Mondjad nekem, azaz phen tu mange

Sokszor elkönyvelték már, hogy a kisebbségiek nem akarnak tanulni és csak az állam adóforintjain élősködnek, pedig rengeteg ellenpélda van erre. A következőkben a saját bőrömön tapasztaltakat szeretném megosztani veletek, ellenpéldát hozva a cigányság tanulásával kapcsolatos sztereotípiákra.

Tanfolyam

Abban a keleti megyében, ahol élek, a munkanélküliség hatalmas méreteket öltött, gyakorlatilag örülhet az, akinek van mit csinálnia. A tanítók helyzete talán még rosszabb a legtöbb más szakmánál, hiszen a gyereklétszám csökken, így kevesebb a munkaerőigény ezen a területen is. Egy-egy meghirdetett állásra nem szokatlan, ha két-háromszázan jelentkeznek. Nagyon megörültem tehát, amikor lehetőségem nyílt egy olyan állás elnyerésére, ahol munkanélkülieket kell tanítani olvasásra, írásra és matematikára. Alsós tanítóként ez számomra nagyszerű feladatnak tűnt, persze volt, ami megrémített.

A tanfolyamra járó emberek mind harmincöt év alattiak, munkanélküliek, és egyiküknek sincs meg a hatodik osztályos általános iskolai bizonyítványa. Ezen a tréningen kötelező részt venniük, az állam úgymond "beiskolázta" őket. Ha nem járnak, megvonják tőlük a RÁT-ot, ami nem más, mint a rendelkezésre állási támogatás, számszerűen pedig: 28.500 Ft havonta. A csoport tagjai - kilenc nő és tizenhét férfi - mind egy szálig a cigány kisebbség tagjai, romungrók, azaz magyarcigányok, egyik cigány nyelvet sem beszélik, anyanyelvük a magyar.

Voltak fenntartásaim a képzéssel kapcsolatosan. Azt gondoltam, hogy nem sok értelme van tizenkilenc-harmincöt év közötti embereket három hónapra az iskolapadba kényszeríteni, hisz van, aki húsz évvel ezelőtt vett részt oktatásban utoljára, valamint el kell tartaniuk, el kell látniuk a családjaikat. Éppen ezért kíváncsian és kissé félve vártam az első tanítási napot. Vajon mennyire lesznek partnerek a tananyag elsajátításában? - folyton ez járt a fejemben.

Szerencsére kellemes csalódás ért, hiszen a többség hozzáállása pozitív volt, így már személyes tapasztalataimmal is alá tudom támasztani, hogy nem szabad egy kalap alá venni a roma kisebbség összes tagját, és többségük igenis csak a sorsa miatt nem tanult tovább, és az államnak meg kell adni a lehetőséget erre.

Tapasztalatok

Az oktatás keretén belül írást, olvasást és matematikát tanítok, ami egyáltalán nem könnyű feladat. A csoport tudása nagyon szórt: van, aki nem tudja, hogy a 88 után a 89 következik, van olyan, aki csak az 1-es, 5-ös és a 10-es szorzótáblát ismeri, és van olyan is, aki tud írásban többjegyűvel szorozni. Így igen sokszintű feladatsort kell összeállítanom minden órára, hogy senki ne unatkozzon, mindenki tanuljon valami újat, és senki ne üljön maga elé bámulva, mert nem érti a feladatot, mert esetleg az meghaladja az ismereteit.

Azt mondja az Egyesült Nemzetek Alapokmánya, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok mindenki számára - fajra, nemre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül - történő tiszteletben tartásának előmozdítása és támogatása a cél... Ehhez képest jogos lehet a kérdés, hogy miért nincsenek a reklámokban cigányok, nem?

A kérdésre minden fehér embernek lehet egy válasza, de ezekből inkább az elmélkedésem végén szemezgetek. Ott tart a világunk, mármint a magyar, hogy végtelenül képmutatóak vagyunk, biztos néhányan emlékeztek a cikkre, amiben azon pattogtunk, mennyire agresszívak is vagyunk. Nos, ebben volt egy sokatok által kritizált kifejezésem: "Ez két teljesen hétköznapi példa tizenkét óra leforgása alatt egy városban, fehér emberek között." Ahol a fehér embereket mint általános szólást használtam -  érdemes megnézni a kommenteket, hogy mennyi szidalmat kaptam emiatt. Tény, hogy ideje lenne elfelejteni ezeket a szólásokat-mondásokat, de ebben a szövegkörnyezetben pont nem az volt a lényeg, hogy fehér emberekként jellemeztem a városban járó-kelő embertársaimat. Mindenesetre a rengeteg felháborodott hozzászólás szépen példázza a képmutatásunkat: ne különböztess meg bőrszín alapján! Akkor miért nincsenek a reklámokban cigányok? 

Nem a mi feladatunk!

Van néhány marketing szaki a környezetünkben, akik egyöntetűen vallják, nem a reklámok feladata a társadalmi összetartást erősíteni, és egyenesen ostobaság a társadalmi trendet követő reklámoktól azt várni, hogy pozitívan befolyásolja az emberek véleményét a romákról. Persze akadnak olyan ügynökségek is, akik azt vallják, hogy az ő szpotjaikban szerepelnek romák, csak épp nem látszik rajtuk, hogy azok. Ez talán valami olyasmi lehet, hogy Badáron és Bódi Szilvin sem látjuk, hogy milyen származásúak, mert nem lényeg, és ez így van jól. Persze vétek lenne kijelenteni, hogy egyáltalán nincsenek romák a reklámokban. Épp a minap akadt a kezünkben az egyik bevásárlólánc akcióit tartalmazó újság, aminek az elején egyértelműen egy roma kiscsávó játszik. De tudjuk jól, hogy nem ez az általános. Mindenesetre a véleményem az, hogy igenis célravezető, ha a tévét bámuló fehérnép lát a reklámokban olyan romákat, akik hazamennek a munkából, fejfájással és bevesznek egy fájdalomcsillapítót, vagy éppen látnék olyan cigány asszonyokat, akik a mosógép mellett állva arról beszélnének ki a tévéből, hogy ez vagy az a mosószer mennyire jó. Ha nem csak a délutáni beszélgetős műsorokban láthatnánk őket üvöltözve, verekedve, veszekedve, megrendezve. Minél több hétköznapi élményünk lenne velük, annál természetesebb lenne a kisebbségek szerepeltetése, és előbb-utóbb az sem lenne furcsa, ha a szőke híradósok helyett roma gádzsók tájékoztatnának minket a világ eseményeiről. És végül, de nem utolsó sorban sokkal pozitívabb színben lehetne feltüntetni a cigányokat. Tehát akkor miért nincsenek a reklámokban cigányok? 

Ez a téma egyébként akkor merült fel bennünk, amikor a rengeteg képügynökséges fotó valamennyi csoportképén azt láttuk, hogy legalább egy afro, egy ázsiai, egy latin és egy fehér ember szerepel. Amerikában nemcsak törvényi, de társadalmi elvárás is, hogy multikulturális megjelenésük legyenek a hirdetéseknek, illusztrációknak, filmeknek, klipeknek, szpotoknak. Magyarországon az élet minden területén jelentős a szegregáció, a másságtudat mindennapos életünk része, és sajnos semmiféle esélyegyenlőségi kezdeményezés nem ér célt. Éppen ezért is gondolom azt, hogy egy olyan társadalomban, ahol valamennyi csoport, korosztály ennyi időt tölt a televízió előtt és ennyi rengeteg reklám veszi körül, a hirdetést gyártóknak óriási a társadalmi felelőssége. Mégis, miért nincsenek a reklámokban cigányok?