környezetszennyezés

És akkor most gondolkozzunk el

5033

A Midway-atollnál avagy Midway-szigeteknél készültek a megrázó felvételek az emberi szennyezés következtében elpusztult albatrosz fiókákról: a szülők csőrükben szállítják fiókáiknak a tengeben úszó hulladékot, amit sajnos tápláléknak vélnek. Évente több tízezer fióka pusztul el mérgezés, légzési nehézségek és éhezés következtében. Az Egyesült Államokhoz tartozó szigetcsoport jelenleg természetvédelmi terület, s kétezer mérföldre helyezkedik el a legközelebbi kontinenstől...

A dokumentálás során a legapróbb darab műanyag sem került szándékosan a tetemek közelébe, amit látunk, az a puszta valóság a fiókák gyomortartalmáról.

További képek itt.

Köszi krisztab!

Menőbb az aranynál

5284

Itt van nekünk a nyomasztó gondolati kör, hogy elromlik a Föld, mert felmelegítjük, széjjel szennyezzük, ütjük-verjük, ahol tudjuk. Sokáig azzal nyugtattam magam, hogy nem baj, mert elpusztíthatjuk magunkat, talán nem is lesz kár értünk, de a Föld mint létező túlél minket, megrázza magát, és fellélegezve újrakezdhet mindent.

Ezek az illúzióim szálltak el, mikor megnéztem a Műanyag szindróma, azaz Addicted to plastic című dokumentumfilmet. Ian Connacher filmje talán a valóságnál kissé optimistább kicsengésű filmet hozott össze, de mindenképpen olyat, ami a látni kéne listán dobogós helyen áll. Az általa feldolgozott téma szó szerint az utcán hever, de nem csak ott, hanem mindenhol. Jelen pillanatban is egy műanyag klaviatúra gombocskáit ütögetem, és csak az asztalomon több tucat, ha nem több száz kisebb-nagyobb plasztik képződmény hever.

És hogy ez miért baj? Több szempontból is. Egyrészt a műanyag - mint ahogy neve is elárulja - nem természetes képződmény, s mint talán tudjuk, gyakorlatilag lebonthatatlan. Jelenlegi ismereteink szerint nincs olyan élő organizmus, ami képes lenne a műanyagot elpusztítani, márpedig e nélkül minden egyes előállított plasztikpöcök, ami valaha legördült az emberiség soha le nem álló gyártósorairól, valahol még mindig megtalálható a földön, vízen vagy levegőben. Hogy ennek ellenkezőjéről ne legyenek illúzióink, a film is rögtön ennek bizonyításával kezd: pattanj fel egy hajóra, vedd célba egy óceán közepét, ámulj el a víz áttetsző tisztaságán. Ezek után fogj egy sűrű szövésű hálót, és kezdd el vontatni! Nem is kell sokáig így tenned, szűrőd máris tele lesz egészen apró méretű, szilánkokra tört műanyag darabokkal, amik felfoghatatlan mennyiségben vannak jelen vizeinkben. Mindenhol. Így változtattuk tengereinket és óceánjainkat megannyi óriási plasztiklevessé.



olvass tovább

Szippantás mélyre?

5531

Mindannyian tapasztaltuk már a városi levegő borzalmasságát. A mostani hétvégén Budapesten elviselhetetlen volt a szmog. Köszönhető volt ez a BKV-sztrájk miatti megnövekedett autóforgalomnak, de természetesen az időjárási viszonyok is úgy alakultak, hogy belenyomták a füstöt az emberek arcába. A belvárosban élek, viszonylag magasan így, ha szellőztetek sem ömlik be a füstös levegő, ám sajnos, amikor kifejezetten nagy a szmog, akkor hiába is élek harminc akárhány méter magasan, akkor is beömlik a füst. Szombaton éjjel mielőtt lefeküdtem, ki akartam szellőztetni, de olyan csípős, köhögtető szmoggal lett tele a lakás, hogy a fulladás határán jártam. Pedig hétvége volt és éjszaka, de mégis...

Füstköd

A szmog a környezetszennyezés miatt kialakuló füstköd, tehát mielőtt a budapesti taxisoknak elhinnénk, hogy ez mindig volt, gondolkodjunk el azon, hogy mióta szennyezzük a környezetet. Az iparosodást követően megjelenő gyárak, füstöt okádó járművek kezdték el ezt a nagyon veszélyes játékot, ami miatt a gyermekeink legfeljebb a civilizálatlan területeken fedezhetik fel a friss levegő élményét maguknak. A szmog szó maga az angol füst - smoke-  és köd - fog - szavak összetételéből származik. Tehát, ha magyarul szeretnénk beszélni - már ha valakiben felmerül még az igény erre -, akkor a szmogot következetesen nevezze füstködnek. Persze a köz nyilván épp úgy kiakad majd ezen, mint a villamosokon a fogódzkodni felszólításon.

Mi ez? Szmog

Kétféle típusát különböztetjük meg a légszennyezettség eme matériájának: redukáló- és oxidáló szmogról beszélhetünk. A redukáló, ami a London-típusú szmog, ezt a fosszilis tüzelő- és üzemanyagok nagymértékű felhasználása váltja ki, jelentős mennyiségű kén-dioxidot eredményez, valamint felturbózza a kondenzációs magokat, mert a korom keveredik a porral. "Az emelkedő és gyorsan hűlő levegő eléri a telítettségi állapotot, ami a szemcséken kondenzációhoz vezet, ami a SO2 (és az annak oxidációjakor keletkező SO3, kén-trioxid) oldódásával savas kémhatású lesz (kénessav, ill. kénsav keletkezik), savas eső, köd képződik." - ezt gondoltam szó szerint idézem a lexikonból, mert így igazán szakis. Ehhez a fajta szmoghoz kell: szélcsend, magas légnyomás, magas páratartalom, -3 – +5 °C közötti hőmérséklet és mi emberek az átkozott, füstöt eregető verdáinkkal, a gyárakkal, és a fosszilis energiahordozóinkkal. Hát így.   

Los Angeles

Az oxidáló, más néven fotokémiai, vagy városról kapott nevén Los Angeles-típusú szmog erős napsütésben, szélvédett, katlanszerű helyen alakulhat ki, ahol nagy a gépjárműforgalom. A szennyező anyagok ugyanis az UV-sugárzás hatására fotokémiai reakciót indítanak el, és így NO2 és ózon (O3), majd szabadgyökök, hidrogén-peroxid és PAN (peroxi-acetil-nitrát) keletkeznek. Hőségben, amikor szélcsend van és a forgalom nagy, már a reggeli órákban elkezd kialakulni, és délben tetőzik. Ha ez a koncentráció a levegőben magas, akkor a fémek, az épített környezet - házak, épületek - korróziójához vezet. 



olvass tovább

Nincs szemét, nincs sírás

5776

Hetek óta fontolgatom, hogy összeszámolom, naponta hányszor érintkezem műanyaggal, kezdve a fogkefe megfogásától egészen addig, míg este leveszem a kezem az egérről. Gyanítom, hogy kalkulációm félelmetes számmal zárulna, az pedig még félelmetesebb, hogy a műanyag pályafutása óta legyártott plasztik-kütyük  itt leledzenek körülöttünk, és ez így is marad. Lehet, hogy láthatatlanul a tengerben úszkálnak, de az is lehet, hogy kiszúrják a szemünket hatalmas logós bevásárlószatyor formájában. Ezek után meglepő, hogy akad olyan ember, aki azt mondja: Elég volt, nem vagyok hajlandó több szemetet termelni!

A 4R törvénye

Régebben már megismerhettétek Dave-et, aki olyannyira megelégelte a saját, és családja szeméttermelését, hogy fogta magát és összegyűjtötte a hulladékkupacot a családi pincében. A kissé flúgos pasas méltó párja lehetne a kaliforniai családanya, azzal a különbséggel, hogy Bea és családja egyáltalán nem termel hulladékot. Na, ez azért elég kemény dió, ugye? Óriási mázli, hogy az említett csaj a New York Times egyik újságírójának szomszédságában él, így küldetése és blogja kellő publicitáshoz jutott.

A kaliforniai Mill Valley-ben élő, négytagú család nem termel semmiféle hulladékot, így náluk kizárt, hogy az amúgy is plasztik szemeteszsák dugig legyen gyorséttermi csomagolás-cafatokkal, műanyag flakonokkal, elhasznált ruhadarabokkal... Szó sincs semmiféle vízióról, kivitelezhetetlen elgondolásról, csupán tudatosságról, vagyis a képességről, hogy ignorálunk minden csomagolóanyagot, de leginkább a műanyagot. Ez kapásból megoldhatatlannak tűnik, hiszen elég betérnünk a legkisebb közértbe, és rögtön látjuk, hogy az élelmiszerek többsége műanyag csomagolásban kerül a polcra. Ahhoz viszont, hogy szemétmentes háztartást vezessünk, még véletlenül sem vihetjük haza kedvenc csípős ketchupunkat, mert sajnos az is, mint minden, gyorsan értelmét veszítő flakonban lakik. Bonyolultnak tűnik a felvetődő milliónyi probléma áthidalása, de kivitelezhető. Nézzük rögtön az első tanácsot: nem engedünk be semmi olyat a házba, ami szennyező. És itt most nem a sáros bakancsokra gondolunk, hanem mindenre, amiben akár egy gramm műanyag is van.

Ha jól érzem, most kezdtek igazán kételkedni az elgondolás sikerében, pedig higgyétek el, működik. Vajon milyennek képzelünk egy szeméttelen háztartást? Minden újrahasznosított papírt felidéző barnás színű és barátságtalan, katonás sorban állnak a környezettudatos brossúrák, a ház úrnője pedig szalmaszoknyában kalauzolja a vendéget. Hát nem, ugyanis Michelle Slatalla, a Times újságírója egy tojáshéj belsejéhez hasonlította Bea rendhagyó otthonát, amiben faltól a padlóig minden hófehér. Úgy bizony, vagyis a takarítás is csak megoldható valahogyan, kemikáliák nélkül. Még mielőtt belevetnénk magunkat a szemétmentes otthon praktikáiba, nézzük, hogy pontosan mit is kell szem előtt tartanunk ahhoz, hogy nulla hulladékot termeljünk. Bea 4R-modellje egyelőre megállja a helyét, hiszen mindet lefed, ami a környezettudatossághoz elengedhetetlen: refuse, reduce, reuse, recycle, vagyis megtagadni, csökkenteni, újrahasználni és újrahasznosítani. Csak egyetlen dolog lehet kivétel, ez pedig a vécépapír, mindenki érti, hogy miért.



olvass tovább

Neked zöld az interneted?

7958

Ha ömlik a füst a gyárkéményekből, az környezetszennyező - ezt értjük. Az internetezés, például a YouTube-videók nézegetése azonban meglehetősen ártalmatlan, nem? Hát nem. Az internetes környezetszennyezés mértékét taglaló alábbi videós infografika eloszlat minden kételyt: az egyre terjedő és egyre több felhasználót kiszolgáló hálózat bizony elég kemény pusztítást visz végbe nap mint nap. Tudtátok például, hogy csak a már említett YouTube négy kilotonna szén-dioxidot termel - tíz percenként? A világ szerverei összesen a károsanyag-kibocsátás két százalékáért felelnek, ami nem tűnik soknak, de megegyezik a globális légiközlekedés, vagy egy közepes méretű ország környezetszennyezésével. A nagyobb cégek hatalmas adatközpontjait ráadásul nem csak árammal kell ellátni, hanem folyamatosan hűteni is kell őket, ez pedig általában legalább annyi energiát igényel, mint maga a működtetésük.

Ez pedig csak nőni fog. Egyrészt az internet még bőven nem jutott el mindenhova - Magyarországon a lakosság fele sem használja rendszeresen, a harmadik világban pedig jobbára kuriózumnak számít, van tehát még mit meghódítaniuk a szolgáltatóknak. Az internet egyre olcsóbb, a sáv egyre szélesebb, azaz, ha innentől kezdve a világon senki sem köttetné be, vagy vásárolna mobilnetet, még akkor is folyamatosan nőne az adatforgalom - a már meglévő felhasználók ugyanis egyre többet és egyre intenzívebben használják.

olvass tovább