márton-nap

Te is gágogsz?

5078

Furcsa, hogy mi magyarok egy római császár katonáját ünnepeljük november 11-én, nem? Vagy a betakarítás végét? Esetleg azt, hogy végre meghíztak az idén kikelt és jól megtömött libák? Áh, inkább ilyenkor iható az újbor! Vagy ezek mind egyszerre? Szent Márton napja ígér néhány izgalmat, most utánajártunk, honnan eredeztetik ezt a jeles dátumot, amikor libák ezreinek vágják el a nyakát, amikor zsíros májukat aranyáron tömjük magunkba!

Jézus?

A Savariában - Szombathely - született Márton a frankoknál teljesített katonai szolgálatot a IV. század közepén, amikor egy különösen hideg éjszaka fele köpenyét egy didergő koldusnak adta. A koldus a legendák szerint nem más volt, mint Jézus. Ezt követően olyan erős késztetést érzett a vallásos életre, hogy megtért, misszionárius lett, majd 371-ben püspökké akarták avatni. Mártonunk annyira szerény volt, hogy bebújt a libák közé, viszont annyira ostoba, hogy nem sejtette, szegény madarak megijednek, és gágogásuk lebuktatják őt. Így is lett, nem menekülhetett a püspöki méltóság elől, és 397-es Candens-ben bekövetkezett haláláig úgy is maradt. Ám amikor bebukott, mérgében levágatta az összes áruló ludat. Szent Márton a katonák, utazók, foglyok, rabok, parasztok, pásztorok pártfogója, patrónusa volt. A nép minden évben halálának évfordulóján, november 11-én emléknapot tartott a tiszteletére: fáklyás felvonulásokat szerveztek, és Márton-tüzeket gyújtottak. Mára ez átalakult lampionos felvonulássá, amit főleg gyermekek csinálnak, miközben Márton-napi dalokat énekelnek. A gyerekek ilyenkor színdarabot is előadnak, ami leginkább azt az esetet mutatja be, amikor a koldust megmentette a fagyhaláltól. Hagyományosan ilyenkor a felnőttek megajándékozzák a gyerekeket valamiféle finomsággal, például pereccel, Márton-napi kiflivel, fánkkal, liba alakú kaláccsal, cukorkával, teával, gyerekpunccsal, Márton-napi musttal. Az egyik legjellegzetesebb Márton napi ajándék a "Weckmann", ami egy édes tésztából készült ember alakú figura mazsola szemekkel és agyagsíppal a szájában. Ugye mennyire hasonlít a Halloween-es műsorra?

Hálás a liba!

Régen úgy tartották, hogy november 11-e a tél kezdete, ekkorra befejezték a szőlő szüretelését, s elkezdték leölni a disznókat. A VI. században ilyenkor kezdődött az advent, amelynek ünnepi eledele a sült liba volt, amit az újborral öblítettek le. Volt is mit ünnepelni, hiszen a parasztok ezekre a napokra véglegesen behajtották az istállókba a jószágot, minden terményt betakarítottak, a mesteremberek meggyújtották első gyertyáikat az üzleteikben, hiszen korán sötétedett. Márton napkor tilos volt mosni, teregetni, mert az a jószág pusztulását hozta a babona szerint, s másnap kezdődött a negyven napig tartó adventi böjt. A libák ekkorra többnyire elsokasodtak, így néhányat le kellett vágni, hogy ne nyomják össze egymást az ólakban. Persze a libaevésnek egyéb mitikus hagyománya is van a praktikus öldöklés mellett: Aesculapius a római orvostudomány istene volt, akinek napján bőséggel fogyasztottak libát és újbort. Persze lehet, hogy a germán hagyományok miatt, akik libákat áldoztak, így adva hálát a jó termésért. Ez lehet az amerikai hálaadás őse.

Márton napján a libák korcsolyáznak, karácsonykor bőrig áznak

Mint a legtöbb hagyományőrző ünnepünkhöz, a Márton naphoz is kötődnek babonák. Összefüggést ne keressetek, bízzunk a megfigyelésekben: ha a Márton-napi sült lúd mellcsontja fehér, akkor hosszú, hóval fedett, hideg télre lehet számítani, amennyiben a mellcsont piroslott, akkor fekete karácsonyra és locsogós télre számítottak. Kíváncsi lennék, ha Vargáéknál piros volt a mellcsont, Kovácséknál pedig fehér, akkor mi döntött? Mindegy is, a lényeg, hogy együnk libát, mert aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik - tartja a mondás. A ma újra köztudatba hozott Márton nap leginkább a gasztronómiára épít: libaételeket szolgálnak fel, s hozzá újbort isznak. 



olvass tovább