kereskedelem

Méltányos kortyok

4291

A mindennapi fogyasztás, vásárlás során a legtöbbek - s ez kiváltképp Magyarországra igaz - elsődleges szempontja többnyire az, hogy az adott terméket minél olcsóbban sikerüljön beszerezni. Így azonban sokszor közvetve jóval nagyobb árat fizetünk, legalábbis hosszú távon. Fogyasztási lázunk hatalmas méreteket öltött, ezerszer megbeszéltük már, s ennek kiszolgálása érdekében a jómódú társadalmak kirabolják a nemfogyasztó világ nyersanyagait, kirabolják munkaerejüket, hogy mindezek felhasználásával végeredményképpen olykor mérgező, toxikus anyagokkal teli árucikkeket és élelmiszereket állítsanak elő, s adjanak el nekünk, amik kilencvenkilenc százalékára semmi, de semmi szükségünk, mégis megvásároljuk. Persze az élelmiszer más, de adódik a kérdés, valóban létfontosságú-e banánt és avokádót ennünk.

A fölösleges fogyasztás és a termelők, kézművesek kizsákmányolás ellen jött létre a Fair Trade, azaz a méltányos kereskedelem. A Fair Trade üzletekben a fentiek értelmében semmilyen felesleges luxuscikket nem találunk, csak olyan élelmiszeripari termékeket és ékszereket, hagyományos dísztrágyákat, mik igen kelendőek a fejlett világban, ám a kialakult árverseny következtében rossz minőségű, és a termelőket kizsákmányoló módon kerülnek a polcokra. Legtöbbször utána sem nézünk, az akciósan megvásárolt kávé vagy csokoládé milyen összetevőket tartalmaz, honnan származik, köveztetésképpen bele sem gondolunk, hogy bár szóban és elvben megvetjük a gyermekmunkát vagy a más jellegű kizsákmányolást, a gyakorlatban sokszor mégis hozzájárulunk ezek fennmaradásához.

Egy-egy Fair Trade boltban vagy egy-egy méltányos kereskedelemből származó termék láttán mindenki elgondolkodhat, értékrendje helyén van-e, hogy valóban éhenhalnánk-e, ha nem a multi kávéját vennénk meg, hanem azt, ami tisztességes módon kerül hozzánk, s aminek mellesleg döbbenetes módon isteni kávéíze van? Közelebbről megismerkedve a méltányos kereskedelem által felkarolt emberek helyzetével, akár még el is szégyellhetjük magunkat sokszor torzuló értékrendünk miatt. Igényrendszerünk bizarr fordulatot vett, miközben a világ nagy részén a fedő a fej fölé, a falatnyi étel, a kortynyi víz megszerzése mindennapi küzdelmet jelent.



olvass tovább

Nekik is szia

5948

Számomra az egyik legemlékezetesebb mi ez-es irományunk a szegény tonhalról szóló volt. Talán ti is emlékeztek a halfajra, amit lassan csak a receptkönyvek őriznek, mert rohamosan közeleg az időpont, amikor az utolsó példányt is felszolgálják. A kékúszójú tonhal, mint megtanultuk, az egyik legveszélyeztetettebb faj a Földön, és egyre közelebb kerülő kihalása a túlhalászás eredménye. Legnagyobb fogyasztója Japán, ahol előszeretettel göngyölik szusitekercsekbe és egyéb ínyenc fogásokba ezt a lassan eltűnő állatot. Múltkor sokan azt mondtátok, nem lehet minden állattal együttérezni, ami a tányérra kerül, ami persze így van, de egy faj kihalása már más tészta, hogy ezzel a képzavarral éljek. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy komoly programpont volt a kékúszójú tonhal védelme egy, a napokban is zajló konferencián.

Ez nem a leggyakoribb, tonnárás halászati módszer, de ez sem túl aranyos, ha végignézed.

A veszélyeztetett fajok kereskedelmét szabályozó Washingtoni Egyezmény (CITES) Katarban megrendezett összejövetelén március 18-án megszületett a döntés: a kékúszójú tonhal kereskedelme nem tiltott, továbbra is "szabadon" űzhető, nem listázza a veszélyeztetett fajok kereskedelmi tilalma. Ezzel a faj sorsa megpecsételődött. A katari összejövetel célja egyébként március 13 és 25 között százhetvenhárom ország részvételével nem más, minthogy a veszélyeztetett állatfajok nemzetközi kereskedelmét megvizsgálják és egyes esetekben döntést hozzanak. Hoztak is, most például a jól jövedelmező rövid távú célokat helyezve a hosszú távúak elé. A konferencián a tonhal mellett a nyolc cápafajt, továbbá a vörös és rózsaszín korallokat szerették volna a védettséget biztosító listára vetetni.

A Japánok örülnek, a tilalom ugyanis őket érintette volna a legmélyebben, az állatvédő szervezetek teljesen megsemmisültek, és az Európai Bizottság is határozott nemtetszését fejezte ki a javaslat bukása után. A kékúszójú tonhalak ügye pedig igen hamar elvérzett, egyes országok még tárgyaltak volna róla, de sokan annyira sürgették a döntést, hogy a szavazás megesett, a döntés pedig ilyen csúfan esett.

Ez az egész pedig részemről nem vegetáriánus propaganda, hanem egy nagyon szomorú tény. Egy gyönyörű, és lenyűgöző állatfaj felett kimondták a halálos ítéletet, eltörölve ezzel a Föld amúgy is rohamosan csappanó élővilágából egy újabb színfoltot. Mindezt pedig azért, mert a nemzetközi halpiacokon egy kifejlett példány ára meghaladja a százezer dollárt. Persze kifejlett példányokat már nem nagyon találni...