kokain

A legkedveltebb: marihuána

131

Az EU drogügynökség jelentése szerint a legszélesebb körben használt drog a marihuana. A kokainnal történő visszaélés csökkent, holott korábban az volt a legkelendőbb és a legnagyobb pénzforgalmat generáló kábítószer. A vadkendert több európai országban gyógyszerként is alkalmazzák, fájdalomcsillapítónak, antidepresszánsnak írják fel. A becslések szerint 4,5 millió európai használt kokaint, míg a füvet 70 millióan kóstolták már meg. 

Az intravénás kábítószerek használata is visszaesett, bár a vizsgált időszakban így is hétezer életet követelt a túladagolás. Wolfgang Goetz, a lisszaboni központú Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpont igazgatója úgy véli, sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a megelőzésre, a felvilágosításra, a preventív kampányokra, mint a bűnüldözésre, ha kábítószerről van szó.

Új drogok fújnak

4158

A minap belefutottam egy hírbe, miszerint a britek átvették a vezetést Európában a kokainfogyasztást illetően. Ennek értelmében az Egyesült Királyságban több mint egymillió rendszeres (!) kokainfogyasztó él - az ország lakossága hatvan millió, öregestül, gyerekestül, s ebből minden hatvanadik rendszeresen szippantgatja a fehér port.

A növekvő kereslet mellett az árak is csökkentek, míg a kilencvenes évek elején egy gramm 131 dollárba került, addig 2007-ben már csak kilencven körül kellett csengetni érte. Persze nemcsak az ár változott, hanem a minőség is, a Sun értesülései szerint a forgalomban lévő kokainnak mintegy harmada nagyjából kilenc százalékos tisztaságú, azaz a megvásárolt anyag killencvenegy százaléka egyéb adalékanyagokbóé tevődik össze. Nem ritkán még ennél is szennyezettebb anyagra bukkannak a hatóságok. Igen elgondolkodtató mindez, hisz a drogfogyasztás minden erőfeszítés dacára nemhogy csökkenne, épp ellenkezőleg, egyre csak nő, s ezzel együtt nő a szennyezettségből fakadó veszély is. Mivel egy vásárlónak fogalma sincs róla, hogy mi is kerül a zacsiba, minden alkalommal kockáztatja, hogy előre nem várt hatások érik szervezetét.

Arra fel lehet készülni, s arra gyerekeinket is fel tudjuk készíteni, mit várhat, ha kokaint vagy egyéb drogokat fogyaszt, de arra nem, hogy a termesztők vagy éppen a dealerek által belekevert ismeretlen kemikáliákra és vegyszerekre hogyan reagál az emberi test. A droggal kapcsolatos ártalomcsökkentő politikának éppen ezért régi vesszőparipája a szórakozóhelyekre kitelepülő drogvizsgáló állomások üzemeltetésének fontossága, hisz így legalább tisztában lehet vele egy fiatal, hogy mi az, amit épp magába készül tömni. Még logikusabbnak tűnik ez a lépés, ha hozzávesszük azt az adatot, hogy minden huszadik 15-16 éves angol srác már kokózott életében, és három százalékuk már a crackkel is megismerkedett... Londoni ismerőseink arról is beszámoltak, sajnos hallottak már olyan halálesetekről, mikor az egész estés szippantgatás utáni erekcióhiányt kiküszöbölendő fiatal fiúk potencianövelő gyógyszerekkel zárják az estét, s ezzel rövid életüket is.

Az alábbi videó párszor már körbejárta az internetet, de akárhányszor látom, mindig megdöbbenek. Végignézhetjük, hogyan is készül Kolumbiában a kokain, hányszor és milyen mennyiségű gázolajat, ammóniát vagy éppen kénsavat kevernek a cucchoz, míg elkészül az Európa-szerte áhított fehér por.

A britek egyébként heroinfogyasztásban is elég jól állnak a maguk félmilliójával, és szívnak is sokat, mintegy évi húsz tonna marihuánát, s ezzel a harmadikok Törökország és Oroszország mögött. Amfetaminból hatalmas mennyiséget, majdnem tizennyolc tonnát foglaltak le a hatóságok. Tizennyolc tonna bogyót!



olvass tovább

Úgy lennék jó drogos

4690

Világéletemben szerettem volna jó drogos lenni - mondtam a múlkor egy beszélgetés során, de sosem sikerült, s ennek igen érdekes okai vannak. No és persze annak is, hogy miért bukott ki belőlem a fenti mondat. Kezdjük az elsővel.

A visszatartó erők sokaságában ott húzódik az a megfoghatatlan, egészen mélyen belém ültetett gát, ami alaptermészetemmel keveredve mindig eltántorított attól, hogy rálépjek egy bizonyos ösvényre. Nem kis részben a testemmel szembeni tisztelettel vegyes félelem volt a visszatartó erő, az, hogy előre sosem lehet tudni, hogyan reagál majd az adott szerekre fizikai vagy éppen mentális lényem. Mivel arra nincs lehetőség, hogy az ember laboratóriumi körülmények között próbálgasson bizonyos szereket, megtapasztalva azok hatásait, sokszor egészen egyszerűen nem mertem bevállalni, mert féltem, talán rosszul reagálok rá, talán ijesztő lesz, talán nem is az van benne, aminek lennie kéne. Ehhez kapcsolódóan él bennem egy sokszor átkozott, sokszor hasznos tulajdonság is, az, hogy control freak vagyok, azaz képtelen vagyok kiadni a kezem közül az irányítást, s ennek eredményeképp -sok egyéb mellett - a drogokat is igyekszik leuralni az agyam. Ezt szépen be is bizonyította párszor. Felülni a hullámra pedig elég nehéz úgy, hogy aggódsz testi épségedért, s akaratlanul is erősködik a tudatod, hogy véletlenül se történjen veled olyan, amit ő nem akar.

Az ilyen, könnyen megfogalmazható okok mögött pedig alapként ott van a feltételezhetően családból hozott biztonsági sziréna, ami bizonyos helyzetekben bekapcsolt, visítva: nem kéne itt lenned, nem kéne ezt tenned, nem jó, nem jó, nem jó. A riadó hangjától pedig rendre feszélyezve éreztem magam, és menekültem a helyzetből. Hogy honnan jön ez, nem tudom, hisz a családom sosem beszélt nekem a drogokról, sosem ültünk le a potenciális veszélyforrásokat taglalni - legyen az rossz társaság vagy tudatmódosítók, mégis a kezdeti belekóstolás után minden hasonlót vihartempóban otthagytam. Szerencsés vagyok.

Ezek a legfőbb okai drogmentes életemnek, ami nem jelenti azt, hogy ne próbáltam volna vagy hogy ne érdekelt volna. Érdekelt és érdekel a mai napig minden, ami drogokkal kapcsolatos, faltam a könyveket, a tanulmányokat, a filmeket, érdeklődésem odáig ment, hogy még addiktológiát is hallgattam egy időben. A legjobb hazai szakemberektől ismerhettem meg mindent, amit addig nem tudtam, s hallhattam azon tényeket, amikkel már magam is megismerkedtem. A szakemberek között pedig volt olyan, aki napi kapcsolatban, segítőként vett részt drogosok életében, volt olyan, aki a statisztikák oldaláról szemlélt, aki az anyag felől közelített, de még abban is eltérőek voltak az álláspontok, hogy ki mit gondol az akkor és azóta is sokat vitatott drogpolitikáról. Persze akkor még én is mást gondoltam, fiatal voltam és szabadelvű, ami az évek során részben árnyaltabb lett, nem mellesleg amiatt, amiken az elmúlt években közvetetten átmentem droggal élő ismerőseim életét szemlélve.



olvass tovább