játszótér

Gyerekfuttató és kültéri kocsma

5478

Szerves részei a városképnek, kikapcsolódást és felüdülést ígérnek, lehetnek szépen gondozottak és a szocializmust idézően lerobbant állapotúak, kellemes vagy keserédes emlékeket idéznek és komoly összetűzéseket generáló közterületek, amiket több generáció, többféleképp értelmez és használ. A játszóterek sok mindent mesélnek az adott kerületről, vagy városról, de a legnagyobb probléma mégsem az, ha nem kifogástalanul felszereltek vagy ápoltak, hanem ha kénytelen farkasszemet nézni egymással a két ellenpólus: kisgyerekes anyukák vs. portyázó kamaszok.

Emlékszel még?

Többségünk ilyen vagy olyan módon, de érzelmeket, attitűdöket, emlékfoszlányokat köt egyes játszóterekhez. Kisgyerekként minden vágyunk, hogy akár csak egyetlen órára is, de élvezhessük a libikókát, a hintát a csúszdát és a homokozót. Egyedül persze nem indulhatunk útnak, ezért a szülők jóindulatára és szabadidejére kell bíznunk a kültéri játszadozással töltött órák sorsát. Ez pláne azoknak a gyerekeknek fontos, akik nagyvárosban nőnek fel, életterük alig száz négyzetméterre koncentrálódik, az óvoda vagy az iskola is a betondzsungel közepére épült, így a kikapcsolódáson túl természetközeliséget is ígér a játszótér. Ikeáról szóló cikkünkben  már értekeztünk arról, hogy a lakberendezési áruházat nem csupán vásárlási szándékkal látogatják, hiszen a hatalmas, jól felszerelt játszóház néhány nyugodt és felhőtlen órát ígér a szülőknek: gyerek a játszóházba be, szülők a kávézóasztalok vonzáskörzetében le, aztán csak nehogy megszólaljon a hangosbemondó, hogy Pistike szüleit várja a játszóház bejáratánál. Manapság már minden magára valamit adó bevásárlóközpont, gyorsétterem és szórakoztató komplexum rendelkezik játszóházzal, csak épp az a baj, hogy ezek többsége szintén beltéri, így a belélegzett friss levegő továbbra is illúzió marad, mind a gyerekek mind pedig a szülők számára.



olvass tovább