kamasz

Kiposztoltad, így jártál!

5130

Tudjuk, hogy a web 2.0-nek rengeteg előnye van: mi magunk lehetünk tartalomszolgáltatók, véleményvezérek, percenként tudathatjuk barátainkkal, hogy épp merre járunk, lefotózhatjuk a hírességeket és megoszthatjuk a felvételeket a blogunkon... Az innovációnak azonban vannak kevésbé kellemes következményei is, mondjuk az, hogy percre pontosan tudhatjuk, hogy kedvenc hírességünk merre jár, ami természetesen csak a sztárok számára negatív csengésű. Egészséges lelkületű ember örül, hogy már-már baráti viszonyt ápolhat kedvelt hírességével a neten, de akadnak olyanok akiket bűncselekmény elkövetésére késztetnek a begyűjtött infók.

Mindent tudunk rólad!

Aki olvas pletykablogot, vagy előszeretettel követ világhírességeket a Twitteren, az tudja, hogy ma már nem akkora kunszt összefutni egy sztárral. Paris Hilton rendre megosztja a Twitteren, hogy hol vacsorázik, sőt Britney Spears, vagy Demi Moore hétköznapjaiba is bepillanthatunk rövidke üzeneteiken keresztül. Egy Los Angeles-i bűnbanda épp ezt a korlátlan információcserét használta ki, így betört azon hírességek otthonába, akikről biztosan tudták, hogy házon kívül töltik az éjszakát. A hattagú bandát az amerikai sajtó Bling Ring-ként emlegeti, hiszen mindig a legmárkásabb holmikat lopták el a hírességek otthonaiból. A fiatalok nem mellékesen mind Hoolywood Hills-től harminc percnyi autóútra laknak, így csak a szomszédba kellett átugorniuk, ha rabolni akartak.

Paris Twitter oldala - nincsenek titkok...



olvass tovább

Földalatti vándorút

5195

A metró összetéveszthetetlen hangulatát szeretjük, vagy utáljuk, vagy pusztán a kényszer szülte helyzetek miatt ereszkedünk le a föld alatti járatokba. Ez a mindig sötét atmoszférájú légkör még filmet is ihletett- a Kontroll című magyar mozi esetlen BKV ellenőreit talán sosem felejtjük el. Hiába a felújított megállók, a hírképernyő, hiszen egy idő után a felszínre vágyunk ahol fény van és friss levegő. Mi a helyzet a külföldi metróközlekedéssel? Lehet, hogy szebbek és tisztábbak a megállók mint a itthon, lehet, hogy kényelmesebbek a kocsik a mieinknél, ettől függetlenül ki akarna több napig a mélyben tengődni? Akad ilyen higgyétek el!

Hosszan sorolhatnánk a metró jellemzőit, erősen kétlem, hogy a biztonságot, mint kiemelkedő előnyt bárki a top háromban említeni. Teljesen érthető, hogy így viszonyulunk a metrózáshoz, hiszen hosszú távon biológiai szükségletünk fénnyel és jó levegővel érintkezni. Ezek ellenére a tizenhárom éves Francisco Hernandez Jr. egy iskolai balhé következményeitől tartva nem ment haza, hanem inkább a New Yorki-i metrórendszerben vándorolt, méghozzá tizenegy napon keresztül. Nem tudom ti hogy látjátok, de én előbb vállalnék be egy hatalmas pofont, mintsem közel két hétig a koszos, büdös zsúfolt metróban éljek. Egészséges ember minden bizonnyal így vélekedik, Francisco viszont Asperger-szindrómában szenved. Viszonylag újkeletű betegségről beszélünk, hiszen 1944-ben Hans Asperger osztrák pszichiáter fogalmazta meg először a rendellenességet. Leginkább az autizmushoz hasonlítható ez a betegség, azzal a különbséggel, hogy Asperger-szindróma jóval enyhébb tünetekkel jár, így az sem ritka, hogy nem diagnosztizálják a kórt. Egyik fő tünete az egyetlen körre összpontosított érdeklődés, amihez mániásan ragaszkodik a beteg, nem ritkán ismételgeti az adott cselekedetet. A mexikói fiú estében is ez történt, hiszen bár a távolléte minden mozzanatáról nem számolt be, azt elmondta a szüleinek, hogy a metróban biztonságban érezte magát.

Fotó: The New York Times



olvass tovább