korrektúrázva

A legbölcsebb tanító

6044

76 éves korában, hosszú betegség után hunyt el Popper Péter, az ország egyik legismertebb pszichológusa. Számos szakmai témájú és szépirodalmi műve látott napvilágot, előadásokat tartott, tanított. Kutatási területe elsősorban a pszichoterápia, a társadalmi beilleszkedési zavarok és a valláspszichológia volt.

Az Írás című könyvének első kötetében a következőket osztja meg az olvasókkal a szerző:

„A probléma lényege az, hogy míg a technológia egyre rohamosabb, már-már szédítő iramú fejlődését éljük meg, addig az emberi intelligencia nem mutat hasonló fejlődést. Az olló két ága egyre jobban szétnyílik: a hipertechnológiához képest az átlagos ember, s mindenki, akinek a szakmája független a technológiától, relatíve egyre „butábbá”, unintelligensebbé válik – még a világ gazdasági és politikai vezetői sem kivételek. S ehhez hozzátehetjük, hogy sem az érzelmi kultúra, sem az erkölcs területén nem vehetünk észre jelentős pozitív elmozdulást…Sőt…Egyre fenyegetőbben érzékelhető e folyamat veszélyessége az emberiség életminősége, végső soron létezése szempontjából.”

E súlyos és figyelemfelkeltő gondolatokat volt szerencsém magától Popper Pétertől hallani, amikor a Bálint György Újságíró Akadémiára jártam. A már akkor is betegeskedő, idősödő férfi éleslátása, rendkívüli lexikális tudása, élettapasztalata mellett intelligenciája minden előadás alkalmával lenyűgözött bennünket. Óráin főleg monologizált, olykor megállt, hogy hozzászóljunk az adott témához. Ilyenkor elhangzott egy-egy okos vagy buta kérdés, ám válaszait mindig így kezdte: „Tudja, Kolléga…” – hanghordozásából kivehető volt, nagy kezdőbetűvel érti. A tisztelet, amivel diákjait kitüntette, kivételes és példaértékű, kevés hasonló tanáremberrel hozott össze a sors tanulmányaim során.

Életpályája

Popper Péter 1933. november 19-én született Budapesten. Egyetemi tanulmányait Budapesten folytatta az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és Moszkvában, a Lenin Intézetben. Filozófia-logika-pszichológia szakos középiskolai tanári oklevelével a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán helyezkedett el oktatói állásban egy rövid időre, majd a Fiatalkorúak Átmeneti Nevelőintézetének pszichológusa lett 1958 és 1960 között. 1960-ban felvették az ELTE Büntetőjogi Tanszékére aspiránsnak, majd 1963-tól a SOTE I. sz. Gyermekklinikáján tudományos munkatárs, később tudományos főmunkatárs beosztásba került. Itt dolgozott 1980-ig. A pszichológia tudományok kandidátusi fokozatát1969-ben érte el. 1980-ban kinevezték docensnek, 1984-ben egyetemi tanárnak, majd a SOTE Orvospszichológiai Oktatási Csoportját vezette 12 éven át. 1992 és1994 között az izraeli Bar Ilan Egyetem vendégprofesszora volt, hazaérkezve 1994 és1996 között Horn Gyula miniszterelnök egyik személyes tanácsadója lett. A következő évtől az ELTÉ-n, a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémiáján, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán és a Rabbiképzőben tartott előadásokat, s konzultánsa volt a Láthatatlan Kollégiumnak.

Több tudományos tisztséget töltött be, többek között szerkesztette a Magyar Pszichológiai Szemle című szakfolyóiratot; az MTA Pszichológiai Bizottság és a TMB pszichológiai szakbizottság tagja; a Népjóléti Minisztérium Klinikai Pszichológiai Kollégiumának elnöke volt. Élete utolsó napjáig dolgozott.

3 fontosabb műve

Személyiségünk titkai (Ranschburg Jenővel, 1978),

A belső utak könyve (1981),

Sajtópszichológia (1998)

Néhány szépirodalmi műve

Színes pokol, Az önmagába térő ösvény (1990),

Istenek órája (1996),

Lélek és gyógyítás (2002),

Ők - én vagyok (2003),

Az Írás (2004),

Láthatatlan ellenségek (Pándy Máriával, Ranschburg Jenővel, 2006),

Válság és megújulás kívül és belül (2009).

Csipkés ujjhegyek

6045

Bár jelenleg a matt körömlakkokkal vagyok a legkönnyebben lekenyerezhető, ha piperékről van szó, azért vannak olyan mikrotrendek, amiket szívesen kipróbálnék. A csipkés köröm már tavaly ősszel is nagy sláger volt fashionista körökben, de az esküvői szezon közeledtével ismét felkapaszkodhat a trendlisták élére - ahogy azt az Outsapop blogon is írják.

A képet is tőlük kölcsönöztük

A körmeit bárki könnyen kicsipkézheti, akinek kötélből vannak az idegei, és van a keze ügyében olló, gyorsan száradó, átlátszó fedőlakk és egy csipetnyi csipke. Valószínűleg ez utóbbi nem fordul elő minden háztartásban, de méteráru boltban vagy anyagturkálóban garantáltan beszerezheti a hobbimanikűrös. Az elkészítésben nincs semmi ördöngösség első olvasásra:

  • Vágjuk a csipkedarabokat körömformájúra úgy, hogy előtte hozzámérjük a körmünkhöz.
  • A tiszta, frissen manikűrözött körömre kenjünk egy réteg átlátszó körömlakkot.
  • Még mielőtt megszáradna a lakk, illesszük rá az adott körömhöz méretben és formában passzoló csipkét.
  • Nyomogassuk bele a csipkét a lakkba óvatosan egy fogpiszkáló segítségével.
  • Hagyjuk megszáradni a lakkot.
  • Kenjük át a körmeinket még kétszer átlátszó körömlakkal.

Segítséget képek formájában itt, videó formájában pedig itt és itt kapunk. Bár a fekete klasszikusan örök, nekem ebben az évszakban jobban tetszenek a finom púderszínek, ezért biztos világos csipkébe ruháznék. Ezt viszont megfontolom, mert ugyan baromi jól néz ki, kissé macerásnak és időigényesnek tűnik egy olyan lánynak, aki nem szeret a körmeivel babrálni. Ha viszont egyszer bevállalom, biztosan felmentem magam a mosogatás alól egy időre!

Kapcsolódó olvasnivaló

Csipkerózsikák

Csipkével borított lábak

Zoom-zoom

6047

Megunva, hogy körülbelül a huszadik hímnemű ismerősöm akad ki teljesen vagy meglepődik azon, hogy igen, lány létemre szeretem a Forma-1-et, azt hiszem, épp ideje, hogy megcáfoljam azt a tévhitet, miszerint az autósport nem nőknek való.

Már hét évesen, amikor a két legnagyobb rivális még Häkkinen és Schumacher volt, minden második hétvégén csuriba tett ujjakkal ültem – illetve inkább pattogtam – a kanapén a tévé előtt, és furcsa perverzitással vártam, hogy melyik kanyarban fogja valaki végre kilökni az általam utált versenyzőket. Igaz, ekkor még semmit nem tudtam magukról az autókról vagy a szabályokról, de Coulthard, „a kockafejű cuki” jelenléte bőven elég volt ahhoz, hogy a közel kétórás futamokat lélegzetvisszafojtva végignézzem. Emlékszem, a sulim közelében volt egy gyerekkönyvtár, ahova minden héten elvitt anyukám és türelmes szülő módjára kivárta, amíg felkutattam az összes kölcsönözhető autós könyvet, amit azután otthon tüzetesen áttanulmányoztam és felmondtam a családom összes tagjának. Sőt, a többi gyerekkel ellentétben én nem építettem homokvárat – egy Forma-1-es autó megépítése sokkal nagyobb kihívás volt, mert a hátsó légterelő szárny a csudának sem akart a helyén maradni.

Aztán ahogy felnőttem, lassan rájöttem arra, hogy a Forma-1 több mint helyes pasik értelmetlen száguldozása idétlen alakú pályákon. Technikás, érdekes és nehéz sport, amit igenis egy lány is tud értékelni. Az utóbbi évtizedben rengeteg új szabályt hoztak a pontrendszer módosításától kezdve az időmérő edzések menetének megváltoztatásáig. Izgalmas nyomon követni ezeket az újításokat és látni, hogy a versenyzők és a csapatok mit össze szenvednek egy-egy szívatósabbra sikerült szabálymódosítás után.
Lehet, hogy furcsán hangzik – és valószínűleg a férfiak ezt nem tapasztalják -, de ha az ember lánya már majd’ két évtizede szinte az összes versenyt végignézi, érzelmileg is elkezd kötődni a csapatokhoz és a pilótákhoz, vagy éppen megutálja őket. Takuma Sato, azt hiszem, örök favorit marad, bármilyen kis szerencsétlen is volt, Schumacher az Schumacher, nem gondolom, hogy kommentálnom kell a teljesítményét. Häkkinen is nagyon jó pilóta volt. A Ferrari és a McLaren – bár voltak hullámvölgyeik – még mindig két nagyon erős csapat. Alonso a világbajnoki címe óta elviselhetetlen, Barichello jól vezetne, ha normális autóban ülne, Vettel vagy Massa pedig nagyon megérdemelnék, hogy az idényt ők zárják a világbajnoki dobogó felső fokain.

Coulthard pedig függetlenül attól, hogy már visszavonult, még mindig a szívem csücske. Tavaly nyáron életem egyik legnagyobb élménye volt a Várban megtartott Red Bull Parade bemutató, ahol egyrészt végre közvetlen közelről, élőben láthattam egy száguldó Forma-1-es autót, másrészt gazdagodtam egy autogrammal és egy Coultharddal közös fotóval. Igaz, majdnem megsüketültem a motor hangjától és az ájulás kerülgetett, amikor a skót expilóta mellé állhattam, de nagyon megérte elmennem.

És ha már Forma-1, vétek lenne, ha nem ejtenék egy pár szót Palik Laciról. Sokan nem szeretik, és félreértés ne essék, nálam sem No.1, de szerintem rettentően szórakoztató, ahogyan közvetít. Gyulámat állandóan beoltja – de végre néha vissza is kapja a beszólásait -, halkan megjegyzi a teóriáit a bokszkiállásokról – amikből persze általában semmi sem jön be –, és szemrebbenés nélkül nevezi a pilótákat a csapattársuk nevén, mivel nem tűnik fel neki, hogy három körrel azelőtt kiestek. Egy szó, mint száz, nagyon jó lenne, ha a férfiak végre elfogadnák, hogy mi, nők is szerethetjük az autósportot és lehet róla véleményünk, még akkor is, ha nem tudunk vezetni és amúgy semmit sem értünk az autókhoz. Ahogy ők titokban elolvasgatják a női magazinjainkat, úgy mi is kivehetjük a részünket az állítólagosan „pasis” dolgokból.

Persze, ha még soha életedben nem láttál egyetlen futamot sem, de a kedvesed leültet maga mellé, hogy nézd, valószínűleg elsőre két óra kínszenvedés lesz a futam. Úgyhogy íme néhány kedvcsináló érdekesség, ami felkeltheti az érdeklődésed a Forma-1 és a pilóták iránt:

  • Egy Forma-1-es autó körülbelül 80 000 alkatrészből áll, amik óraműpontossággal dolgoznak – hát igen, ezek nem azok az autók, amiken bütykölsz egy kicsit, és már mehetsz is tovább.
  • A pályán a versenyzők felgyorsulhatnak 200km/h-ra, majd újra megállhatnak csupán 7 másodperc leforgása alatt – azt hiszem, az autópályán gizdázók néha ezt próbálják utánozni.
  • Egy sportautó lefékezése majdnem két másodpercig tart, ami alatt az autó még legalább 55 métert tesz meg – még szerencse, hogy a pályán nincsenek szabálytalan gyalogosok.
  • Az autó ülése annyira szűk, hogy a versenyzők csak a kormánykerék levételével tudnak kiszállni belőle – nem jó kedvükből pakolásszák ki-be.
  • A versenyzők azért ilyen izmosak, hogy kibírják a rájuk nehezedő nehézségi gyorsulást – a legtöbben szemet gyönyörködtetőek a kis overalljaikban.
  • Egy futam alatt a pilóták átlagosan két kilót fogynak, és a kiszáradás elkerülése végett folyamatosan energiaitalt isznak – a pilótafülkében olyan meleg van, mintha nagykabátban ülnél be szaunázni.
  • És végül egy kis pletyka: a legtöbb versenyző nagyon babonás, és minden versenyre rituálészerűen készül. David Coulthard anno minden versenyen a szerencse-alsógatyáját hordta, Fernando Alonso a csapattagok szerint énekléssel vezeti le az idegességét, Michael Schumacher pedig nem vezet a szerencsemedálja nélkül.

Kamugyár a köbön?

6048

Néhány éve elkezdtem egy igen költséges és különös szabadidős tevékenységnek hódolni: egyik javasasszonytól megyek a másikig, hogy meghallgassam tőlük, mit hoz a jövő. Azt tapasztaltam, hogy vannak olyan „jósok”, akik valójában csak igazán jó pszichológusok, és az ügyfél külsejéből, testbeszédéből és hanghordozásából következtetnek arra, milyen lélekbalzsamozó mondatokra vágyik a megnyugvást kereső delikvens.

Én először asztrológussal próbálkoztam egy hosszabb külföldi utazás előtt. Egyszerűen csak tudni akartam, hogy a jövőm nem egy hatalmas fekete folt. Mikor kijöttem a színes gyertyákkal, fura képekkel és tárgyakkal díszített szobából, annyira jól esett a tudat, hogy gazdag, sikeres és boldog leszek, hogy egy pillanatra elhittem, tényleg van valaki, aki ismeri a jövőmet. Majd jött a felismerés: az adott időpontban nem egészen az történt, amit ígértek. Nem váltottam munkát, mikor kellett volna, nem akkor és nem olyan pasi jött, amilyenre számítottam, és a macskám is él –szerencsére. Akkor most keseredjek el? Inkább fogtam magam és kipróbáltam egy másik javasasszonyt. Az évek során kezdtem egyre inkább rájönni a titkukra.

A leleplezés

Az embereket általában három fő kérdés érdekli: szerelem, egészség és karrier. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a külső megjelenés, a hang, a mimika és az egész testbeszéd mindenkit elárul. Egy kamu jósnak elég csak elolvasni néhány pszichológiával és kommunikációval kapcsolatos könyvet, a megérzéseire hallgatni, és máris könnyedén veszi az akadályokat a pénzszerzés amúgy rögös útján. Vegyük végig az általános kérdéseket!

Mikor lesz pasim?

Ezzel már le is buktunk. Tehát most nincs pasink! Ejj-ejj. És karikagyűrű sincs az ujjunkon, viszont ránézésre egy ideje búcsút intettünk már a tinédzser éveknek. Na, akkor baromi nagy lehet a zűr. Erre mit mond a jós? Máááár látja, közeleg a nagy Ő, csak a kérdező még nem elég merész vagy nyitott egy kapcsolatra. Ehhez nem kell kártya, sem a csillagok közreműködése, de még a jövőbelátó technika sem, csak jó megfigyelőképesség és némi empátia.

Lesz-e betegség a családban?

Na, ez érdekes. Melyik családban nincs betegség? Én idén - és még csak április van - kétszer voltam influenzás. Ha vannak idősek is, és szinte minden családban vannak, azoknak baj lehet az egészségükkel, ez a korral jár. A kérdező gyakran szóba hozza a szüleit, hiszen az érdekli, velük mi lesz. Nyilván kevesebb kérdés vonatkozik arra, hogy mi lesz a nagybátyánk feleségének a testvéreivel. Ekkor a jós fogja az adást. Tudja, hogy vannak még idősebbek a családban, akiknek ingadozhat a vérnyomásuk, romolhat a látásuk. Erre mi a válasz? Lesz betegség a családban, de nem komoly. A sorsát úgyis mindenki maga alakítja, változhat a jövő. Ha mégis nagy lesz a baj és felelősségre vonnánk a kuruzslót, ő erre annyit mond, mikor utoljára rákérdeztünk a jövőre, még ez volt a helyzet, nem tehet róla, ha a csillagok időközben mást közvetítettek, az adott személy másként alakította, változtatta a sorsát.

Hogyan alakul az anyagi helyzetem?

A pénzkérdés már kényesebb, de egy jó megfigyelő erre is tud válaszolni. Milyen a kérdező ruhája? Márkás vagy kínai? Hogy néz ki a haja? Frissen festett, vagy már nő le? Van műkörme? Esetleg az ékszerei a Bijou Brigitte polcairól származnak, vagy a Cartier dobta őket piacra? És hogy kérdez? Nevetgél zavartan, vagy határozott fellépésű, üzletasszonyhoz, esetleg főnökhöz illő? Innentől már meg is vannak a finom, nem túl pontos, de azért a legtöbbeket kielégítő válaszok.

Kóklerek kíméljenek!

Ha mindezek ellenére személyes tapasztalatra vágyna valaki, akkor álljon itt néhány – szintén tapasztalat szülte – jó tanács a pénzhajhász kóklerek kiszűrésére.

  • Ne keress hirdetés alapján jóst! Az igazán jó szakemberek híre szájról-szájra terjed.
  • Ne dőlj be a különleges álneveknek! Azok a jósok, akik képességeiket az emberek segítésére használják fel, valódi névvel vállalják a véleményüket.
  • Ha maga a jós kérdez rá arra, hogy miért fordultál hozzá, jobb, ha magára hagyod a kristálygömbjével.
  • Ne utalj a múltadra, hallgasd meg, ő mit mond rólad. Ha semmi sem igaz abból, amit mond, akkor jobb, ha a jövendőmondás előtt távozol.