iskola

Ne görcsölj!

2791

Hiába közeledik a karácsony, a szilveszter, az óriás bulik, azért fenyegető rémként a háttérben a vizsgák is a nyakunkon vannak. Vannak tapasztalataink, tanácsaink, amelyek alapján a vizsgákat végig lehet csinálni stresszmentesen, egészségesen. A legfontosabb, hogy egészséges tudj maradni, hiszen betegen sem tanulni, sem vizsgázni nem lehet jól, viszont a december a megfázások és az influenza időszaka. Készítsd fel a tested, pihenj minden nap nyolc órát, ha úgy érzed kevesebb is elég, akkor délután szunyókálj egy rövidet, igyekezz kiismerni a bioritmusodat. Nekem mindig az éjszakai tanulás volt a produktívabb, korán kelni képtelen voltam, másoknál ez pont fordítva van, de az biztos, hogy délelőtt tizenegytől ebédig a legaktívabb az agyunk, hát ezt használjuk ki, próbáljuk meg két-három óra közé tenni az ebédet, majd szundítsunk is másfél órát. Ez nagyon pihentető tud lenni. Ja, és hízlal persze, de hát a vizsgaidőszak nem az alak, hanem az agy formálásáról szól.

Ismétlés vagy újrázás

Tapasztalatok, kutatások alapján az újraolvasás nem olyan hatékony, mint saját magunk ellenőrzése. Ezt tárgyanként másként végezhetjük el, de a sok elméleti információt tartalmazó anyagoknál megtehetjük, hogy a tartalomjegyzéket végigkövetve minden tartalmi bejegyzésről elmondjuk a tanultakat. Egy felmérés szerint az újraolvasók az anyag harminc százalékát, míg az ellenőrzők a hatvankilenc százalékát tudták helyesen visszaadni a vizsgákon. Sokan mondják, hogy vizuális alkatok, ami azt jelenti, hogy képeket kötnek a tapasztaláshoz, a beszélgetésekhez, az olvasottakhoz. Jó hír, hogy ezt nem "alkati" kérdés, mindenki használhatja. Miközben tanulunk, elképzeljük az információkat, képeket társítunk hozzájuk. Sőt, ezt ki is használjuk - tudattalanul -, amikor vissza kell adnunk a tanultakat. Ezt megspékelhetjük azzal, hogy az előadás során vizualizálunk, képzeljük a tantermet, ahol elsajátítottuk a tudást, a tanárt, a körülményeket. A chicagói egyetemen végeztek egy felmérést, ahol arra kérték a diákokat, hogy matematika órán figyeljék meg a tanáraik mimikáit, testbeszédüket, a mozdulataikat, majd amikor visszaadják a hallottakat, próbálják meg azt utánozni. Meglepő eredmény született, gyorsabban és hatékonyabban tanultak meg új matematikai módszereket, akik követték ezt az utasítást, mint akik nem.

A lényeg

Nagyon sokan tanulnak úgy, hogy a lényeget, a kulcsszavakat jegyzik meg, jegyzeteket készítenek tanulás közben, azt megtanulva - akár szó szerint - már könnyebben töltik fel a lényeget a vizsga során. Egy-két mondatba sűrítsünk bele egy-egy oldalt, csak a kulcsfontosságú, asszociatív lényeget írjuk le a jegyzetbe. Egy száz oldalas könyvet kifilézhetünk úgy, hogy csupán tíz-tizenöt oldalnyi jegyzetünk legyen belőle, vagy még ennél is kevesebb. Nagy dumásoknak ez a tuti tipp.

Mozogj

Nagy tévedés azt hinni, hogy tanulni csak úgy lehet hatékonyan, hogy ülsz az íróasztalnál, és minden idegszáladdal koncentrálsz. Emlékszem, kislányként úgy bifláztam be a verseket - memoriter szép néven - hogy fel, s alá sétálgattam a lakásban, és addig olvastam a verset, amíg a fejembe nem ment. A tudósok szerint a motorikus mozgás segít az ismeretek rögzítésében. Nagyon fontos, hogy periodikusan tanulj. Nem véletlen, hogy negyvenöt perces időintervallumokra osztják az oktatási intézményekben a tanórákat. Negyvenöt perc az az időegység, ami alatt maximális odafigyeléssel bírunk anélkül, hogy az agyunk szünetet követelne - ez persze kitolható akár három órára is, de fontos, hogy eleinte negyvenöt perceket tanuljunk végig egyhuzamban. Negyvenöt percnyi tanulást követően végezzünk testmozgást, főzzünk egy teát, csináljunk valami olyasmit, ami egyáltalán nem terheli meg az agyunkat, semmiképpen ne nézzünk tévét, ne olvassuk el az e-mailjeinket, ne játsszunk a számítógéppel, mondván az kikapcsol. Nem teszi. A mozgás oxigénnel tölti fel a testet, a vérünk buzogni fog, az agyunk vérellátása is növekszik, így a következő negyvenöt perces tanulási periódusban sokkal hatékonyabban dolgozhatunk. 

A zene az jó!

Amikor kisiskolás voltam, imádtam zenére tanulni, de apukám állandóan kikapcsolta, mert szerinte úgy nem lehet, erre tessék! Egy amerikai egyetemen felmérést végeztek, miszerint akik úgy sajátították el a tananyagot, hogy közben zene szólt - instrumentális -, azok jobban teljesítettek, kevésbé csapongtak, gyorsabban tanultak, mint akik csendben, csak a tanulnivalóra összpontosítottak. Szóval én már zsigerből éreztem, hogy az a zene az jó. Most is úgy írok - tehát így hívom elő az információkat az agyamból -, hogy instrumentális dzsesszt hallgatok.

Ne kampányolj!

A kampánytanulás csak akkor eredményes - tehát akkor kaphatsz érte jó jegyet -, ha közvetlenül a vizsga előtt teszed meg. Ugyanis a tanultak első körben a rövidtávú memóriába kerülnek, ahonnan azonban hamar kiszorulnak, mert annak a kapacitása véges. A hosszú távú memóriába úgy tudjuk áthelyezni, ha a már ismert tudásba belefűzzük, tehát ha összekapcsoljuk más ismeretekkel vagy pedig elmélyítjük az új tudást, Ehhez viszont időre van szükség, tehát nem lehet egy-két nap vagy egy-két hét alatt elérni, ezért érdemes már a szorgalmi időszakban is készülni a féléves vizsgákra, amit persze kevesen tudunk megtenni, hiszen annyi más program van szeptembertől decemberig, néha teljesen kivitelezhetetlennek érezzük a tanulást.

A nagy nap

A vizsga előtti este elég durva tud lenni, ilyenkor már sík idegek vagyunk, hajlamosak vagyunk felismerni, hogy még azt sem tudjuk, meg ezt sem, és arról már nem is beszélve. Ilyenkor már kár görcsölni, amit nem tanultunk meg, most már nem is fogjuk. Érdemes az egész anyagot még egyszer figyelmesen elolvasni, a könyvet betenni a párna alá - esetleg más rituálét használni, és kipihenni magunkat. Reggel mindenképpen a vizsgázós ruhánkat vegyük fel, a vizsgázós tollat, a vizsgázós nyakkendőt és a puskát sem szabad otthon hagyni, hiszen a babonák megnyugtatólag hatnak. Amikor már ott állunk, hogy számot kell adni a tudásunkról, stresszünket csökkenthetjük egy-két mély lélegzettel, ha ez nem segít, egyszerűen kapjunk be egy rágót, mert ez bizonyítottan csökkenti a feszültséget.

Te hogy tanulsz? Van valami bevett módszered vizsgadrukk ellen?

Te kis piszok, hát nem látod, hogy titok?

2984

Amint kiléptem az oviból, a ballagási ajándékom egy emlékkönyv volt, szív alakú, piros, fehér szívekkel és kis lakattal az elején. Persze Hegedűs Zsolti - az isis szerelmem - elcsente az emlékkönyvemmel együtt, akkor kaptam életem első szerelmi vallomását. Az emlékkönyv az egyik legkülönlegesebb dolog volt egész iskolás pályafutásunk alatt: odaadni a tanárnéniknek, a kedves osztálytársaknak, felsőbb éveseknek, akik nem voltak elutasítóak... Hatalmas izgalmak voltak, hogy ki, mikor, mit ír bele, mikor adja vissza, rajzol-e, titkot ír-e bele, üzen-e valamit vagy csak dedikál szeretettel? Imádtam. Emlékszem, a tanárok mindig valami megfogadni való bölcsességet írtak: "...dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen..." és hasonló, tanulásra buzdító szövegeket. 

Az emlékkönyv akkor, mikor mi kisiskolások voltunk, nagyjából mindenkinek ugyanúgy nézett ki: piros (esetleg rózsaszín), kicsit puha borító, belül sárgásfehér lapok, és kívülről összecsúsztathatós pánttal záródott. A lakatos variációk később érkeztek, azoknak sokszor már a lapjaik is díszítettek voltak, elöl meg kisállatok, virágcsokrok díszelegtek, azokat nem szerettem. A klasszikus, az volt az igazi, s ha jól emlékszem, még anyámé is ugyanígy nézett ki, csak az nem piros volt, hanem barna. Később egyéb mutációk is jelentkeztek, nekem például volt olyanom, amiben mindenkinek 10-20, a szerkesztők által megadott kérdésre kellett válaszolniuk. Persze a kérdések legalább annyira blődek voltak, mint az arra adott válaszok, de az igazi meglepetés nekem ehhez kapcsolódik, mert sok-sok évvel az iskola elvégzése után, mikor kezembe került ez a változat, döbbenten fedeztem fel, hogy a fiú, aki tetszett nekem, kétszer töltötte ki a kérdéseket, egyszer elhülyéskedte, de másodszor, a könyv végén teljes őszinteséggel válaszolt, és kiderült, akár járhattunk is volna a magunk tizenkét éves komolyságával.

A könyv közepén volt a dupla oldal, ahova szívekbe, virágokba mindenki beleírta a nevét, magyarul dedikálta a könyvet, ez volt a társas lap. A szíveket, virágokat úgy csináltuk, hogy kivágtunk egy sablont, kiszíneztük a sablon szélét, akár több színnel is, majd ráillesztettük az emlékkönyv lapjára és az ujjunkkal áthúztuk a színt, így nagyon mutatós lett, ebbe írtuk a nevünket és a dátumot. Adott fejezete volt az emlékkönyvnek a vicc lap, ez az utolsó dupla oldal volt. Ide egy-két soros humoros üzeneteket firkáltak a barátaink: „Túrós csusza, mákos csík, Gondolj rám, ha bolha csíp!”



olvass tovább

Előre pajtások!

3053

A minap fejünkbe ötlött, hogy régen bizony mi kisdobosok voltunk, na meg úttörők. Megéltük a rendszerváltást, aminek már húsz éve is van lassan, és van akiknek ez már történelem, mint nekünk Rákosi vagy Horthy. Hogy is volt a kisdobosok hat pontja? Foszlányok jutottak csak eszünkbe, a tanulásról, a segítségnyújtásról és az igazmondásról. Lássuk csak, hogy is volt?

A kisdobosok hat pontja

1. A kisdobos hűséges gyermeke a magyar hazának.
2. A kisdobos szereti és tiszteli szüleit, nevelőit, pajtásait.
3. A kisdobos szorgalmasan tanul és dolgozik, segíti társait.
4. A kisdobos igazat mond és igazságosan cselekszik.
5. A kisdobos edzi testét és óvja egészségét.
6. A kisdobos úgy él, hogy méltó legyen az úttörők vörös nyakkendőjére.

Ebből persze nyolc-tíz évesen semmit nem értettünk, talán csak annyit, hogy nem szabad leenni a nyakkendőnket, és nem lódítunk, persze mégis előfordultak ezek, meg még ezekebbek is. Emlékeinkben úgy él a kisdobosság, hogy őrsöket alapítottunk, tartoztunk egy rajhoz, volt őrsgyűlés, alapítólevél, aminek a szélét kiégettük, volt kisdobos avatás, rakott szoknya, fehér ing, síp, öv, fehér harisnya, amit az ünnepély után - rossz esetben még előtte - kiszaggattunk a hátsó udvarban való rohangálás során.



olvass tovább

Tanulj tinó, ökör lesz belőled!

3139

Pár napja érkezett az ímél, melynek értelmében a főiskolám tájékoztatott az alábbiakról: „Sajnálatos módon, az elmúlt hetekben jogtalan, alaptalan és olykor nyomdafestéket nem tűrő módon, hallgatók egy szűk csoportja a főiskola vezetése ellen koncepciós, valótlan vádak alapján lejárató kampányba kezdett.”. „…Intézményünk ezért a 2009. január 28-i vezetőségi ülésén úgy határozott, hogy az elsősorban érintett levelezős BA és MA szakos hallgatók részére a korábban az abszolutórium kötelező részeként meghirdetett nyelvi alapvizsgát eltörli.” A fentiek értelmezéséhez a következő háttérinfokat kell tudni: a szakomon kötelező egy darab középfokú nyelvvizsga megléte mellett az ún. alapvizsga letétele az adott nyelvből, melyet egyetlen félévben kell teljesíteni. Na ezt törölték most el, a levél tartalmából ítélve az általános hallgatói hőzöngés hatására. Kérdem én: mi vaaan???



olvass tovább

Sajnálom Piroska néni!

3544

Itt az ideje, hogy nyilvánosan is megbánjam azt az áprilisi tréfát, amit a történelem tanárnőm ellen követtem el hetedikes koromban, és amire baromi büszke voltam nagyon sokáig, pedig inkább szégyenkeznem kellett volna miatta. A történet elég abszurd, és jól látszik belőle az akkori elszántságom, a butaságom, és a határtalan vagányság, illetve szegény Piroska néni érzékenysége. Akkor és ott kellett volna leállni, de mivel iszonyatosan buta önző állatok voltunk, akiknek az általános iskola inkább a buliról szólt semmint a tanulásról, nem tettük, és újabb meg újabb kínoknak tettük ki szegény tanárnénit, aki minden alkalommal sírással és pofonok osztogatásával reagált.

De már csak az után, hogy az egyik április 1.-én, egy borongós tavaszi reggelen a 3-as iskola aulájában, még tanítás előtt akcióba léptem volna. A klasszikus "Jé, van valami a kabátján!" poént vetettem be az egész iskola tanulóközössége előtt, majd amikor az érintésemet szemeivel is követte a tanárnő, szépen megpöcköltem az orrát, egy "Van egy bolondom!" csatakiáltás közepette. Aztán jött a sírás, majd néhány akkora pofon, hogy két napig zúgott tőle a fülem, így az igazgatónő intőjét és a nagy balhét sem hallottam, csak szájról olvastam. Otthon újabb pofonok jöttek, én meg a legnagyobb nyugalommal vettem tudomásul minden büntetést, mert egyik sem volt elég kemény ahhoz, hogy közben ne tudjam élvezni a suli legvagányabb csávójának szerepét. Pedig nem vagány voltam, hanem egy hülye pöcs, aki nem akart tanulni, és aki minél előbb nagyra akart nőni, bármi áron.



olvass tovább