jaffa

Az álmok teljesítői

2794

Szily Nóra ezúttal Pécsi Ildikót, Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színésznőt, "mindenki Noémijét" és Pálfi Norbertet,  a Noé bandája című novelláskötet szerzőjét látja vendégül Randy Pausch Az utolsó tanítás című kötetének megjelenése kapcsán. 

Legutóbb Kiss Tibi - Quimby -, és Palya Bea énekesekkel beszélgettünk. Itt kiderült, hogy az egyszerűség, az összetettség, a klasszikus konzervatív és a liberális eszmék, neveltetés is elröpíthetnek minket az álmainkhoz. Megtudtuk, hogy sztárszisztéma eltávolítja a "sztárokat" az emberektől, magányt okoz. Bár egy alkotó ember sajátossága a magány, közben meg összeköttetés kell a közönség és az alkotó, előadó ember között. Ellentmondások sokszínűsége, az ami meghozza az álmokat. Palya Bea és Kiss Tibi is a belső munkát, az ego elhagyását jelöli meg a legfontosabb dolognak, amelynek a segítségével elérhetünk odáig, hogy azt érezzük, hogy álmaink valóra válnak. Ha az álmokhoz vezető útat elbarikádozzák, megtorpanunk, megbomlik az ember agya, és kilátástalan lesz már az álmunk, akkor mi lesz? Hogy lehet visszatérni álmaink útjára? Ezek mind kiderülnek az álmokról való beszélgetések során.

Hogyan lesz egy fiatal, vidéki lányból a '60-as években országos ismertségű színésznő  és  egy híres futballista felesége? Hogyan lesz egy úszónak, majd költőnek készülő fiatalemberből reklámszakember, majd miért írja meg mégis első novelláskötetét? És miért pont abszurd állatmeséket ír? Ezt fogjuk kideríteni, és ti is megtudhatjátok, ha december 17-én, a karácsonyi őrület elől bemenekültök egy kellemes beszélgetésre a Alexandra Könyvesházba - 1075 Budapest, Károly krt. 3/C. - este hétkor. mi ott leszünk, mert eddig csak csodákról hallottunk, olyan csodákról, amelyek velünk is megtörténnek. Igen veled is.

Pécsi Ildikót nem nevelték

2828

A karácsonyi vásárlós rohanás közepén jó néha megpihenni, és ráérősen beszélgetni - vagy csak hallgatni. Egy esős, sötét decemberi estén melengető forralt borral a gyomorban elgondolkozni egy percre másokon keresztül magunkon még jobb.

Sokszor ajánlgattuk már nektek a Gyerekkori álmok klubját, mit Randy Pausch emléke előtt tisztelegve s furcsa életútjának adózva a Jaffa kiadó szervez immár hagyományosan, s mi most is ellátogattunk, hogy megtudjuk, miképp gondolkodik egykori álmairól, gyermekkoráról és az útról, amit eddig végigjárt Pécsi Ildikó és Pálffy Norbert, kinek nemrég jelent meg első könyve, a Noé bandája szintén a kiadó gondozásában.

Szeretem az ilyen beszélgetéseket, nem csak azért, mert megismerhetek bensőséges részleteket az illetők életéről, hanem mert annyira emberi, annyira közeli minden, amit mondanak, hogy képtelenség nem számotvetni mindazzal, ami a felvetett kérdések, történetek kapcsán bennünk kavarog. Ezen az estén ilyen volt például a nevelés kérdése. Mi a jó nevelés? Mi hozza ki a legtöbbet az emberből, mi az, ami olyan útravalót ad, hogy az ember teljes és boldog életet képes élni?

Érdekes volt a kettősség, amit felvázolt a két beszélgetőtárs: Pécsi Ildikót szeretettel nevelték, a "szülők adnak, a gyerek elfogad" elve alapján, bensőséges közelséget és őszinteséget teremtve ezzel a családban. Pálffy Norbertet ezzel szemben "nevelték", azaz közölték, mi az, amit nem szabad ezért vagy azért vagy éppen mert csak. És valóban érdekes, sok esetben csak a nem szabad, nem illik gátló érzése van bennünk, pedig bármikor bármilyen szabállyal szakíthatnánk, bármikor bebizonyíthatnánk, máshogy is lehet élni, mint ahogy azt elmondták nekünk. Csak merni kell.

Nyilván elgondolkozik ilyenkor az ember, hogy mi az, amit ő kapott a szüleitől, mi az, amit máshogy csinálna és mi az, amit ugyanúgy. Jót tettek vele vagy ellenkezőleg, inkább gátlásokat, görcsöket neveltek belé? És milyen jó érzés hallgatni egy hetven felé közeledő művésztől, hogy milyen szeretettel beszél  édesanyjáról és édesapjáról, s hogy sok mindenben igyekezett követni saját szülei példáját, legalábbis ami a gyermeknevelést illeti. 

A szülőkön, a nevelésen túl természetesen szóba kerültek az álmok, s megtudtuk, Pécsi Ildikó már négy éves korában színésznő szeretett volna lenni, s ezt közölte is a veteményesben csücsülő paprikákkal. És úgy is lett. Elérte kislánykori célját, mint ahogy a színésznő férje is megvalósította álmát , aki már az első találkozásuk alkalmával bejelentette, márpedig ők férj és feleség lesznek, s hiába lett kinevetve, a végén mégis így történt. Talán ez volt a legkedvesebb álom az egész beszélgetés alatt. Fő a magabiztosság, és az, hogy tegyünk azért, amit szeretnénk. Ezzel az útravalóval búcsúzott idén a Gyerekkori ÁLmok klubja, ami reményeink szerint folytatódik jövőre is. Mi várjuk.

Álmaink múzsái

3153

Biztosan sokan emlékeztek, és azóta sokan el is olvastátok Randy Paush: Az utolsó tanítás című könyvét. A tavalyi évben sok-sok beszélgetésen vehettünk részt, ahol hazai zenészek, színészek, pszichológusok, ismert emberek gyermekkori és mostani álmaikba nyerhettünk betekintést. A Jaffa Kiadó idén is folytatja ezt a kellemes beszélgetéssorozatot. Az idei első beszélgetés nagyon érdekesnek ígérkezik. Szily Nóra egyik beszélgetőtársa Karafiáth Orsolya költő, író lesz, akinek a személyisége senkit nem hagy hidegen, nem lehet elmenni mellette, ha kortárs irodalomról van szó.

Három csaj beszélget ezen a estén, Karafiáthon kívül még jelen lesz Vágó Bernadett, akinek a neve talán sokatoknak nem mond semmit, de, ha azt mondom, hogy musical énekesről van szó, biztos többeteknek leesik a tantusz - én legalábbis így jártam-, ha mégsem gondoljatok Dolhai Attilával énekelt duettjeire, és a Rómeó és Júliára. Valószínűleg épp úgy, mint Randy Pausch-tól, tőlük is néhol szívszorító, néhol nevettető történeteket fogunk hallani. A beszélgetést meghallgathatjátok, sőt be is kapcsolódhattok február 11-én este héttől, a Károly körúti Alexandra Könyvesház kávézójában. Mi is ott leszünk!

Ismét álomklub, gyere!

3262

A Gyerekkori Álmok Klubjáról, ami Randy Pausch Az utolsó tanítás című könyve kapcsán indult el tavaly novemberben, már sokat beszéltünk. Ajánlottuk, látogattuk, megírtuk. A klubban beszélgettünk már Szendi Gáborral, Fejős Évával, Hujber Ferenccel, Pécsi Ildikóval, Kiss Tibivel és Palya Beával, Pálfi Norberttel és Mester Dórával..

Ha kedvet kaptál, gyere el február 25-én szerdán 19 órára az Alexandrába a Károly krt. 3/c szám alá! Szily Nóra vendégei ezúttal Létay Dóra és Damu Roland lesznek.

Műugrás a színpadra

3293

Ismét álomklubban jártunk, bár bevallom, kissé tartottam az estétől, a név, Létay Dóra, nekem nem mondott semmit. Mint utóbb kiderült, a színésznő a Jóban rosszban sorozat egyik főszerepének segítségével érte el az országos ismertséget, nekem pedig ez a sorozat tényleg egy rejtély, még csak véletlenül sem láttam belőle egy percet sem.

Emiatt nem szégyelltem magam, amiatt azonban már sokkal inkább - az egész ország nevében - hogy bár lelkes és szenvedélyes színházlátogató vagyok, a budapesti bemutatók közül elég sokon ott vagyok, a vidéki színjátszás iránt a budapestiek nem érdeklődnek. Így Dóra vidéki karrierjét sem követtem nyomon. Erről számolt be egyébként ő maga is, aki a főiskola után Miskolcra szerződött, de több más vidéki nagyváros deszkáit koptatta hosszú éveken keresztül, mielőtt visszatért volna Pestre. Mikor ő vidéken játszott, én még túl fiatal voltam a színházasdihoz, ám az akkoriban még jobban működő vidékre látogatás egy-egy premier vagy akár előadás kedvéért valóban megszűnt. Szomorú ez azért is, mert nagyszüleim is színészek voltak, s ők is fél életüket vidéki színházakban töltötték, anyám hol Egerbe, hol Győrbe járt iskolába.

Mindezek előtt azonban megtudhattuk, hogy Létay Dóra, bár kislánykora óta színésznő szeretett volna lenni, kezdetben a műugrás felé kacsintgatott, amiben sikeres is volt, hisz szertornász előképzettsége segítette, hogyan használhatja testét, hogyan ugorjon, szaltózzon. Az uszodázással járó macera azonban egy idő után sokakat elrettent a vízi sportoktól, főleg, ha valaki a színjátszás szerelmese, akit felvesznek a színművészetire, aki aztán belecsöppen egy egészen más viágba.

Amint hallgattam Dóra történeteit, két dologra lettem figyelmes. Az egyik hogy élvezem a szavait, élvezem, ahogy szép, kerek mondatokban beszél. Ekkor tudatosult bennem, mennyire pongyolán bánunk nyelvünkkel, milyen szerkesztetlenül, összefüggéstelenül, csapongva beszélünk hétköznapjainkban. Egy színész nem ilyen, főleg nem egy olyan finoman nőies lény, mint ő, aki engem színészi pályája ellenére nem alakításával, hanem saját magával fogott meg mint ember, mint kedvesen, őszintén, egyenesen beszélő nő.

Az már csak külön öröm, hogy élnek még emberek, akik szüleikre hálával tekintenek, akiknek az otthon valóban otthon, akiknek a szülői ház ugyanolyan bázis, mint nekem. És az is, hogy egyre többen vagyunk fatalisták, hogy nem én vagyok az egyetlen olyan futóbolond, aki nem hajlandó a munkán, a pénzen stresszelni. Pedig ez csak egy döntés. Dóránál is az volt, és az élet mindig meghálálja, ha elengeded a parákat. Ha nem akarsz, akkor jön, megtalála az, aminek meg kell találania. Őt megtalálta a siker, az ismertség, annak szerethető és élvezhető formája. Sorozatnézéshez ugyan nem kaptam kedvet, de a vidéki színházlátogatáshoz igen. Már csak ezért is megérte meghallgatni őt.