közszereplő

Acélököl és pirosító

5670

Szerencsések vagyunk, hiszen a mi generációnk számára már nem kérdés, hogy a nők szerepelhetnek a politika színterében. Világszerte politikusnők ezrei tevékenykednek, hírnevet szerezve ezzel maguknak, országukat pedig a híradások összefoglalóiba delegálják. Persze lehet, hogy pont fordítva, - csendben, de hatékonyan működnek a közjó érdekében. Ne nyissunk vitát a korrupcióról, a politikai inkorrektségről, hiszen ezek mindig is léteztek, és sajnálatos módon bizonyára léteznek majd a jövőben is. Mindenkit persze nem említettünk meg, hiszen jóval több nagy befolyásnak és tekintélynek örvendő politikusnő van, mint amennyit a média reprezentál, viszont időről időre bővítjük a körképet, már ha szeretnétek. A múltban is voltak kivételes politikusnők, sőt napjainkban is vannak olyan erőskezű asszonyok, akik nemcsak tárcákat, de egész országokat irányítanak - ismerjük meg néhányukat közelebbről! Biztosan lesznek ismerős nevek és arcok, de akad majd olyan is, aki alig néhány napja került hatalomra.

Ki ő? Vaslady

A gúnynév nem véletlen, hiszen Margaret Thatcher megosztó, ellentmondást nem tűrő személyiség, bár 1979 és 1990 között Nagy-Britannia miniszterelnöki pozícióját biztosította számára, végül ez kényszerítette lemondásra is. Mindmáig ő az egyetlen nő, aki betölthette a miniszterelnöki posztot az országban, ráadásul mindösszesen háromszor választották újra. Politikai pályáját persze ő sem a csúcson kezdte - huszonöt évesen, 1950-ben lett a Konzervatív párt tagja, melynek első női, illetve legfiatalabb képviselője lett. Kilenc évvel később már parlamenti képviselőként tevékenykedett, harcias jelleme ekkor kezdett igazán kibontakozni, hiszen beszédeiben erősen kritizálta az ellenzéki oldalt. Miniszterelnökségének előszobája az a négy éves intervallum volt, amíg oktatási miniszteri posztot töltött be, ami 1979-ben miniszterelnöki kinevezésével ért véget. Thatcher és az akkori amerikai elnök, Ronald Reagan legendásan jó viszonyt ápoltak, ami az országok közötti együttműködésben is megmutatkozott. 

Elsőként a Krasnaya Zvezda, a Szovjetunió honvédelmi lapjában nevezték Vaslady-nek, ami ha először nem is, de kormányzása későbbi éveiben mindenképp lefedte a politikusnő habitusát. Regnálása alatt mindvégig a szabad piacok és a magánszektor mellett kardoskodott, ezekben látta a fellendülést, bizonyára ezek a lépések is nagyban hozzájárultak a kormányzása alatti gazdasági fellendüléshez. II. Erzsébet királynőhöz fűződő viszonya igencsak kettős, hiszen a sajtó többször is összetűzésektől volt hangos, amik minden bizonnyal nem voltak megalapozatlanok, viszont a nyilvánosság előtt mindig mint két jó diplomata szerepeltek. A királynő és a Vaslady között csak fél év korkülönbség van, tehát generációs különbözőségekről semmiképp sem beszélhetünk. 1991-ben miután megtartotta utolsó beszédét a parlamentben, sosem tapasztalt, több percig tartó, álló tapsolással búcsúztatták. A nagy állva tapsolás közben azonban ne felejtsük el, hogy többek között az ő uralkodása alatt esett meg a Bloody Sunday is, és hogy az írek között enyhén szólva kevéssé volt népszerű. Bár a politikától teljesen visszavonult, közszereplőként mindmáig részt vesz az ország diplomáciájában.



olvass tovább