múlt

Amiről a gyerekeinknek már fogalmuk se lesz

4302

... telefonkönyv, sárga oldalak
... írógép
... feladni egy levelet postán, levelezőlapot kapni
... kézzel írni egy házidolgozatot
... fölvenni valamit videóra
... ceruzával pörgetni a magnószalagot
... nem tudni, hogy ki hívott telefonon
... nem tudni, hogy mit csinálnak és gondolnak éppen a barátaid
... fölkelni a fotelból és csatornát váltani
... hallgatni, ahogy betölt egy számítógépes játék
... hallgatni, ahogy egy modem betárcsáz
... joystickkel lőni


... föllapozni egy lexikont
... papír alapú térképet használni útvonaltervezéshez
... nyitvatartási időben, helyben intézni bankügyeket
... megjegyezni a barátaid telefonszámát
... kézzel elfordítani a kulcsot egy autó zárjában
... tékából kivenni egy filmet (fizetni, ha nem tekerted vissza)
... befűzni egy filmet egy fényképezőgépbe
... hosszú úton az ablakon kifele bámulni, nem egy képernyőre
... várni a kívánságműsorban a kedvenc számod, hogy felvehesd kazettára
... a könyvtárból könyvet kivenni, katalógust használni
... sorban állni egy hiánycikkért
... unalmas kultúrműsort nézni a tv-ben, mert csak az az egy csatorna van
... vasárnap hajnalban sorban állni Népsportert, hogy mit játszott a kedvenc külföldi csapatod
... úttörő táborban gyümölcsszedést tanulni

... folytasd

A múltkori pofon

4455

Vannak olyan napok, amikor utólér a múltad, s amint elhalad a jövőjével melletted, jól pofán vág. A múlt sok alakban kedveskedhet egy pofonnal: befizetetlen számla alakjában, romlott joghurt alakjában ami három hónapja lakik a hűtődben de mégis megkóstoltad vagy épp egy veszekedéssel, amikor a másik fél felhánytorgatja bűneidet vele szemben.

De a pálmát egy alak viszi: a volt pasid.

Akárhol megtalálhat: közösségi oldalakon szépen kirak mindjárt huszonöt képet mostani barátnőjéről (aki a barátnőid szerint persze egyáltalán nem néz ki olyan jól és soha nem is fog annyit érni mint te), pletykákból értesülsz arról, hogy nemsokára össze is költöznek vagy csak hallasz róla, hogy felvették ide-oda, hogy újabban hosszú a haja. Akármikor, bárhol utólér, bármi kiderülhet. Olyan, mintha nem ismernéd azt az embert, szerinted, megváltozott, az akit te szerettél, nem létezik. És kezdesz elgondolkodni a dolgon. Kaptál egy pofont a múltadtól, emlékeztetőként, hogy hol tartottál, és hogy most hol tartasz.

Te túl vagy már a fiún, nem kérdés, tényleg. Komolyan így érzed, és így is van. De valami mégis kényszerít többször megnézni a huszonöt képet, valami miatt mégiscsak érdekel, mi újság vele. Úgy látszik, boldog, és ő is túl van a szakításon. És eszedbe jut az a fogadalom, amikor együtt voltatok még nagyon régen: Hogy ti barátok maradtok. És mennyire komolyan gondoltátok. Ez a mondat akkor is elhangzott, mikor szakítottatok, mikor a viharfelhők már csillapodtak feletettek, elérzékenyültetek emlékezvén az órák hosszán át tartó beszélgetésekre, a kalandokra, a jó szexre, arra, hogy együtt nevetettek.

Túltárgyalt téma, hogy nehéz a volt pasiddal barátságban élni egy kapcsolat után. Helyzettől és attól függ, hogy egyáltalán min alapult az egész kapcsolatotok. Ha azon, hogy igazán voltak közös témák, és mindent el bírtatok egymásnak mondani, akkor lehet rá esély, hogy barátok is maradtok, ha akarjátok. Nem is ez a kérdés, hogy barát-e vagy sem. Csak elkezdesz emlékezni: hogy mennyire szerettétek egymást, de ahhoz képest most mennyire nem tudsz róla semmit. Sőt, sokáig eszedbe se jutott, hogy jelentkezzél nála. És ezekből következik a másik gondolat: A mostani pasiddal, akit most szeretsz, vele is ugyanígy lesz? Egy nap interneten keresztül fogod olvasni, hogy mik azok a dolgok, melyek mostanában foglalkoztatják? Így fog ez mindegyikkel menni? Nehogy már!

Elhatározod, hogy most küldesz neki egy üzit, valahogyan kapcsolatba lépsz vele. Mert valamikor őt szeretted. És hű akarsz maradni magadhoz, a múltadhoz. Elkezdenéd, de következnek a buktató kérdések: mi van, ha azt hiszi, hogy újra járni akarsz vele és még nem estél túl rajta? -Jaj csak nem, gondolod magadban. De mi lesz, ha nem is akarja, hogy írj, mert boldog az új barátnőjével, téged pedig elfelejtett? -Jaj, tényleg, mi van ha utál?

Szóval, megakadtál. Következő lépés? Persze, megkérdezed a barátnőidet, hogy mitévő legyél most, nem tudván, hogy ezzel csak rosszabbá válik mert felfújod a dolgot.
Többségük rávágja, hogy nehogy már, semmiféle képen se jelentkezz nála. Minek? Régi sebeket akarsz felszakítani? Vagy netán szereted még? Ezek után persze bebizonyíthatod nekik, hogy már tényleg nem szereted a pasit, csak az elv számít, az elv! Hogy nem egy pár hetes kapcsolat volt, hanem valami, amiről azt hitted, igaz, de most olyan, mintha soha nem lett volna, de miért, hová tűntek az érzelmek? Az egész nem jelentett volna semmit? Ha akkori fejeddel gondolkodnál, jelentkeznél nála. De elmúlt a múlt. Nem, tényleg, nem írok - gondolod magadban. A múlt már úgyis továbbrohant, már csak egy kis pötty a horizonton, nemsokára teljesen eltűnik, fellélegzel, eltűnt, elfelejted.

De gondolj bele: vajon azért, mert elmúlt, már nem tartozik hozzád, és a régi érzések és fogadalmak mind lejártak, mint a joghurt a hűtődben? Jobb kidobni? És ennyire nem bízol abban, hogy olyan embert szerettél, aki örülne ha hallana felőled? Ennyire nem bízol régi önmagadban?


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Vissza a Trabantot az utakra!

4563

A hírek szerint - amikről egyelőre még mindig nem tudjuk, hogy igazak vagy csak szórakoztatják a népet - az egykori pöfögős lakossági gépjármű visszatérhet a városi utakra újragondolt, s kizöldített változatban. Annyi bizonyos, hogy makettként már bemutatkozott az új Trabi a Herpa jóvoltából, ám most nem játékról beszélünk, hanem valódi visszatérésről.

A szóbeszéd szerint villanyautóként születne újjá a valaha volt legbüdösebb kétütemű, amit még napelemekkel is ellátnának, s így nem csak külsejében, hanem működésében is a jövő városához igazodik majdan. Ronald Gerschewsky, az IndiKar (az eredeti gyár) vezetője is igazi városi eszközként tekint az esetlegesen visszatérő Trabira, amibe olyan kényelmi funkciókat is álmodnának, mint GPS vagy éppen beépített iPod csatlakozó.

A legtöbben persze vitatják, hogy ez a Trabant valaha is elkészülhet, úgyhogy maradjunk a marketingfogás verziójánál mi is. Az azonban valóban érdekelne minket, hogy ha tényleg megtörténhetne, hogy régi családi autóink új köntösben köszönhetnének vissza életünkbe, és még környezetbarátak is lennének, mit szeretnénk? Skoda? Lada? Dacia? Természetesen a klasszikus érzésre gondolunk, nem az új darabokra.

Rosszkor, rosszat, rosszul

4816

Talán azt sem tudjuk hányszor sikerült olyan rövid üzenetet küldenünk, amely nagyon megnevettette a fogadó félt, vagy épp teljesen megdöbbentette, kétségbe ejtette. A részeg kommunikáció gyönyöreit, kínjait mostantól megőrzik neked. Elég csak beküldeni, akár magyarázat nélkül is azt a néhány karaktert, ami megnevettetett. Szórakozzatok ti is az olyan gyöngyszemeken, mint a: "Késni fogok, mert nem érek oda időben" vagy a "Szevasz Laca, figy, ha Évi kérdi, hogy miért nem értem haza, mondd már azt, hogy este hívtalak, hogy nem érem el a vonatot és le is merültem. Thx." és a válaszon: "Szia Drágám, itt Évi! Laca éppen fürdik, ha hazaérsz majd magyarázkodhatsz!!!" Persze vannak ennél sokkal pajzánabbak, sőt már-már gusztustalanabbak is, de a vinnyogva röhögés elkerülhetetlen! 

Retro mama, retro papa

5107

Olykor-olykor érdemes kézbe venni a családi fotóalbumokat vagy azokat a dobozokat, amikben a régi felvételeket őrizgetjük. Csodás dolgokra bukkanhatunk, olyan képekre, amiken a szüleink fiatalon és szerelmesen pózolnak. Ilyenkor normális, hogy mindenkit elönt valami furcsa érzés: milyen volt az életük, amikor én még nem voltam? És még egy ennél is furább: jé, volt életük, mielőtt megszülettem, ugyanolyan fiatalok voltak, mint most mi, ugyanúgy divatoztak, buliztak, csőröztek...

Sokáig azt hittem, csak nekem van ez a mániám, hogy imádom nézegetni azokat a képeket, amiken a szüleim kócos hippiként mosolyognak a kamerába. Aztán szép lassan rá kellett jönnöm, hogy a körülöttem élők hasonlóképp vélekednek ezekről a megkopott, megsárgult fotókról. Csak egy pillanat és megelevenedik a múlt, hiszen láthatjuk az akkori divatot, de ami még ennél is fontosabb: a szüleink ekkor még nem voltak szülők, csupán felszabadult és szerelmes fiatalok. Kereshetjük a hasonlóságokat, a különbségeket, beleköthetünk az idióta ruházkodásukba, no meg abba, hogy miért próbálnak lebeszélni minket a dohányzásról, amikor szemmel láthatóan ők is örömmel pöfékeltek. Még a hetvenes évek közepén készült egy fotó a szüleimről, talán a Balaton partján. Furcsa, hogy kisgyerekként nem tudtam felfogni, hogy ők apu és anyu, hiszen annyira másképp néztek ki, no meg én sem szerepeltem a képen. Ha manapság kezembe kerül a felvétel, mindig képes vagyok mosolyogni rajta, hiszen nemcsak őket látom, hanem a tipikus szocialista Balaton parti idillt Kőbányai sörrel, puha dobozos cigarettával, horgászsapkával és az elmaradhatatlan háromszög alakú bikinifelsővel.

Egy kis időutazás...

Sokan szeretjük ezeket a régi fotókat, olyannyira népes a táborunk, hogy már külön blog  is készült arra az esetre, ha valaki a világ elé tárná a fiatal szüleit megörökítő képeket. Az szinte lényegtelen, hogy ismeretlen arcok peregnek előttünk, hiszen minden kép átadja azt az esszenciát, amit a szüleinkre gondolva hajlamosak vagyunk elfelejteni: ők is voltak fiatalok, előttünk is volt élet. Megelevenedik a múlt frizura- és öltözködési divatja, az bugyuta stúdiófotó koncepciókról nem is beszélve. És valóban mennyire nincs létjogosultsága a "Miért vettél ilyen cipőt?" és a "Hogy áll már megint a hajad?" ha kedvesen is, de kötekedő mondatoknak, hiszen mint látjuk, az alma képtelen messze esni a fájától.

De ha akarjuk, szüleinket szét is választhatjuk, s elmerenghetünk, milyen csinosak is voltak anyáink. Fájlalhatjuk a sok kidobott ruhát, megmosolyoghatjuk egykori önmagukon keresztül jelenkori önmagunkat. Az anyukám mint divatikon blogját is érdemes olykor felkeresni, nézzétek, csak!

[mom68.jpg]

Kattints a mamákhoz!

És hogy mi van apáinkkal? Természetesen forrónaciban pózolnak, s ennek is szenteltek mára egy külön blogot. Tény, hogy a nyolcvanas években ez volt a legelterjedtebb strandolós, füvet nyírós, bringázós, csajozós szett, nemcsak a lakossági fotókról tudhatjuk ezt, hanem reklámokból vagy éppen a Magnumból. Bár egy ideje a retro jegyében próbál visszatérni a divatba a bajusz kíséretében a short is, ez eleddig nem nagyon sikerült neki, pláne itthon, úgyhogy marad a múlt.

[t4xAAB3oUpz6gdpmnn3VTE5Oo1_r3_400.jpg]

Kattints a papákért!