lelki élet

Időnk urai

1920

Elegáns, finoman erezett bőr Montblanc, klasszikus fekete Moleskin, különleges textúrájú Paperblancs, vagy hétköznapi Postit-ekkel és cetlikkel teletömött elnyűhetetlen? Vagy inkább iCal vagy Outlook? Mindenki ízlése, grafofíliája és high-tec függősége szerint válogathat az elektronikus vagy papír alapú határidőnaplók arzenáljából. A rendszeres határidőnapló vezetés első lépésünk a komoly, felelősségteljes élet felé? Regiszterek, emlékeztetők és az a sok éves tapasztalat, amit időfelhasználási szokásainkról és preferenciáinkról felhalmoztunk vajon elégséges-e ahhoz, hogy mi magunk legyünk időnk urai és eredményesnek érezzük időkezelésünket? Sokszor úgy tűnik, hogy nem, még a legmagabiztosabbakkal is előfordul, hogy időzavarba kerülnek, minden erőfeszítésük és korábbi hibáik ellenére is ugyanazokba a csapdákba csúsznak bele… Ha összecsapnak a hullámok a fejünk felett, ha úgy érezzük, hogy már a legfontosabbnak tartott kapcsolataink ápolására, feltöltődésre sem tudunk időt találni, elkezdjük keresni az okokat, és általában hajlamosabbak vagyunk külső akadályozó tényezőket észrevenni. Ritka az, hogy belső korlátok nem játszanak szerepet az elégtelennek megélt időkihasználásban. Hasznos lehet tehát, hogyha időfelfogásunkat az idő felhasználásával és értékével kapcsolatos vélekedéseinket meghatározó kulturális és személyiségbeli sajátosságokat górcső alá vesszük.  

Időkultúra

Kultúránkban az időre mint erőforrásra, pénzben definiálható értékre tekintünk, amelynek hatékony felhasználása az egyéni boldogulás kulcsa lehet. Kiindulópont, hogy az egyén szabadon dönthet időbeosztásáról, ideje felett maga rendelkezik, így a megfelelő időkihasználást az egyén felelősségének tekintik. A szabadság és felelősség a munka és a szabadidő felhasználásában egyaránt megjelenik, gazdagodást mindkét forrásból várhatunk, jól jövedelmező foglalkozás biztos egzisztenciát jelent, anyagi javak, presztízs objektek birtoklását biztosítja, a tartalmas feltöltődés, önképzés a személyiséget teszi sokrétűvé, színessé, összességében fejleszti azt. Tehát az időfelhasználás módja a személyiség önaktualizációjának mércéje is lehet egyben.



olvass tovább

Boldogság..?!

2514

Mostanában egyre jobban foglalkoztat,hogy vajon mit is értünk-e szó alatt? Mi az igazi jelentése? Egyáltalán tudjuk,hogy mi ez az érzés? Vagy éreztünk már ilyet? Keresem a választ, és nem találom…

Többen azt mondják boldogok, de ha megkérdezed őket, hogy mit értenek ez alatt, nem tudnak rá válaszolni. De valamiért mégis irigylem őket. Lehet, hogy nem tudják mit jelent, és nem tudják szavakba önteni, de mégis érzik! Mostanában hiába törekszem rá, és hiába keresem, én nem találom a Boldogságot! Lehet, hogy ez pont azért van, mert ennyire kutatom? Mások szerint törekedni kell a boldogságra, de van akik szerint egyszer csak megtalál. Én kipróbáltam mind a kettőt, de egyikkel sem jött a várva várt siker. De miben is kell megtalálni a boldogságot vagy mi az ami boldogít?

Életem rövid pályafutása alatt egyszer éreztem olyat, ami lehetne a boldogság definíciója. Többször azt hittem boldog vagyok, de csak most döbbentem rá, hogy egyszer voltam igazán, őszintén, önzetlenül boldog. De csak akkor ébredtem rá, amikor véget ért. Én tényleg hiszek abban, hogy az ember társas lény, és hol máshol találná meg a boldogságot, ha nem egy társban?!

De mi van akkor, ha megtalálod a tökéletes embert arra,hogy boldog légy? És mi a helyzet akkor, ha valamiért a külvilág nem támogatja a boldogságotokat?
Vajon fel szabad adni azért a másikban rejlő csodát, mert a környezetünk a boldogságunk ellen szónokol? Tapasztalatból mondom, hogy egyik ember káromló szava se ér annyit, hogy mindezt feladjuk! Ha valakiben végre megtaláljuk a boldogságunkat, akkor nem szabad hagynunk, hogy bármilyen tényező megfosszon minket tőle, mert különben éjszakákat ülünk végig, és azon gondolkozunk, hogy miért hagytuk elmenni…Majd a végén rájövünk, hogy az időt nem tudjuk visszaforgatni, és csak magunkat tudjuk okolni azért,mert elengedtük az oly sokáig keresett boldogságot és azt az embert akivel együtt megtaláltuk és talán sose találjuk meg viszont…


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Lelked rajta

2532

Harminc leszek nem sokára, éltem már meg sok mindent, jót, rosszat egyaránt, s talán nem is kéne megítélnem, hogy milyeneket. Ez idő alatt lelkiismeretes emberrel nem nagyon találkoztam, egészen az elmúlt hónapokig. Az élet úgy osztotta a lapokat, hogy megismertem egy nálam jóval fiatalabb embert, én pedig úgy játszottam a lapokkal, hogy a barátom lett. Tőle tanultam meg, hogy a lelkiismeretesség egy hosszú távú befektetés. Elmélkedésem végén mindenképpen bemutatom a példát is, de előtte tisztázok egy-két dolgot.

A lelkiismeretesség egy olyan tulajdonság, amit mindenki magáénak mond, leginkább az állásinterjúkon. A lelkiismeretesség az önkontrollra és a célirányos magatartásra utal. A lelkiismeretesnek aposztrofált személyek megbízhatóak, pontosak, precízek, felelősségteljesek. Tehát saját egoizmusukat háttérbe szorítva tudnak cselekedni, segíteni, dolgozni és nem cserben hagyni a másikat. 

A Kaliforniai Egyetem munkatársa, Howard Friedman által vezetett csoport a lelkiismeretesség különböző pszichológiai jegyei alapján – alaposság, kötelességtudat, önuralom, rendszeretet, megbízhatóság, megfontoltság – elemezte húsz korábbi felmérés eredményét. Közel kilencezer ember viselkedésjegyeit és életkorát hasonlították össze, s arra a következtetésre jutottak, hogy a kimagaslóan lelkiismeretes emberek átlagosan kettő-négy évvel tovább éltek, mint kevésbé ilyen típusú társaik, mert életvitelük általában stresszmentesebb volt, kevesebbet ittak és kevesebbet dohányoztak. Tehát, ha lelkiismeretesek vagyunk, nemcsak sikeresebbek leszünk az életben, de tovább is élünk.

Megkérdeztem a barátomat, hogy miként alakult ki nála ez a lelkiismeretesség, ez neveltetés vagy tanulás kérdése? Ő ettől lesz nyugodt, állítása szerint. Nem szeret kampányszerűen dolgozni, tanulni, őt felhergeli, ha valami a lelkén szárad. Persze volt, hogy túlzásba esett. Középiskolai éveit egy kemény suliban töltötte, és karácsonyra már annyira kikészült a saját teljesítménykényszerétől, hogy ha leesett egy kanál a földre, már azon is el kezdett bőgni. Szóval nem árt valamiféle balanszot tartani a lelkiismeretesség és a mániákusság között. 



olvass tovább

Továbbajándékozni ciki?

2847

Elkerülhetetlen, hogy olyan ajándékok is landoljanak nálunk, amik nem igazán vannak ínyünkre, ilyenkor nem csak az a kérdés, hogy ezekhez illik-e jó pofát vágni vagy rögtön jelezni kell, ez most nem annyira talált be, hanem az is, hogy mi legyen ezek további sorsa. Ez utóbbi esetben három út áll nyitva: az egyik, hogy tiszteletben tartva az ajándékozó szándékát örömöt színlelve - vagy tényleg azt érezve - eltesszük azt, legfeljebb nem használjuk soha. Másik lehetséges út, hogy az ajándékozóval megbeszélve kifogásainkat - nem jó a méret, nem tetszik a színe, van már ilyen, sosem használnám, stb - elkocogunk a boltba, és visszacseréljük azt. És a harmadik lehetőség a továbbajándékozás, ami a legtöbb ellentétet és ellenérzést hozhatja felszínre.

Egyszer szerencsétlenül megesett velem, hogy valakinek ajándékba vittem valamit külföldre, majd hazatértemkor rám bíztak egy csomó csomagot, hogy legyek olyan kedves, és vigyem el őket egy-két itthoni szerettüknek. A csomagocskák között pedig ott lapult egy, ami félreismerhetetlen zörgésével és csilingelésével elárulta magát - ő volt az a meglepetés, amit alig pár nappal azelőtt még én vittem nekik örömmel. Fogták, és átcsomagolták, majd a kezembe nyomták, hogy szállítmányozzam el a megadott címre. Na, ez valóban ízléstelen volt, és annyira bántó, hogy még ma is emlékszem rá, pedig jó pár évvel ezelőtt történt. Ezt tehát semmiképp ne játsszuk meg!



olvass tovább

Ön, Ön, Ön

3181

A Zavarosban élni cikknél igen elég meglepő kommentek születtek.... Azt kértétek, adjunk tanácsot, miként lehet az önbizalmatokat felépíteni. Fura ez, ilyenek a kozmóban szoktak lenni, nem túl használhatóan. Végiggondoltuk, hogy nekünk mi az önbizalom és azt hogyan... Mi sem vagyunk mindent tudók, sőt nagyon sokszor keressük a biztos pontokat, figyeljük a reakcióinkat, másokét, építkezünk, táplálkozunk... Szóval nehéz. Vigyázat! Frázisok pufogtatása következik.

Az önbizalom növelése - ez furcsán hangozhat -, úgy a legegyszerűbb, ha megfeledkezel önmagadról. Az egódat sutba dobod és elkezdesz mások javára tenni. A jó, amit szerzel nekik, visszatükröződik rád. Felemelő tud lenni, amikor rámosolyogsz valakire és az leutánozza a fejedet, visszamosolyog rád. Ebből érzed, hogy elfogad, talán még többet is ad, és ettől jól érzed magad. Mert érzed önmagad. Hogy vagy és nem csak lézengsz a világban, a többi lézengő között.



olvass tovább