klip

Rendezőpályaudvar

2625

A televíziózás megjelenését követően nem sokkal már megjelentek az első zenei videók is. A kezdeti „lefilmezzük a bandát ahogy eltátogja a számot” korszak után mindenki felismerte, hogy a televízió milyen fontos közvetítője lehet a zenének. Előadókat emelt fel vagy taszított le a trónról, és persze rendkívüli hatással volt a lemezeladásokra is. Video killed the radio star. Nem volt mindegy a megjelenés és a körítés sem, így hát nem csoda, ha a klipforgatásra külön szakosodtak a hozzáértők. Ezek azután olykor egész estés mozifilmek rendezésére adták fejüket több-kevesebb sikerrel. A műfaj népszerűségét és értékét mutatja, hogy olykor neves filmrendezők sem átallottak zenei videót rendezni szintén vegyes eredménnyel.

Alant felsorolunk néhányat a legjobb és/vagy legérdekesebb rendezők és művei közül. A cikktémát pedig köszönöm Zsófinak és Daninak, akik egy hirtelen kiváltott Aerosmith nosztalgiarohamért felelősek, amely roham később furmányosan a Harcosok Klubja rendezőjéhez kapcsolódott. Kezdjük is vele.

Aerosmith – Janie's Got A Gun


szólj hozzá: Aerosmith

David Fincher neve ismerősen csenghet a Hetedik, A Harcosok Klubja vagy Játszma rendezőjeként. Fincher zenei videók rendezésével kezdte pályafutását, ez későbbi filmjein is erősen érezhető a vágásokból és az előszeretettel használt extrém helyeket, helyzeteket megmutató beállításaiból. Ezen a darabon minden érződik, ami Fincher későbbi munkásságára jellemző, az akkori sajtó formabontónak, realistának és olykor félelmetesnek tartotta, és megalapozta rendezőjének későbbi hírnevét. További ajánlott művei: Nine Inch Nails – Only, és Madonna – Vogue.

more

Chemical Brothers – Star Guitar


szólj hozzá: Chemical Brothers

Michel Gondry sokkal kevésbé filmjeiről, mint elképesztő zenei videóiról ismert, de amikor filmezésre adja fejét sem hagyja cserben rajongóit. Az Egy makulátlan elme örök ragyogása, a tavaly játszott Az álom tudománya, vagy a jelenleg is futó Tekerd vissza, haver! kellemes kikapcsolódást nyújtanak egy-egy estére. De Gondry lehetetlen, szürreális világát leginkább klipjeiben mutatja meg, és mindezt olykor meglepően egyszerű optikai trükkökkel, animációkkal teszi. Björk és a White Stripes előszeretettel foglalkoztatja, de életművében ott van még a Massive Attack, a Rolling Stones, a Daft Punk, A Chemical Brothers és Lenny Kravitz is. A Chemical Brothers Star Guitar-jához készült klip a legszemléletesebb példa arra, hogyan lehet egy egyszerű ötletből kis ügyességgel valami zseniálisat alkotni. Ajánlott műveit felsorolni is sok, csak néhány az igazán jól sikerültek közül: Daft Punk – Around The World, Björk – Army Of Me, Chemical Brothers – Let Forever Be.

Michael Jackson - Bad


szólj hozzá: Michael Jackson - Bad

Martin Scorsese a legkevésbé sem szorul bemutatásra, élő legenda, még az egyszeri írót is rákényszeríti az ilyen és ehhez hasonló irtózatos közhelyek használatára. Az amerikai rendezők gyöngye nemrégiben ünnepelte hatvanhatodik születésnapját, és szerencsére még nem fáradt bele a filmezésbe. Éppen egy újabb Robert de Niróval közös filmen dolgozik, alig várjuk az eredményt. Hihetetlen, de Scorsese is rendezett videoklipet, igaz nem a kenyérszerzési kényszer vitte rá, hiszen már befutott nagymenőként vállalta Michael Jackson Bad-jének leforgatását. A végeredmény rendezői szempontból tökéletesen jellegtelen, ebből a filmből mindenki a táncosokra emlékszik leginkább. Hacsak nem kötjük össze a Scorsese filmjeiben előszeretettel ábrázolt városi huligánokkal Jacksont és csapatát, akkor igazából ezt a klipet bárki rendezhette volna. Ráérezhetett erre Scorsese is, hiszen azóta sem vállalt újabb zenei videót, ez csupán egy kis kitérő az amúgy sem sima úton. További ajánlott művek azok hiányában nincsenek. Tessenek megnézni a filmjeit, különös tekintettel az Aljas utcákra, a Taxisofőrre, a Krisztus utolsó megkísértésére, a Casinóra, a Nagymenőkre és még jó sokáig lehetne folytatni.

White Stripes - I Just Don't Know What To Do With Myself


szólj hozzá: White Stripes - I Just Don't

Sofia Coppolát legtöbben a Keresztapa Maryjeként ismerhetik kies e hazában, bár általában közismert tény, hogy Francis Ford Coppola kicsi lánya is filmezésre adta a fejét, nem is sikertelenül. A hazánkban sajnos csak a Titanic fesztiválon bemutatott The Virgin Suicides után nemzetközi elismertséget vívott ki magának az Elveszett jelentéssel. Ezért a filmért többek között megkapta a legjobb forgatókönyv Oscar díját is, a főszerepben remeklő Bill Murray azonban lecsúszott legjobb férfi főszereplő díjáról. Sofia a rendezés és írás mellett talán csak akasztott ember nem volt, természetes hát, hogy a zenei világba is belekóstolt. A White Stripesnak készült I Just Don't Know What To Do With Myself klip is elég határozott, minimalista és elsőre ötlettelenek tűnik. Aztán másodikra is. Hiába a jó beállítások, az eltalált vágás valahogy nem áll össze egésszé. Nem rossz darab, de én személy szerint többet vártam egy összevissza vonagló fehérneműs gebe Kate Moss-tól. További ajánlott művek: Air – Playground Love, mondjuk ez utóbbi nem valódi klip, hiszen a Virgin Suicides-ból lett többnyire összeollózva, de az egymásra találó éneklő rágógumik miatt érdemes megnézni.

Chemical Brothers - Elektrobank


szólj hozzá: Chemical Brothers - Elektroban

Spike Jonze szintén zenei videókkal kezdte pályafutását, és nem kisebb nevekkel dolgozott rendszeresen, mint Björk, a Beastie Boys vagy az R.E.M. Talán egyetlen említésre méltó igazán jó filmje a John Malkovich menet, amitől anno hátast dobtam a moziban. Elképesztően bizarr ötletei olykor attól válnak zseniálissá, hogy a hétköznapit veszi elő ott, ahol mindenki valami elképesztőre számít és viszont, olykor egy egyszerű koncert hihetetlen effektorgiába torkollik. Ennek legjobb példája Fatboy Slim Praise You számához készült videója, ahol egy amatőr tánccsoport élén, az utcán mindenféle statisztéria nélkül vett fel egy jelenetet. A végső változatba vágatlanul került az is, amikor a biztonsági őr lekapcsolja a zenét és megpróbálja elzavarni a társaságot az épület elől, majd a kíváncsi tömeg nyomásának engedve hagyja hogy folytassák produkciójukat. És cameóként a klip végén a szerző/táncossal készült kamuinterjú közben a háttérből bekukkant Norman Cook azaz Fatboy Slim maga.

Elképesztően változatos és minőségi életművéből most mégis egy kevéssé sikerült darabot emelnék ki, mindezt azért, hogy a pletykamagazinok szintjére süllyesszük a színvonalat. A Chemical Brothers Elektrobank című számához készült klipben ugyanis Jonze későbbi felesége, Sofia Coppola van fókuszban, kicsi a világ. Mint említettem Sofia talán csak akasztott ember nem volt még, mindenesetre a tornagyakorlatokat nyilván nem ő mutatja be. Ha mégis, akkor a kérdés csupán annyi, miért is váltak el négy év házasság után. Ajánlott művei akárcsak Gondrynál számosak, a talán legjobbak: Beastie Boys – Sabotage, Björk – It's Oh So Quiet, Weezer – Buddy Holly, R.E.M. - Electrolite.

Szabadkézzel

3271

Miközben az ember anyagot gyűjt egy-egy cikkhez, óhatatlanul elkalandozik új irányokba, és új ötleteket merít. A Young Folks klipje alatt még vagy tucatnyi rajzfilmes darab jutott eszembe, ezek közül kiválogattam a szerintem öt legérdekesebbet.

Peter, Björn & John – Young Folks

A svéd trió első és egyben egyetlen nemzetközi slágerét szánt szándékkal hagytam ki az előző cikkből, ilyen ziccert illik kihagyni. Viszont a klipet mindenképpen illendő megemlíteni, hiszen a bugyuta rádiósláger mellé bugyuta klip dukál, aminek maradéktalanul elget tettek ebben az esetben. A 60 évek amerikáját idéző teljesen egyszerű, szinte statikus animáció mindenki számára könnyen emészthető, amolyan régi filmsorozat környezetet kreál. Több szót talán nem is érdemes vesztegetni rá, kezdődjék a terror. Menjünk e dallal munkatársaink, barátunk/barátnőnk, szüleink vagy albérlőtársaink idegeire. Két-három lejátszás után már kánonban fog felhangozni helyiségben.

Moby – Why Does My Heart Feel So Bad?

Egy egyszerű, „az ötéves kishúgom is tudna ilyet” módon megrajzolt klip, ami mégis rabul ejti nézőjét. Nem volt elég, hogy a rádióban folyamatosan szólt, újra és újra a képernyő elé szegezett, mert annyira tökéletesen aláfestette a hangulatot, amit Moby a dalban kifejez. Az elidegenedés, a magány mellett számomra külön döfés a sziszifuszi munka amit a parkban végez a köztisztasági szakember. Időről-időre azt kívánja az ember, bárcsak elmehetne a klip hősével, bárcsak boldogok lennének. Sajnos azonban a történet vége a magány, ahogy azt Halálnagyi előre megmondta.

more

Pearl Jam – Do The Evolution

Az előbb felsoroltak szöges ellentéte a seattle-i grunge hullám egyetlen megújulásra képes túlélőinek klipje. Jól megrajzolt, kitűnően animált és színezett darab, mindez még számítógépek támogatása nélkül. A minőségre garancia volt az elkészítéséhez felkért zseniális íróból és képregényrajzolóból lett pénzhajhász Todd McFarlane. A meglehetősen durva és agresszív klip nem csak támogatja és felerősíti a dal egyébként is erős mondanivalóját, de akár önállóan is megállja a helyét. Zseniális asszociációk, kitűnő vágások és átkötések, igaz tele van a szokásos klisékkel, de ezt még el lehet nézni. A legsúlyosabb jelenet mégsem a szegénységgel, háborúval vagy pusztulással függ össze. Tessék csak figyelni, amikor a réten táncoló kislány széttapos egy hangyabolyt, talán ez hordozza a legtöbb mondanivalót a filmben. Ártatlanul, a legkisebb rossz szándék nélkül is pusztulást hozunk magunkra és másokra, story of my life.

Neo – Ranbo 13

Szintén egy visszatérő a fütyülősök közül, úgy tűnik korai időszakában a Neo nem csak dalban, klipben is erős volt. Az agresszió, a háború itt is előfordul, igaz a megvalósítás megfelelően debil, nehogy valaki túl komolyan vegye a dolgot. Eleve, aki kitalálta az életrekelő Leninszobrok koncepcióját, megérdemel egy díjat, de a film az alapgeget a legmesszebbmenőkig kiaknázza elképesztű szituációs viccekkel. A folyóban lábat mosó Lenin csak a kezdet, nekem leginkább a pálcikalábakon futkározó mellszobor tette be a kaput. Ahogy a klip természetéhez dukál a végén minden jóra fordul, Lenin és Rambo kibékülnek és mindenki boldogan hazamegy. Az meg csak hab a tortán, hogy a készítők kicsit Michael Jacksonba is belerúgtak, csak úgy a hecc kedvéért.


szólj hozzá: Neo - Ranbo 13

Gorillaz – Clint Eastwood

Damon Albarn és Jamie Hewlett közös agymenésének bemutatkozó klipje annak idején igazán levett a lábamról. Ziggy Stardust óta nem éltem ilyen izgalmas fiktív bandát. A kerettörténet és a bandatagok igazán szórakoztatóak voltak, mindez minőségi popzenével támogatva igazi sikertörténet. A klip persze jórészt a Tank Girlt is jegyző Hewlett munkája, bár a fentiekkel ellentétben itt már jócskán beleszólt a számítógépanimáció is. A banda jellegéből adódóan ugyan minden videójuk hasonló jellegű, mégis ezt a darabot érzem a legsikerültebbnek. Tessék csak megfigyelni, a zombi gorillák ugyanúgy menetelnek, ahogy Lenin a Neo klipben. És persze itt sem mulasztották el citálni a már akkor élőhalott Michael Jackson munkásságát, egykori – életének úgy tűnik irányadó – saját zombis klipjének lemásolásával. Ami igazán merész a banda életében az az élő fellépés, amit egészen elképesztően oldottak meg, elég megnézni 1-2 élő felvételt, önmagáért beszél.

Ugyanez élőben:

Dobókockák és döglött csirkék

3770

Három különleges zenés mozgóképet szedtünk nektek össze: az első a Fujiya and Miyagi nevű angol zenekar (tényleg nem japánok, csupán a Karate kölyök című film két szereplőjének nevét csenték el) dobókockákból felépített animációs klipje, a második a szentpétervári, ska-punk Leningrad együttes által vezényelt, hátborzongató grillcsirkeszving, a harmadik pedig a Tom Waits dalára készült, testfestéssel és úgynevezett stop-motion technikával dolgozó kisfilm.

Fujiya - Miyagi: Ankle Injuries

more

Leningrad: Gelendzhik

Tom Waits: Come On Up To The House

Más férfival ne lássalak!

6329

A hét klipje projekt első fecskéjeként rögtön egy tuskó, bólogatós elektróra készített elképesztően látványos klippel sokkolunk benneteket. A harmadik lemezénél járó angol duó, az Audio Bullys beszervezte az egyik legmenőbb létező videoklip- és reklámgyárat, a Jonas & Francois rendezőpárost, akik már Madonnának, Kanye Westnek és a Justice-nak is dolgoztak, reklámügyben pedig a Nike volt a fő ügyfelük. Most cipőtalpakkal mesélnek el egy egész sztorit: féltékenység, verekedés és késsel hadonászás az Only Man című videóban.

Madonnától a horrorig

6613

A világért sem szeretnék fotelben nosztalgiázó keserű öregembernek tűnni, de lassan lezárul egy korszak a popzenében, pontosabban elkezdődik egy új. A videoklipekről van szó, a 3-4 perces, MTV-kompatibilis, rosszabb esetben illusztratív és reklámszagú, jobb esetben művészi alkotásokról, amelyek nem csak sztárokat és sikersztorikat gyártottak, hanem útjára indítottak egy csomó azóta befutott rendezőt, akik képesek voltak ilyen szűk időbeli keretben kreatívan gondolkodni, és hozzáadni valamit ahhoz a százéves katyvaszhoz, amit mozgóképnek hívunk.

olvass tovább