jatek

Ölni és élni hagyni

6493

Tartozom egy vallomással: lassan harmincéves vagyok, ért már mindenféle csalódás és trauma, de eddig nem találtam jobb módját ezek feldolgozásának és kezelésének egy-egy délutánnyi kiadós öldöklésnél.

Kocka osztályban nőttem fel, a számítógép birtoklása már akkor is presztízskérdés volt, amikor még megabájtokban számoltuk a memóriát (azoknak, akik nincsenek képben: ma már ennek ezerszerese a lépték), és az volt a menő, akinek volt CD-meghajtója. Hajlékonylemezen kézről kézre terjedt a Wolfenstein, kicsit később a Doom. Nem vagyok egy múltba révedős alkat, de meghatódott nosztalgiával gondolok vissza ezekre az évekre. Ne értsetek félre, egyébként volt életem, eljártam mindenfelé, de ennél jobb szórakozás nem akadt a külvárosi koraestéken, amikor már kész volt a házi. Persze kooperatíve is játszottunk, a csórók egymás mellé zsúfolódtak a nyikorgós széken, „most te lősz, én megyek”, gazdagék pedig hálózatba kötötték a gépeket; a kilencvenes évek végén ennél lenyűgözőbb élményt elképzelni sem tudtunk.

olvass tovább

Ez csúnya lesz!

6734

Hogy hogyan lehet teljes összhangban a csúnyaság és a cukiság? Chris Ryniak szobrász-festő munkáit elnézve magától értetődően. This Coult Get Ugly című szoborsorozatában erdei növényeket, gombákat formázott meg, amelyek véletlenül állatként születtek meg. A végeredmény olyan lett, mintha a Disney meghívta volna Tim Burtont és csapatát egy soha el nem készülő film kedvéért. Az aprólékos munkával megfestett szobrokat a myplasticheart játékkereskedés és galéria állítja ki, vagyis állította: több száz dolláros áruk ellenére azonnal elkapkodták mindet. A weboldalon azért még meg lehet nézni őket.