lopás

Áldozat vagy te is

4758

Néhány éve volt egy szeretett NEO muzsika, a Budapest Underground, ebben egy rádióhangú nő mondta a "híreket" : "Tömegméretűvé vált gépkocsilopás. Erőszak, védelmi zsarolás. Bérgyilkosság. A bűnözés központja továbbra is: Budapest" Soha nem gondoltam arra, tehát nem féltem attól, hogy kirabolnak, megtámadnak. Pedig ez már sokkal korábban is bekövetkezhetett volna. Hosszú évek óta élek a VIII. kerületben, és nem a palotanegyedben... Sok-sok olyan esetről hallottam, amikor megtámadtak, kiraboltak, megerőszakoltak a környéken bárkit. Áldozattá válni könnyű. Sokszor mondom a pasimnak, aki gyűlöl a környéken élni, hogy ne féljen, mert a félelem bevonzza a támadást.

A viktimológia azt mondja, hogy az áldozat és a bűncselekmény elkövetője között kapcsolat van, mert akit kirabolnak, fizikailag bántalmaznak, megölnek az kauzálisan viselkedik, tehát befolyásolja a bűncselekmény potenciális létrejöttét. A szokásaink, a tetteink mind-mind befolyásoló tényezők abban, hogy áldozattá váljunk. Bár az áldozatok hibássá tétele sok kivetni valót hagy maga után, a viktimológusokat is rengeteg támadás érte az áldozati kategóriáik miatt, amelyekben provokáló áldozatokról beszélnek, sőt még egy olyan kategóriát is létrehoztak, amelyben jelzik, hogy sok esetben az áldozat ugyanolyan bűnös, mint a elkövető. Az elmélet felállítója, Mendelsohn szándéka természetesen nem az volt, hogy esetleg felmentse a bűnösöket vagy az áldozatokra tegyen még egy terhet, hanem sokkal inkább az volt a célja, hogy az elméletén alapuló megelőzéssel csökkentsék a viktimizáció mértékét. 

De mi ez a teher? Amennyiben nem halunk bele abba, hogy áldozatok vagyunk, akkor a testi- és anyagi teher mellett súlyos lelki teherrel is meg kell küzdeni. Amikor bűntényről hallunk főleg a közvetlen környezetünkben, nagyon együtt érzünk, sajnálkozunk. Tényleg szomorúvá tesz minket az eset, egy pillanatra még aggódunk is, hogy mi van, ha holnap velünk történik meg? Persze hamar lecseng a borzalom, és megyünk tovább egészen addig a pillanatig, amíg tényleg nem történik valami. Néhány napja egy pajtim megosztott velem egy-két fotót, amin épp a lakásában helyszínelnek a nyomozók... Betörtek hozzá. Fényes nappal, minden különösebb nehézség nélkül bementek a lakásába, és már kezdték volna kirámolni, amikor a rendőrség megérkezett, a szomszédok bejelentésére. Szerencsés végkifejlet. Igen, tény nem vittek el semmit. Egy-két fiókot kihúztak, kidobálták a benne lévő dolgokat, felforgatták a lakást, majd tetten érték őket. Biztos vagyok benne, hogy a barátomban mégis mély nyomokat hagy az eset. Borzalmas érzés, amikor idegenek betörnek a legintimebb szférádba, az otthonodba, hozzáértnek a kis holmijaidhoz. Erőszakot tesznek a te tárgyaidon. Tényleg borzasztó volt még belegondolni is az esetben. 



olvass tovább

Lopod a mindent?

5692

Nem vagyok híve a hozzunk el mindent a szállodából meg a repcsiről dolognak, nem úgy, mint Ross Geller - bár gyorsan hozzáteszem, megesett már, hogy én is a csomagomba gyömöszöltem egyet a kis pokrócok közül. Akkor esett meg, amikor fél évre tűntem el a kontinensről, és gondoltam, jó szolgálatot tesz majd ez a kis rongydarab. Így is lett, dolgozott két végén összekötve és felfüggesztve ruhásszekrényként, volt kispárna, mentett meg a fagyhaláltól, adott piknikaljat, egyszóval hű szolgálóm volt. Ám a hazaúton szépen otthagytam az ülésen, úgyhogy mondjuk inkább, kölcsönvettem. Ismerek azonban olyan embert, akinek lakáskellékei között szerves helyet foglalnak el az elcsent pokrócok, s nem egy ismerősöm vallja büszkén, ő bizony mindig elviszi a plédeket, hisz kifizette, jár neki. A pokrócok tehát jönnek-mennek, feltételezem, kimutatható károkat okozva a légitársaságoknak - miközben azt is feltételezem, ez régóta bele van kalkulálva a jegyárakba.

Az American Airlines most költségcsökkentési okokra hivatkozva úgy döntött, május 1-től megvonja utasaitól az ingyenes takarózási lehetőséget, és darabonként nyolc dollárért hajlandó csak rendelkezésre bocsátani azokat - nyilván ekkor már örökbe adják. Elmondásuk szerint ezen döntésük utasok által kitöltött kérdőívek válaszai alapján született, ami kicsit furcsán hangzik, ugyanis a jegyárak mindezzel párhuzamosan nem csökkennek, úgyhogy megnéznénk azt a kérdőívet. Ingyentakaró tehát nincs tovább, amivel nem lenne különösebben nagy baj, ha hozzávetőlegesen nem három fok lenne az utastérben.

A hosszas felvezető után kérdésünk egész egyszerűen annyi, te magaddal viszed a plédet a gépről, a sampont, szappant, fürdősapkát a szállodából, mondván, az jár?

Ne lopj!

6690

A tanévnyitó depresszív esemény, nem árt valamivel oldani tehát a feszültséget. Van, aki a szertartás után legurít valamit, van, aki csendben szomorkodik, a perverzebbek lelkesen és eltökélten várják az újabb kihívásokat. Három tizenötéves lány shoppingolni ment, és ha már ott voltak a bizsuk körül, zsebre is tettek párat. „Hülyéskedésnek indult, aztán elfajult” – mondta később egyikük. Amatőrök voltak, először próbálkoztak ilyesmivel, a biztonsági őr persze azonnal észrevette őket és visszaadatta velük az összesen majdnem tízezer forintnyi árut. Lopni persze nem szép dolog, mégsincs ebben (azaz a brahiból lopásban) semmi rendkívüli a belvárosban, naponta meg kell küzdeniük velük a boltosoknak. Ami viszont ezután történt, az minimum elgondolkodtató.

olvass tovább

Lebuktatták a művészeket!

7818

2011-et írunk, és már rég igaz az, hogy semmi sem eredeti. Nem csak egyszerűen igaz, hanem napról napra igazabb. (Tételezzük fel, hogy létezik ilyen szó.) Ma már nem csak a művek "eredetijét" (azaz azt a művet, vagy műveket, amelyekről diszkréten vagy kevésbé diszkréten másoltak) találjuk meg, hanem az eredetiek eredetijét is felkutathatjuk, mígnem elérünk ötven-száz évvel ezelőttig, esetleg a középkorig. A közhely szerint a divatfotósok művelik ezt a leglátványosabban: amellett, hogy egymástól emelnek át ötleteket, gyakran "használnak" festményeket, grafikákat, illusztrációkat is. Most azonban ott tartunk, hogy ennek fordítottja is hasonló gyakorisággal megtörténik: festők, grafikusok, illusztrátorok merítenek ötleteket a fotókból. Rendkívüli éleslátással, tájékozottsággal és alapossággal buktatta le őket a wickedhalo blog, a teljes sorozatot tessék itt megnézni, és ha valaki maga is talál hasonlót, ne habozzon kommentálni.

Lopáson kapták Beyoncét!

8327

Nem is értjük, hogy remélhette, hogy nem bukik le. Beyoncé és stábja nyilván bízott abban (amúgy joggal), hogy (amerikai) közönsége körében viszonylag kevesen ismerik a kortárs belga táncművészetet. Csakhogy 2011-et írunk, minden fent van az interneten, így a világ minden szegletébe eljutott Countdown című klipje is. Nem csoda, hogy látta valaki, aki ismeri Anne Teresa De Keersmaeker munkásságát – ő az a belga koreográfus, akinek ötleteit mozdulatról mozdulatra nyúlták le. Bizonyítékként elterjedt egy összehasonlító videó, nézzétek meg, a helyzet ugyanis teljesen egyértelmű.

A blogokon csak Lady Copy+Paste-ként emlegetett Beyoncénak nem ez az első ilyen ügye: a Billboard Music Awards díjátadón például egy olasz popsztár táncát adta elő, szintén majdnem egy az egyben. És ha már itt tartunk, nézzétek meg ezt, utána ezt. (Ez utóbbi találatért köszönet Eszternek!)