kutatás

Tombol a nemi erőszak Dél-Afrikában

4113

Minden negyedik megkérdezett dél-afrikai férfi ismerte be, hogy követett már el szexuális erőszakot, és sokan azt is bevallották, ez nem egyszeri eset volt - derült ki egy helyi felmérésből.

Mivel a világon Dél-Afrikában az egyik legmagasabb az ilyen jellegű bűncselekmények aránya, égető szüksége volt annak, hogy megbízható adatokra lehessen támaszkodni a megelőzés, felvilágosítás, s egyáltalán a tájékozódás terén. A felmérést a Medical Research Council (MRC) végezte el, s módszerük a lehető legőszintébb válaszadást tette lehetővé: nem papíron és nem is szóban kellett vallani, hanem egy érintkőképernyős eszköz segítségével adhattak a megkérdezettek teljesen anonim feleleteket.



olvass tovább

Bontsd meg a rendet!

4669

Kismillió konvenció nyüzsög körülöttünk, amik folyton arra ösztönöznek minket, hogy normálisan viselkedjünk, legyünk hasznos tagjai a társadalomnak és semmiképp se tegyünk megbotránkoztató dolgokat. Gyerekkorunktól kezdve belénk nevelnek egy csomó sztenderd viselkedési panelt: ne káromkodjunk, ne legyünk lusták, ne bömböltessük a zenét... Mikor aztán kiszakadunk a családi fészekből, legtöbbször jóleső érzéssel tölt el minket, hogy végre szabadon garázdálkodhatunk (értsd délig alhatunk, szétdobálhatjuk a ruháinkat) de milyen kár, hogy ezek miatt sokszor állnunk kell a rosszalló tekinteteket. A notórius normakövetőknek üzenjük: rosszalkodni igenis egészséges! Magadra ismersz vagy te vagy a kivétel?

Dühöngj ha jól esik!

Idegességünkben tombolni nemcsak lelkünknek, hanem a vérnyomásunknak is jót tesz. Ha sikerül kellően kiadni dühünket, a szervezetünkben termelődő stresszhormonok is gyorsabban elszállnak, hiszen a vérnyomásunk hirtelen megugrik, majd a harag a kiadott dühvel együtt tovatűnik. Jennifer Lerner pszichológus kutató kilencvenkét tanulóval végzett stressz kísérletet. A teszt alatt megválaszolandó kérdéseket tett fel a hallgatóknak, akiket érthető módon frusztrációval töltött el, ha rossz választ adtak. A helyiségben elhelyezett kamerákkal rögzítették, hogy melyik tesztalany arcára ül ki a csalódottság bármilyen formája, eközben figyelték pulzusukat és a vérnyomásukat is. A kísérlet során kiderült, hogy azok a diákok, akik hagyták szabadon megjelenni a grimaszokat és a fintorokat, gyorsabban túlléptek a kudarcon, hiszen vérnyomásuk hirtelen felment, majd gyorsan alábbhagyott, miután sikeresen kiengedték a gőzt. Azok a hallgatók, akik rezzenéstelen arccal tűrték a "megalázást", stagnáló stresszhormon szintet mutattak, ami hosszan tartó idegességet eredményezett. Mit jelent ez? Hát azt, hogy bátran vágjunk pofákat, bátran dühöngjünk, ha épp ahhoz van kedvünk, hiszen ezzel csak jót teszünk testünknek, de közben persze nem árt ügyelni a berendezések és a társaink épségére.

Kimondtam a bé betűs szót

Többségünk rendszeresen káromkodik: egyesek csak adekvát helyzetben beszélnek csúnyán, míg mások kötőszóként használják a mocskos szavakat. Dr Richard Stephens vezetésével végeztek a káromkodásra irányuló kutatásokat, amelyek során azt vizsgálták, vajon összefüggésen áll-e a fájdalomtűrő képességünk és a kimondott csúnya szavak mennyisége. A kísérlet során hatvannégy önkéntest kértek arra, hogy tegyék kezeiket jeges vízbe, majd ismételgessék az előzetesen kiválasztott szitokszót. Később szintén jeges megpróbáltatás elé állították az alanyokat, de ezúttal meg sem mukkanhattak. Végeredményként kiderült, hogy a káromkodó önkéntesek átlagosan negyven másodperccel tovább tudták a jégdarabok között tartani a kezüket. Dr. Stephens szerint a káromkodás megemeli az adrenalin szintet, ami akár életmentő is lehet, hiszen véleménye szerint egykoron az ősemberek is hangos csatakiáltással próbálták felnyomni magukban az adrenalint, hogy vadászat közben élesebb érzékkel támadhassanak a vadállatokra.

Heverészni jó

Mint tudjuk, a lustaság a hét főbűn egyike, holott akár évekkel is meghosszabbíthatja életünket. Hogy is van ez? Peter Axt professzor a vadonban és az állatkertben élő oroszlánokat hozta fel példának: míg a Serengeti Nemzeti Parkban élő sörényesek átlagosan nyolc évig élnek, addig az állatkertben tengődő társaik akár húsz évig is húzzák. A hosszú élet titka a stresszmentes mindennapokban rejlik, vagyis minél kevesebbet feszkózunk, annál nagyobb eséllyel éljük meg az aggkort. Ennék fényében ne szégyenkezzünk, ha heti több délutánt is szunyókálással, vagy álmodozással töltünk, hiszen klinikai tesztek igazolják, hogy az agyi aktivitás merengés közben jóval nagyobb, mint mikor rutinszerű dolgokat végzünk. Függönyt be, redőnyt le, tessék rendszeresen pihegni!

Fúj, fúj házimunka!

A mai modern társadalmunk steril és tiszta, mégis egyre több az asztmás, illetve nő az autoimmun megbetegedések száma is. Kényszeresen lötyköljük a fertőtlenítőszereket, dörzsöljük antibakteriális kendőkkel a kezeinket, holott ezek akár egészségkárosító hatássokkal is bírhatnak. Nem arról van szó, hogy hagyjuk zöldre penészedni a mosatlan edényeket, arra viszont érdemes figyelni, hogy ne lélegezzünk be túlzott mennyiségű kemikáliát. Brit tudósok (!) kimutatták, hogy azoknak a várandós nőknek, akik terhességük alatt rendszeresen érintkeztek tisztítószerekkel, negyvenegy százalékkal nagyobb esélyben lett asztmás a gyerekük még hét éves koruk előtt. Ugye, nem hiába mondjuk, hogy próbáljuk ki a bio tisztítószereket vagy legalább szellőztessünk ki alaposan, miután kisuvickoltuk a fürdőszobát.

Hangosabban szeretném

Bizonyára közületek is sokan a hangos zenehallgatás megrögzött hívei. Anyukátok mindig rátok szól(t), hogy halkítsátok le a bömbölő muzsikát? Ezek után érveljetek azzal, hogy a hangos zenebona stimulálja az agyat, ami nagyjából olyan kielégüléshez vezethet, mint amit szex, vagy olyanhoz, amit evés után érzünk. Hangos zenére ugyanolyan elemi dolog vágyódni, mint mondjuk egy csókra, így nem meglepő, hogy mikor kielégítjük ezen vágyunkat, agyunk boldogsághormonokat termel. A felszabaduló endorfin szétárad bennünk, így megnyugszunk, csökken a vérnyomásunk és kicsit a nirvanában érezzük magunkat. Pszichológia tanárom mesélte, hogy néhány évvel ezelőtt németországi punk közösségeket vizsgáltak, vagyis az állapotos punk lányokat, akik folyton hangos zenét hallgattak. Kiderült, hogy miután megszülettek a bébik, és először találkoztak külvilági zenebonával, többségük fel tudta idézni az anyaméhben megélt kellemes zenei élményeket, és elmosolyodott.

Halott figyelem

5065

"Egy rendszer képessége több mint egy feladat párhuzamos, vagy annak látszatát keltő módon történő futtatására." - ez a multitasking. Bár korábban a számítógépekre volt jellemző ez a tulajdonság, manapság egyre gyakoribb, hogy akik online is élnek igyekeznek ezt a preferenciát átvenni, viszont az emberi agy erre kevésbé képes, mint a technikai rendszerek. Miről is van szó? Irdatlan gyorsan természetes közegünké vált az internet, sőt bármilyen digitális környezet, ezért egyáltalán nem furcsa az, ha egyszerre több dologra figyelünk. Ha most megnézitek a keresőtöket, tuti, hogy több oldal nyitva van, zenét hallgattok, videókat néztek, híreket olvastok, twiteren jelen vagytok, facebook aktivitásotok is rendben van... szóval egyszerre biztosan nem egy dologgal foglalkoztok. Klasszikus multitaskok vagyunk. Kérdés az, hogy ebből a rengeteg információból mi marad meg?



olvass tovább

Kit érdekel a szimmetria?!

5146

Mindig is rajongva csodáltam Cate Blanchett szépségét. Viszonylag gyorsan kiderült, hogy nemcsak én viszonyulok efféle elragadtatott érzelmekkel a színésznőhöz, azt viszont egyikünk sem tudta megmagyarázni, hogy konkrétan mit tartunk szépnek Cate-ben. Az Egy botrány részletei című film után végleg rájöttem, hogy Blanchett egyáltalán nem az a tipikus mérnöki pontosságú szépség, holott köztudott, hogy a szimmetrikus arcokat találjuk a legvonzóbbnak. Sokáig nem hagyott nyugodni a kérdés, hogy mégis miért vonzódnak oly sokan ehhez az aránytalanul nagy szájjal és orral megáldott nőhöz. Íme a válasz.

A göttingeni egyetemen végzett kutatások nem várt eredményt hoztak - Dr Bernhard Fink, a kutatás vezetője, és nem mellékesen a fejlődéspszichológia egyik szaktekintélye elmondta, hogy a női vonzalom a bőrben, egészen pontosan a bőr tónusában keresendő. Eddig is tudtuk, hogy bőrünk sokat elárul az egészségi állapotunkról, de arról fogalmunk sem volt, hogy arcbőrünk árnyalata befolyásolja azt, hogy másik mennyire tartanak attraktívnak minket. Pedig erről van szó, jóllehet ez az attitűd már a kezdetektől belénk kódolt, hiszen az ősember is azzal az ősasszonnyal óhajtott párosodni, amelyik küllemében teljesen egészségesnek tűnt. Sosem felejtem el a Schindler listája című film azon jelenetét, amikor a kápók előtt sorakozó nők gombostűvel szúrták meg az ujjukat, hogy aztán a kicsorduló vérrel tegyék élettel telivé és egészségessé arcbőrüket.



olvass tovább

Dagadt patkányok

5204

Pár nappal ezelőtt  körbekérdeztem az ismerőseimet, hogy nem káros-e az, hogy körülbelül egy hónapja minden munkanapon lecsúszik egy Snickers. Persze mindenki azt mondta, hogy ez még nem kóros, nem vagyok Snickers-függő. Kicsit megnyugodtam, de egy újabb kutatás azért elgondolkodtatott, és rábírt, hogy legalább a mai napom csokimentes legyen.

Október végén ismertették egy táplálkozással kapcsolatos új vizsgálat eredményeit a Society for Neuroscience-en. A tanulmány szerint a magas kalóriatartalmú ételek, az úgynevezett junk foodok ugyanolyan függőséget válthatnak ki, mint a drogok. A két nagyon különböző függőség közös neurobiológiai alapokon nyugszik. Ezt a megállapítást a Scripps Research Institute in Jupiter kutatója, a tanulmány társszerzője, Paul Johnson is megerősítette: "Ez a legteljesebb kutatás arra enged következtetni, hogy a mai elhízásnak és a kábítószer-függőségnek közös neurobiológiai alapjai vannak." A tudósoknak sikerült rávilágítaniuk ezen élelmiszerek agyban kiváltott hatására, és ezzel megmagyarázni, hogy miért is esznek az emberek egyre többet és többet. Mert bár az éhezés súlyos probléma az elmaradottabb területeken, a fejlett és ellustult társadalmakra pedig a mértéktelen egészségtelen ételek fogyasztása jelent veszélyt.

A kísérlet során kimutatták, hogy a magas kalóriatartalmú ételek egy idő után kevésbé hatnak az agyra, és kevesebb örömet szereznek, mint kezdetben, így a szervezet egyre nagyobb dózist kíván. A kísérlet során patkányokat etettek junk fooddal, akik egyre többet ettek, nem is csoda, hogy súlyuk kétszeresére nőtt. Mikor már a patkányok a magas kalóriatartalmú ételek rabjaivá váltak, elektromos árammal büntették őket, ha újabb cukorlöketre vágytak. A kísérlet végeredménye az lett, hogy azok az állatok, akik már korábban fogyasztottak gyorskaját, bevállalták az enyhe áramütést az ételért cserébe, míg a korábban ilyen élelmiszereket nem fogyasztó patkányok nem próbálkoztak többet, egy áramütés elég volt, és lemondtak a junk food-ról.



olvass tovább