sajnos semmiféle esélyegyenlőségi kezdeményezés nem ér célt. Éppen ezért is gondolom azt, hogy egy olyan társadalomban, ahol valamennyi csoport, korosztály ennyi időt tölt a televízió előtt és ennyi rengeteg reklám veszi körül, a hirdetést gyártóknak óriási a társadalmi felelőssége. Mégis, miért nincsenek a reklámokban cigányok?



olvass tovább
Hirdetés

Csökött agyú marketinges vagyok

5840

Tiszta sor - ha tetemes bevételt akarunk kaszálni, kénytelenek vagyunk reklámozni, tévében, moziban, óriásplakátokon és újabban a social networking korában minden valamire való márka képviselteti magát a Facebookon is. Oké, de milyen reklámot csináljunk? Agresszívat, finomat, szerethetőt, megosztót, specifikusat, esetleg szexiset? Igen, csináljunk szexis reklámot, hiszen a szexet mindenki zablája, és két formás cickón nemcsak a pasik szeme akad meg. Reklámunk témája tehát a szex, de ez így önmagában nem elég, kell egy arc, méghozzá egy híresen szexi arc, ami garantálja a sikert, ugye? Hát nem!

Mekkora klisé?

Reklámarcnak lenni nem könnyű feladat, hiszen azon túl, hogy mennyei magasságokba kell repülnie az adott terméktől, a fogyasztók szemében óhatatlanul azonosul reklámbéli szerepével. Én például tiszta szívből sajnálnám Egerszegi Krisztinát, ha brit kutatók bebizonyítanák, hogy a világklasszis sportolónő számára tényleg a Danone puding a desszertek Rolls-Royce-a. Na de térjünk vissza a szexhez, és próbáljuk megfejteni, manapság vajon ki az a nő, akit vérbő szexszimbólumok becses trónjára ültetnénk! Itt van Megan Fox, érte most a rajong a fél világ, vagy a szupermodell Lara Stone, aki nőies vonalaival lealázta a gebe modelleket, vagy legyünk bátrak, és válasszuk Lady Gagát, aztán vagy óriásit kaszálunk vagy elvérzünk a marketing bankókkal bélelt csatamezején. Sajnos az az igazság, hogy még csak meg sem közelítjük azon marketingesek gondolatmenetét, akik két, nemrégiben debütáló reklámhoz kerestek jól passzoló, szexuálisan kellően fűtött sztárt. Kapaszkodjatok meg - az egyik kreatív csapat Paris Hiltonra szavazott, míg a másik team Pamela Andersont szerződtette a néhány perces spot főszerepére. Tévedés ne essék, két teljesen különálló reklámról beszélünk most, de egyvalami mégis közös bennük - mindkettőben unásig ismert, rég lecsengett, házipornón túlesett, közönséges nők próbálnak végtelenül vonzónak és kívánatosnak tűnni.



olvass tovább

Megoldani húsz másodpercben

6466

Tehetség van, ötletek vannak, csak kivitelezni nem tudjuk őket, eladni pedig még kevésbé. Bujdosó Attila építésszel, a Pecha Kucha projekt egyik szervezőjével beszélgettünk szürkeségről, csobogókról, kis terekről és arról, hogy mi fér bele húsz másodpercbe. Szerinte nem baj, ha függünk az internettől, amíg függünk mástól is, és elmondta azt is, mi a baj a Gödörrel.

Épül a CET, amely egy feltűnő vonalvezetésű épület lesz a Duna-parton, el is üt a környezetétől. Az eklektikusság a követendő út?

Mai épületeket kell alkotni. A barokkban is barokk épületeket alkottak, nem próbáltak meg úgy tenni, mintha száz évvel előtte élnének. A Duna-part sokszínű, ott szerintem van helye és tere egy ilyen – léptékében egyébként nem is nagy – épületnek. A kortárs megformáltságú, üveg-acél szerkezet és bő százéves téglaépületek együttesén jól látható egyfajta időbeli folyamatosság. Egyébként több terv készült már a Közraktárak fejlesztésére, és szerintem valóban ez a legjobb.

Ilyen lesz a CET

Építészként mit gondolsz Budapestről?

Városszinten annyira nem figyelem a folyamatokat, inkább az egész országot követem.



olvass tovább
Hirdetés

„I smell sex and candy”

8762

Anglia-szag (fű, eső áztatta aszfalt, szivar), a nyaralás illata (sós tengervíz, naptej, hal), tél-szag (szmog, füst, hó) vagy éppen otthon-aroma (parfüm, cigaretta, kávé). Ez csak néhány a személyes szinesztézia-táramból, nyilvánvalóan mindegyik gyerekkori emlékekhez kapcsolódik. Régóta ismert, hogy az emlékezet miként kapcsolódik különböző szagokhoz, azonban ennek marketing-stratégiaként való eladása egészen új fejlemény.

olvass tovább

Felhasználónév:
Jelszó:
Hirdetés
Hirdetés