lelkiélet

Hol vannak a jó pasik?

734

A nagy kérdés, ami mindig foglalkoztat bennünket, hogy hol vanank a jó pasik. És mégis mi számít jónak? Korban hozzám illő, intelligens, udvarias, mókás, vagány, romantikus, megértő, a női lelket ismerő - tehát nem létező leginkább. Mi alapján választunk mégis? Mert alkalmanként azért választunk, nem? Az ideális, na jó, a klasszikus értelemben vett ideális férfi manapság hiánycikk - mondja a pszichológus -, eltűnt a Föld felszínéről. Az utóbbi néhány évtizedben a férfi visszafejlődött, vagy talán csak mutálódott, de mindenképpen átalakult.

Az igazi, szerelmes regénybe illő férfi férfias volt: öntudatos, döntésképes, védelmező és biztonságot nyújtó, s nem mellesleg érzéki és tökéletes szerető. A mai férfi nem ilyen: általában megbízhatatlan, gyenge, aki nem vállalja a felelősséget, és megfutamodik. Rengeteg oka lehet annak, hogy a történelem során megálmodott férfiideál eltűnt, s erről nyilván nagy részben mi is tehetünk. A nők feminizmusa, erősödése, a gyárban eltöltött órák számának a növekedése meggyengítette a férfiakat, eltörölte a tipikus férfiszerepeket. Mi mégis ilyenekre vágyunk, de nem úgy viselkedünk, mintha tényleg erre lenne szükségünk, mert nekünk aztán nem parancsol senki, de az azért mégiscsak jó, ha elintéznek helyettünk ezt-azt. Többnyire mindent.

Akkor mégis, mi alapján válasszunk és hogyan? Mert persze a legegyszerűbb megoldást választjuk többnyire, beleszeretünk valakibe, aztán puff, lesz ami lesz alapon ragaszkodunk hozzá, hogy vele szeretnénk lenni, és ez így jó. De mi lenne, ha kiiktatnánk ezt az érzelgős faktort, akkor milyen lenne a XXI. század ideális pasija, és mégis hol lakik?

Mi tart össze?

823

Amikor már működik egy párkapcsolat, sokszor rádöbbenünk, mennyire különbözünk egymástól. A MI, ami kettőnkből kialakul, szinte köszönő viszonyban sincs az egyénünkkel. Tényleg igaz, hogy a kettőből lesz egy. Bár ez nem a pontos meghatározás. Inkább azt mondhatjuk, megvalósul a régi mítosz, miszerint kezdetben nem volt férfi és nő csak egy lény volt, két fejjel, négy kézzel, négy lábbal. Látott előre, látott hátra, sokkal többet tudott dolgozni, alkotni. Ezt megirigyelték az istenek, Zeusz lecsapott villámaival, és szétválasztotta a lényt, így lett belőle nő és férfi, azóta keresgélünk, és ha megvan, akkor létrejöhet a MI. És hogy hasonló a hasonlót vonzza? Vagy az ellentétek vonzzák egymást? Szinte mindegy. Ez is előfordulhat, de az ellenkezője is. Egyik sem rosszabb, jobb a másik szituációnál, éppolyan érdekes lehet egy teljesen más habitusú ember, mint amilyenek vagyunk, aki jól tudja kompenzálni a mi erősségeinket, hiányosságainkat. Ilyenkor van az, hogy kiegészíti egymást két ember, bár ez megint helytelen kifejezés. Hiszen két teljes értékű embernek kell találkozni, akik mindketten stabilan állnak a lábukon, és nem egymásra támaszkodnak, ám mégis támaszt nyújtanak a hétköznapok gondjaiban.

 Zsák a foltját

Minden párkapcsolatban vannak olyan szituációk, amikor az egyik gyengéit a másik viselkedése hozza egyensúlyba. Amikor te hisztizel, a másik higgadt temperamentuma ment meg. Amikor a másik belesüpped az apátiába, a te hisztid, nógatásod felránthatja a felszínre, vannak viszont olyan esetek, amikben nélkülözhetetlenek a hasonlóságok. Ilyen a társadalmi pozíció, a kölcsönös tisztelet, az azonos célok. A társadalmi pozícióra vonatkozólag képzeljük el azt a szituációt, hogy egy átlagos jövedelmű családból jöttünk, nekünk is van egy átlagos fizetésünk, és összejövünk egy kőgazdag, milliárdos család csemetéjével. Nem az anyagi különbségek fognak problémákat generálni, hanem az értékek, az értékrend. A kölcsönös tisztelet szerintem nem különösebben szorul magyarázatra, hiszen mindenki el tud képzelni egy olyan helyzetet, amikor a "szerelme" megalázza, akár lelkileg, akár fizikailag, ott nincs szeretet, ott nincs semmi. Az azonos célok megléte már a kapcsolat elején nagyon fontos, ebben legyen hasonlóság, ne legyen az, hogy majd alakul, nem fog. Vagy ha igen, akkor alakuljon együtt. Nem az a cél, hogy az első randitól ellás a lagziig, de valamiféle út legyen előtettek, amit folyamatosan közösen tudtok kikövezni, legyen bármi is a cél - például boldog, harmonikus embernek lenni.



olvass tovább

Bűbájaink

918

Melyikünk ne bizonytalanodott volna el már élete során? Ilyenkor gyakran spirituális szinten keresünk megoldásokat, de ha nem is megoldást, iránymutatást mindenképpen. Hallottunk már varázslatosan beteljesülő jóslatokról, és ha szkeptikusak is vagyunk, azért valljuk be, néha csábítónak tűnt, hogy mi is jósokhoz, asztrológusokhoz, számokhoz értőkhöz forduljunk, de legalábbis felüssük az ősi kínai jóskönyvet, a ji csinget. Megpróbáljuk sorravenni a különböző jövendőmondó, útmutató módszereket, amelyekhez végső bizonytalanságunkban fordulunk vagy fordulhatunk.

A cigányasszony és a papagáj

Aki járt már Budapesten a Nyugati téri aluljáróban, biztosan belefutott a cigányasszonyba, aki egy papagájjal kis papírgalacsinokból jósol. Még nem próbáltuk, de valószínűleg a papagájnak nem sok köze van az auránkhoz. Úgyhogy nem is elemzzük bővebben. A klasszikus jóslás a kártyajóslás, ami mindenkinek elsőre a fejébe ötlik. Itt is van többféle, a cigánykártya, a magyar és a tarot, ami a legelterjedtebb. Ezeket ki is prbáltuk szépen sorban. Néhány éve történt egy eset, amikor kaotikus szerelmi életemet és úgy összeségében a káoszt, ami épp aktuális volt a mindennapjaimban, nem tudtam kibogozni, hát felhívtam Katit, a leghíresebb pécsi cigányasszonyt, hogy jósoljon nekem. Időpontot leegyeztettük, péntek délután egy és három óra között. Olyan környéken él ez a nő, ahol panelházak tömkelege található és a forgalom sem kicsi. Fél háromkor kerestem a házat a panelok között, egyszer csak utánam kiabál egy idősödő, barna asszony: "Ide gyere, már vártalak!" Megdöbbentem. Vajon az összes többi járókelő között, hogy szúrt ki éppen engem? És honnan tudta, hogy én vagyok, aki őt keresi? bizalommal telve felmentem a lakására, egy köszönésen kívül semmit nem kommunikáltunk, nem kérdezett semmit, nem mondott semmit, még csak rám se nézett. Leült az asztalához, engem is leültetett, bekapcsoltam a diktafont, és osztott.

Magyarkártyából történt a jóslás. Jó háromnegyed órán keresztül beszélt a múltamról, a jelenemről és a jövőmről. Azokról a lehetséges választásokról amelyek előtt állok. Megközelítő időpontokat adott meg, hogy mikor milyen feladataim lesznek. Mit mondjak, teljesen el voltam képedve. De a legdurvább az, hogy szó szerint beteljesültek azok, amik ott elhangzottak. Még ma is előfordul, hogy visszahallgatom a felvételt és döbbenten tapasztalom ,hogy olyan dolgok következtek be, amelyik akkor teljességgel képtelenségnek tűntek. Lehet, hogy önbeteljesítő folyamatok hatásra valósultak meg az elhangzottak, de nem hiszem, hogy édesapám halálát bármiféleképpen tudtam volna befolyásolni. Ezt is megmondta a jósnő, na ugye.



olvass tovább

Mit teszel, ha kikészülsz?

948

Ahány ember annyi féle mannát használ lelki bánatra. Az étel sokunknak okoz örömet, de persze van, akire olyan hatással van a bánat, hogy összeszűkül a gyomra és egy falatot sem bír letolni a torkán. Vannak olyanok, akik féktelen és eszeveszett bulizásba vetik magukat, tudatmódosítókat sem elaprózva teremtenek maguknak hangulatot. Van, aki visszavonul, ápolja a lelkét, olvasgat vagy épp átfesti a lakását. 

Édes étel

A legelterjedtebb a csoki majszolás. A csoki tartalmaz endorfint, ami boldogsághormon, fokozza a szellemi teljesítőképességet - ami segíthet a „tisztánlátásban” - csökkenti a vérnyomást, ami szintén jótékony bánatos szívünkre. Ráadásul a csokoládé, ez a fekete manna erősíti az immunrendszert, ami lelki fájdalmaknál különösen jól jön, hiszen ép testben ép a lélek. A testünk általában tudja mi kell nekünk, tehát együnk csokit. Nekem még különösen bejön, a keserű csoki mellé a lédús gyümölcs. Emlékszem egy különösen szívszakító eseményre, ami után csak csokikat és gyümölcsöket majszoltam, hónapokig, meg is lett az eredménye, mínusz tíz kilóban. 



olvass tovább

Segítség, haldoklik!

995

Az elmúlt hetekben több szerettemről, barátomról, munkatársaimról is kiderült, hogy beteg. Van, aki gyógyíthatatlan, van aki nem csak épp nem figyelt oda a lelkére és olyan durva pszichoszomatikus betegsége lett, hogy még az is lehet, hogy meg kell műteni. Aztán tegnap felhívott egy kedves ismerősöm, hogy van egy barátja, aki haldoklik és napok óta nem tud az információval mit kezdeni, csak arra képes, hogy mámorodásig igyon. 

Elgondolkodtam, vajon mivel tudunk segíteni, amikor ekkora baj. Mert  halálos betegnek lenni, nem könnyű. Van az első fázis, amikor még bízol benne, hogy épp ma fognak felfedezni valami gyógyszert, aztán belefáradsz a várakozásba, elkezdesz bízni a csodákban, de mégiscsak a halál az, ami közeledik. Roham tempóban. Mert innentől kezdve mindegy, hogy egy év vagy három, esetleg csak két hónap. Ott lebeg Damoklész kardjaként a fejed felett.




olvass tovább