kiégés

Mókuskerékbe zárva

6302

„Egyszerűen meguntam az egészet, hiábavalónak tűnt a munka. Persze, elkezdtem hibákat elkövetni, tehetetlenné váltam, elfogytak a kapcsolataim. Az egyetlen dolog, amihez értettem - eladni, kommunikálni, emberekkel foglalkozni –, kifordult önmagából, nem láttam a célját, értelmét annak, hogy rossz termékeket értékesítsek irreális áron, őrült elvárásokkal a nyakamban. Csak a kínlódás volt és az izzadtságszag.” György, aki évtizedekig értékesítő középvezetőként dolgozott a legkülönbözőbb területeken, lassan, de biztosan a munkahelyi kiégés felé haladt. Ő ráadásul szerencsésnek mondhatja magát – idejében észrevette, hogy mi történik vele, és kiszállt a mókuskerékből.

A kiégés fogalma elterjedt, beépült a köztudatba, lényege azonban még mindig homályos, tisztázatlan. Nem leszünk sokkal okosabbak az utóbbi években megjelent magyar cikkektől sem, amelyek nagy része főleg az életmódbeli tanácsadásra szorítkozik: ezekből úgy tűnik, kiégés bármikor fennállhat, amikor valaki stresszesnek érzi magát a munkahelyén vagy a munkája miatt a magánéletében.

„A kiégés szakmai neve a burnout szindróma; nem is egy, hanem sok tünete van tehát.” Németh Gergely szervezeti szakpszichológus, egy vezetési tanácsadó cég egyik vezetője nem is szolgál egzakt definícióval, hiszen az állapot jellege, tünetei nagyon tágak, nehezen megfoghatók. „Ez alapvetően egy adaptációs probléma, amely különböző testi-lelki bajokon keresztül jelenik meg. A lényege, hogy érdektelenné válik valaki az adott munkakörben, sőt, az egész életben. Nem tud kreatívan hozzányúlni, plusz energiát belefektetni abba, amiben nap mint nap benne van. Az eseményeket nem kihívásként, hanem teherként, lenyomó erőként éli meg, méghozzá nem egyszer-egyszer, hanem hosszútávon, és nem látja a végét, beszorítva érzi magát egy szűk ösvényre. Számomra itt kezdődik a kiégés.” A jelenség és a tünetek alapja tehát az ilyen „kényszerpálya” miatti hosszú ideje fennálló, káros hatású stressz.



olvass tovább