kocsma

Nem rom, kocsma

3571

Az "egyszerű emberek" nélkülözhetetlen közéleti fóruma, a mindennapi mámor szentélye, kiváló terep szociológiai és mentálhigiénés tanulmányokhoz; a cégér szerint gyakran presszó, bisztró, falatozó, büfé vagy - kevésbé képmutató elnevezéssel - italbolt, magyarán: kocsma. (És tényleg nem a lebontásra ítélt épületekben nyíló, fiatalos szórakozóhelyekre gondoltam, amelyeket hasonló névvel illetnek, hozzácsapva a rom- előtagot.)

A hamisítatlan kelet-közép-európai életérzést árasztó, törzsközönségét tekintve jellemzően kétkezi munkásemberek által látogatott helyekről van szó. A legfontosabb összetevők: egy darab pult szeszes italokkal, legalább egy darab nyerőautomata, egy fő csapos (többnyire nőnemű egyén nagy mellekkel), valamint székek és asztalok - bár a talponálló alkategóriában ez utóbbiakra nincs is szükség. Minden más berendezés - tévé, zenegép, billiárdasztal - csak kiegészítő.

A cigifüsttől irtózó személyek persze nagy eséllyel meggyőzhetetlenek, és feltehetően a dohányzók közül is többen ellenérzéssel viseltetnek ezek iránt a népjóléti intézmények iránt, azonban azt kell mondjam, hogy az "italboltok" esetében sem érdemes általánosító előítéleteket alkotni.

Beteheti például a lábát a kocsmába egy úrinő? Szerintem be. Legfeljebb attól függ, hogy melyik helyről beszélünk.

Klasszikus kocsmák a belvárosban

Budapest kultúrája italkimérések tekintetében a 19. és a 20. század fordulóján élte igazi virágkorát: konkrétan az akkori Tabán Krúdy Gyula által sűrűn emlegetett kiskocsmái és kisvendéglői állnak a legendák középpontjában, és valószínűleg nem alaptalanul. Gondoljunk csak bele, hogy milyen idők járhattak akkoriban, amikor Lámpás Rudi még egy vendéglő állandó alkalmazásában állhatott, hogy a sötétben hazakísérje a spicces vendégeket... ("Nem arra, tekintetes úr, nem arra, hanem erre, utánam!") A régi Tabánt aztán a harmincas években lebontották, a hírhedt kiskocsmák pedig eltűntek a házakkal együtt.



olvass tovább

A miénk!

4269

Lehetnénk objektívek is ezzel a hírrel kapcsolatban, de nem leszünk, azt megteszik a hírportálok.

A hír a következő: a VI. kerületi önkormányzat rendelete alapján a szórakozóhelyek este tíz után bezárnak, de ha sikerül engedélyt szerezniük, akkor éjjel egykor. Az engedélyt nem másoktól, mint a környéken lakóktól kell beszerezni. Tehát azok a zenés, táncos helyek, ahol az igazi forgalom épp éjjel egy órakor indulna be, lehúzhatják a rolót, hacsak... De erről, majd később. 

Nekünk ez egyáltalán nem tetszik, annak ellenére, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy az ott lakók otthona biztosan nem a nyugalom szigete. Erre csak annyit tudunk mondani, hogy nem kötelező a lüktető belvárosban fenntartani egy polgári lakást, nyolcvanévesen, vagy épp kisgyermekkel. A belváros, az belváros, nem zöldövezet, ahol a nyugalom és a csend honol.

Gondoljunk bele, hogy Budapest egyik turistacsalogatói a romkocsmák, a tipikus hangulatú, egyedi belvárosi éttermek, bárok, szórakozóhelyek! Mi lesz akkor, ha ezek este tízkor bezárnak, mert nem nyerik meg az ott élők szimpátiáját? Gondoljunk arra rengeteg iparűzési adóra, amelyet ezek a kocsmák befizetnek, mert talán a legfehérebben működő üzleti vállalkozásokról van szó, amitől az önkormányzat ezek után elesik, mert kénytelenek lesznek talán végleg bezárni. Nem hiszem, hogy az a több ezer fiatal, akik a VI. kerületi kocsmákban beszélgetik át az éjszakát, vagy azok, akik éjszakákat táncolnak át a környék klubjaiban figyelmen kívül hagyhatóak!

Persze ott a másik oldal. Egy ismerősöm, aki évekig lakott a Teréz körúton, ezt mondja: "A Nyugatinál a diszkó környékén, csütörtök este nyolctól (szünidőben talán mar keddtől) vasárnapig ostoba részeg tinik hőbörögtek a Szent István körúttól az Oktogonig. Elviselhetetlen volt munkából hazamenet átvergődni rajtuk. Mocsok az utcán, dülöngélő srácok, fájdalmasan buta szövegek. De akkor sem aranyos, hogy a Hajós utcai kávézókban a diszkó miatt nem kaphatsz egy felest tíz után. Egyébként meg fentiek tényleg csak a Teréz körút egyik felén randalíroznak, ahol ráadásul alig lakik valaki. Ott laktam két évig, és tudom: a házunkban négy szomszédot, ha láttam ez idő alatt és este a szemközti piroslámpás lakást  leszámítva soha sehol nem égett a villany. Minden lakásból iroda lett. Kicsit talán kicsúsztak a kerületi önkormányzat kezéből a dolgok, és most egy ilyen huszárvágással akarják helyrehozni a tinik, meg a rengeteg ott poshadó hajléktalan által rontott városkepét. De lehet, hogy csak követni akarjak a nyugati mintát. Angliában millió engedély kell mindenre, külön a kerthelyiséghez, az italárusításhoz, talán meg a zenéhez is, mindezt mindenfele időponthoz kötve. Kevés hely rendelkezik a joggal, hogy este tizenegy után alkoholt árusítson, a pubok többsége be is zár akkor. Maradnak a klubok, meg a gay bárok. ami szerintem megint csak baromság, hogy belépős helyre kényszeríted azt, aki lehet, hogy már csak egy sort akarna inni. De ha már úgyis bement, ott marad háromig, és randalírozós, hangoskodós részegen megy haza. Mondjuk a britek tényleg sportivók, nyilván ezt próbáljak meg visszaszorítani ezzel a korlátozással.

Csakhogy, ami Angliában működik, nem biztos, hogy otthon is fog. Itt sokkal jogkövetőbbek az emberek, mint nálunk. Emlékszem, mikor a Terézvárosban betiltották a tizenegy utáni szeszárusítást a boltokban, nem telt bele egy hét, és ugyanúgy megkaptam az esti fröccshöz valót bármikor, bárhol, mint a tilalom előtt. Ugyanígy ki fogjak játszani a vendéglátósok is ezt a szabályt, ha tényleg bevezetik. És legalább elszámolni sem kell az eladott alkohollal. Nem hiszem, hogy ezzel oldanak meg a kerület mindenféle problémáját. Másik nagy különbség, ha már összehasonlítok, hogy itt azért isznak az emberek, mert van pénzük, otthon meg nagyon sokan azért, mert semmijük sincs. Sok jót nem érhetnek el egy ilyen rendelettel. Legfeljebb azt, hogy mar kora este részeg lesz mindenki, meg hogy meg többen fognak a parkokban meg.  Non-stopok előtt inni, mint eddig. Ja, és még valamit, hogy egyre szomorúbb lesz itt élni, hisz minden intézkedés azt szolgálja, hogy a lehető legrosszabbul érezzük magunkat.

Szerintetek?

Koccintsunk!

4290

Most nem ünnepelünk, hanem ellenkezünk. Méghozzá úgy, hogy pénteken este nyolckor összejövünk a budapesti Jókai téren, és alkoholmentes italokkal több ezren koccintunk. És hogy mi ellen, azt biztos sokan tudjátok, hiszen mi is megírtuk. A Terézvárosi Önkormányzat rendelete alapján a VI. kerültei kocsmáknak, szórakozóhelyeknek, bároknak este tíz után - kivételes esetekben éjjel egytől - be kell zárniuk!

A koccintás szervezői preferálják a felelős alkoholfogyasztást, a kulturált szórakozást, viszont hisznek abban, hogy nem ez a módja annak, hogy azt a kisebbséget megfékezzék, akik hangoskodnak, rongálnak, fékevesztetten buliznak éjszakákon át a kerület utcáin. Az ő megfékezésükre a rendőrségnek kellene tennie. 

A Pesti Broadway éjszakai élete Budapest színfoltja, olyan mértékű turisztikai vonzerővel bír, amelyet egy ilyen rendeletnek a bevezetése szétrombolna, örökre. Szegényebb lenne a város, és nem csak élményekkel kevesebb, hanem sok pénzzel is, hiszen kevesebb iparűzési adó folyna be és a turisták is jóval mérsékeltebben kötnének.

Amennyiben egyetértesz a felelős alkoholfogyasztással, a kulturált szórakozással, és azzal, hogy ez a rendelet ne valósuljon meg, gyere pénteken, július 24-én a Jókai térre, hozz poharat, valami alkoholmentes italt - hiszen Terézvárosban a köztéri alkoholfogyasztás tilos -, és koccintsunk! Nyugi, a rendezvényt bejelentették a rendőrségen. 

Megmondták

"Budán élek, de Pestre járok bulizni, ráadásul pont ebbe a kerületbe, mint mindenki más. Itt vannak a kedvenc helyeim. Ha ezeket este bezárják, akkor Budapest egy szar, unalmas város lesz, főleg, hogy ha itt megteszik, a többi kerület is követni fogja a példájukat. Egyébként is, ez így nevetséges: akkor már miért nem radikálisabbak? Alkoholtilalom meg kijárási tilalom!"  -- Karafiáth Orsolya

"Egy világváros jövője a kreatív fiatalok mennyiségétől függ. Kár lenne elüldözni bennünket Budapestről..."  -- Fabricius Gábor

"Ez a város a hatalomiparosok minden igyekezete ellenére még mindig élhető. Ne hagyjuk, hogy ezt az életet kipusztítsák belőle furcsa egyedek, akik összetévesztik a koktélozókat a Moltov-koktélozókkal."  -- Réz András

"Arra azért kiváncsi lennék, hogy a berlini Kreuzberg, a barcelonai gótikus negyed, esetleg a párizsi Montmartre, a londoni Soho és a New York-i Greenwich Village, vagy Prága és Krakkó belvárosának alpolgármesterei vajon ilyen, és ehhez hasonlóan idióta rendeletekkel érték-e el azt, hogy a világ minden pontjáról özönlenek a turisták oda, az ott lakók meg fülig érő szájjal büszkélkednek a lakhelyükkel.."  -- Sinya (Hajtás Pajtás)

"Egy olyan országban, ahol alig állnak már szóba egymással az emberek, a közösségi helyeket - legyen az klub, mozi, vagy épp terasz -, hol némi esély mégis nyílhatna a hétköznapi kommunikációra, szóval törvényi erővel ezeket a helyeket bezáratni, nem csupán szűklátókörű ostobaság; bűncselekmény."  -- Török Ferenc, filmrendező

"Szeretném, ha mindenkinek egyszerre mindig jó lenne, ezért javaslom a következőket: 1. A Pesti Broadway környékén ne lehessen színház után vacsorázni.
Tessék otthon főzni. 2. A Párizzsal és Berlinnel vetekedő hírnevű szórakozó központ az ördög műve, ki vele a városból! Nem vidámság, turizmus, és  élet kell
Budapestre, hanem csend és nyugalom! 3. A város kapujába az Isten hozta Budapesten felirat helyett tessék kitenni: FELTÁMADUNK." -- Varga Livius, zenész

"Hiába keresik a nénik kegyeit, a nénik nem hülyék, illetve nem úgy hülyék, ahogy önök gondolják, tehát a választást így is, úgy is bukják. Kétségbe esni  azonban felesleges; amennyiben a csendháborítás ellen kívánnak tenni, nagyszerű eszköz áll a rendelkezésükre, úgy hívják: rendőrség. Írjanak ki hatmilliós tendert egy földgömb beszerzésére, és akkor a saját szemükkel látják majd meg: Budapest nem Kabul." -- Winkler Róbert, főszerkesztő, Totalcar.hu

És most mondd meg te is!

Kutyát, gyereket behozni tilos

5845

Olyan problémáról lesz most szó, ami nem érint mindenkit a jelenlévők közül, de akik már szülők, bizonyára nagyon is jól ismerik azt a kompromisszumgyanús helyzetet, mikor dönteni kell: vagy hazamegyünk a gyerekkel, vagy lepasszoljuk és elmegyünk sörözni. Persze van egy harmadik opció is, mikor utóddal a karjukon térnek be egy bárba vagy étterembe, ahol rosszabb esetben gomolyog a dohányfüst, vagy "csak" folyik az alkohol. Legutóbb Brooklyban verte ki a biztosítékot a gyerekkel kocsmázás jelensége, mert akadt olyan helybéli szülő, aki bűntudat nélkül beül sörözni, ölében a gyerekével. Mind a tiltakozás, mind pedig a gyerekek kocsmai jelenléte rengeteg kérdést felvet, így járjuk körül mindkét oldalt!

Slow, babies crossing

Mielőtt előtör a heves gyermekvédelmis énetek, szögezzük le, hogy a lurkókkal bárokban lógó szülők nem felelőtlen hippik, akik éjszakába nyúlóan iszogatnak, majd kapatosan grasszálnak haza a babakocsival. Matt Gross szabadúszó újságíró, gyerekük születése után pedig ő vállalta, hogy otthon marad az új jövevénnyel, hiszen munkája ezt simán lehetővé teszi. Igen ám, csak azzal nem számolt, hogy a nonstop babázás és pelenkacserélgetés egy olyan elzárt univerzumba szippantja, amiből iszonyú nehéz kiszabadulni, így Matt még idő előtt kitört a börtönből, így ma már a szokásos parklátogatás után nyugodt szívvel meginvitálta barátait egy sörre kedvenc bárjába, kislányát pedig egy percre sem engedte ki az öléből. Náluk ez jól működő rendszer, senkinek nincs ellenvetése, leszámítva azokat az aktivistákat, akik egyre hevesebben záporozzák szitokszavaikat a liberális szülőkre. Érveik között természetesen szerepel a rossz példamutatás, mások deviáns magatartásának túl korai megmutatkozása a gyerek előtt, rossz környezet és így tovább. Ezen érvek többsége érthető is, ha egy esti életképet ragadunk ki bármelyik bárból, későig húzódó duhajkodásról viszont egyik szülő sem beszél. Az ellenérvek rendre megütköznek, az ellentétek egyre inkább feszülnek és a két ellenpólus között ott vannak a bártulajdonosok, akik tényleg csak saját önérzetük alapján döntik el, hogy van-e helye gyereknek a krimóban, avagy nincs.



olvass tovább