játék

Ölni és élni hagyni

6493

Tartozom egy vallomással: lassan harmincéves vagyok, ért már mindenféle csalódás és trauma, de eddig nem találtam jobb módját ezek feldolgozásának és kezelésének egy-egy délutánnyi kiadós öldöklésnél.

Kocka osztályban nőttem fel, a számítógép birtoklása már akkor is presztízskérdés volt, amikor még megabájtokban számoltuk a memóriát (azoknak, akik nincsenek képben: ma már ennek ezerszerese a lépték), és az volt a menő, akinek volt CD-meghajtója. Hajlékonylemezen kézről kézre terjedt a Wolfenstein, kicsit később a Doom. Nem vagyok egy múltba révedős alkat, de meghatódott nosztalgiával gondolok vissza ezekre az évekre. Ne értsetek félre, egyébként volt életem, eljártam mindenfelé, de ennél jobb szórakozás nem akadt a külvárosi koraestéken, amikor már kész volt a házi. Persze kooperatíve is játszottunk, a csórók egymás mellé zsúfolódtak a nyikorgós széken, „most te lősz, én megyek”, gazdagék pedig hálózatba kötötték a gépeket; a kilencvenes évek végén ennél lenyűgözőbb élményt elképzelni sem tudtunk.

olvass tovább

Ez csúnya lesz!

6734

Hogy hogyan lehet teljes összhangban a csúnyaság és a cukiság? Chris Ryniak szobrász-festő munkáit elnézve magától értetődően. This Coult Get Ugly című szoborsorozatában erdei növényeket, gombákat formázott meg, amelyek véletlenül állatként születtek meg. A végeredmény olyan lett, mintha a Disney meghívta volna Tim Burtont és csapatát egy soha el nem készülő film kedvéért. Az aprólékos munkával megfestett szobrokat a myplasticheart játékkereskedés és galéria állítja ki, vagyis állította: több száz dolláros áruk ellenére azonnal elkapkodták mindet. A weboldalon azért még meg lehet nézni őket.

Harcolj a levegővel!

7068

Láttátok a Különvéleményt? Akkor biztos emlékeztek, hogy milyen menő kezelőfelülete van Tom Cruise-nak: 3D-ben, egér és billentyűzet nélkül, egy speciális kesztyűvel irányítja a rendszert, amellyel a mutáns látnokok álmaiban megjelenő gyilkosságokat elemzi. Állítólag akkor már dolgoztak egy hasonló rendszeren a valóságban is, nem volt annyira valóságtól elrugaszkodott kép tehát, ahogy Tom a képeket és videókat a kezével rángatva rakta össze a bűntényeket. Az persze valószínűnek tűnt, hogy a következő Windows felülete még nem ezen az elven működik majd. Aztán majdnem mégis megtörtént: a Microsoft ugyanis megcsinálta és kesztyű sem kell hozzá.

Az ötlet nem új: a Nintendo Wii váratlan sikere megmutatta, hogy ez a jövő. A technológiailag már a kiadása idején is bőven elavult konzolt a márkanéven kívül egy apró csavar vitte sikerre: a vezeték nélküli, mozgást érzékelő vezérlő, amelyet egyszerűen a kézben tartva használhattunk bokszolásra, golfra, teniszre, Super Mario irányítására, vagy éppen gyilkolásra. A Wii szórakoztató, nemcsak a játék, hanem a játékos is látványos, megmozgat – legalábbis a felsőtestet – és gyógyít: a Pető Intézetnek ajándékozott darabokkal játszó segítséggel élő gyerekek fejlődése a bizonyíték, hogy játéknál jóval többről van szó. A konkurencia persze azonnal mozgolódni kezdett, a Sony hasonló vezérlővel állt elő (PlayStation Move), a Microsoft pedig valami sokkal többel. Ez lett a Kinect.



olvass tovább

Takonylabda, színes spirál

7426

Sokan úgy vannak vele (mi is), hogy az ember kamaszkorában vállalhatatlan, de legalábbis az egy élet alatt abszolvált cikiség nyolcvan százalékán ezekben az években esik túl. Ha azonban alaposabban belegondolunk, rájöhetünk, hogy a bajok (ízlésficam, csordaszellem, ilyenek) jóval korábban kezdődnek. Az persze megkönnyíti a dolgot, hogy a tízéves kor alatti gyerekekre hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint akik még nincsenek tisztában döntéseik súlyával, vagy legalábbis nem látják magukat kívülről. Mi sem láttuk, de nem is baj: tárgyaink mindent elárulnak.

Nem tudom, hogy hogy jutott eszembe a takonylabda így tizennyolc év (te jó ég) távlatából, de eszembe jutott és vele együtt az egész korszak, a béke ideje, amikor az általános iskolai presztízsharc egy tucat kéthavonta cserélődő objektum körül zajlott: az volt a király, akinek először volt, és az volt a klub tagja, akinek volt, méghozzá szavatossági időn (azaz a már említett két hónapon) belül. Ezzel természetesen már akkor is tisztában voltak a játékgyárak és –forgalmazók, például azok is, akik ontották a kínai gagyit a külvárosi csórógyerekekre (ránk). A kilencvenes évek elejéről beszélünk, az EU-normák még nem voltak sehol és a hazai szabályozás is – hogy is mondjam – kihívásokkal küszködött, így a kerület egyetlen igazi játékboltja (egy félhomályos pincehelyiség) nagyjából azt árulhatott, amit akart. Árult is. Retrospektív katalógus gyerekkorunk kötelező szocializációs tényezőiből.

olvass tovább

Nem szeretünk, Barbie!

7507

Szeretünk, Barbie! – visították a pinkbe öltözött kislányok minden héten, a Disney-matiné összes reklámblokkjában. Miközben a popkulturális ikonná nemesült baba lefedte az ideálisnak kikiáltott női élet összes mozzanatát a görkorizástól kezdve a diszkón és a shoppingoláson át egészen az állattartásig (kivéve természetesen a szexet), ötvenkét éven át ugyanaz a kifejezéstelen arcú, kortalan, homokóra-alkatú, hetyke mellű figura maradt. Napra pontosan ötvenkét éve. És a jelek szerint eszében sincs a változó korba lépni. Barbie nem csak emblematikus játék, hanem társadalmi tényező lett, ha úgy tetszik, a kapitalizmus által átformált testkép szimbóluma.

Először is: a fent idézett reklámszlogen a Mattel gyár legnagyobb bánatára nem feltétlenül igaz, azaz széles körű tiltakozás alakult ki Barbie ellen. A rekordsebességgel fogyó baba ugyanis ugyanúgy kezdte ki a lányok női testről és szerepekről alkotott képét, ahogy a szülők pénztárcáját. Barbie egyfelelől igyekezett bebetonozni a nők – jogi kifejezéssel élve – tevékenységi körét és azt üzente, hogy minden a külsőségeken múlik – gondolják a feministák. A mérleg másik oldalán sem elhanyagolható azonban a súly: a babázás alapvető fontosságú rítus a kislányok életében, afféle identitásteremtő tényező, amely úgy készít fel a felnőttkorra, hogy eljátszatja azt. A kérdésen évtizedek óta megy a boksz folyóiratokban, magazinokban, vitaesteken; a legtanulságosabb most talán az, ha megnézzük, honnan ered az egész sztori.



olvass tovább

Felhasználónév:
Jelszó: