ikea

(Nem) fenséges

4761

Jó, jó, szeretjük az Ikeát, és az új katalógus is tetszik, de azért a pálmalevélből font, korona alakú kötőtű-tartó tál felett nem tudok napirendre térni. (Valami ilyesmi, de a magyar katalógusban kicsit más formájú, és még randább.)

Köszönjuk Antibaby, jót nevettünk!

Alíz IKEA országban

5077

A huszonegyedik század lányának már nem a nyúl ürege rejti a mesék varázslatos világát, hanem egy kékre és sárgára mázolt komplexum, aminek négy betűje már messziről csábít: Gyere be! Csupán néhány metrómegálló választ el minket a párnák, takarók, Klippanok és sajtreszelők adta instant boldogságtól, mi pedig elmerülünk a kék-sárga masszában, hiszen az idillt fröccsöntött tálcán kapjuk.

Mindent akarok, most!

Mikor Ingvar Kamprad összeeszkábálta első bútordarabját, sejtése sem lehetett arról, hogy a modern világ egyik fő boldogságforrásának alapköveit is letette a szorgos barkácsolással. Pedig ez történt, hiszen időről-időre visszatérünk a nagy kék dobozba, hogy onnét a személyiségünkhöz leginkább passzoló holmival távozzunk. Mindegy, hogy evőeszközkészletet veszünk-e ezerötért vagy szekrénysort kétszázezerért, a miliő így is úgy is besszippant. Na ez az, amiben a svédek verhetetlenek: kreálni egy olyan közeget, ahol még a legtudatosabb és szkeptikusabb vásárló is elhiszi, hogy akár egyetlen matractól megváltozhat az egész élete. A csavar most következik a történetben, hiszen amellett, hogy tisztában vagyunk az illúzió-buborékkal, mi magunk keverjük újra és újra a boldogságunk szappanos vizét, mert hát mit csinálunk? Kiegészíthető bútorokat veszünk, a piros dohányzóasztalhoz beszerzünk egy színben passzoló polárplédet, ahhoz hasonló árnyalatú kaspót, a kaspóba virágot veszünk, a virághoz műanyag locsolót... Köszönjük Ingvar atyánk! Van miért hálát adnunk, hiszen otthonaink egyre stílusosabbak, egyre jobban illenek a személyiségünkhöz, az IKEA-álom pedig már nem pusztán a bútorok vásárlásában merül ki, mert kiegészítőkből is bőséges a kínálat.

Emellett az éhes szánkat is jól betömik, lurkóinkat hosszú órákig őrzik a játszóházban, így érthető, hogy már unalmunkban is betérünk a nagy kék dobozba. A berendezett enteriőr tárt karokkal hívogat, mi pedig érthető módon behuppanunk a kényelmes kanapékba, összefogdossuk a színes textileket és szájtátva nézzük, hogyan tesztelik a karosszéket, ami még tízezer beleülés után sem amortizálódik. Csodavilág. Alíz pedig szereti a csodavilágot, pláne akkor, ha készségesen mindenki tegezi, költséghatékonyság címen ő szabhatja ki a függönyét, a kifizetett bútort pedig saját kezeivel szereli össze, hiszen így sokkal olcsóbb. Mondhatnánk, hogy csupán marketingmaszlag az egész, csak épp a lényeget, az elménket nem vonhatjuk ki a bűvkörből, hiszen elég csak a kezünkbe venni a katalógust, és máris a papírlapok családi idilljét akarjuk, fenékig és azonnal. A kanapén felhőtlenül ugráló gyerekeket, a laptop felett görnyedve mosolygó apukát és a konyhában szorgoskodó anyukát, aki hála a praktikus rendszerezésnek sosem keveri össze a cukrot a sóval. Megvalósul-e mindez a valóságban? Minden bizonnyal nem, hiszen a gyerek ugrálás közben a kanapéra lötyköli a málnaszörpöt, apu rohadtul unja, hogy hiába nyögi párhuzamosan a hiteleket, még mindig nincs saját dolgozószobája, csak a sarokba passzírozott Galant íróasztal kombinációja, de mégis mennyire megnyugtató, hogy legalább a lehetőséget megkapjuk egy kellemes élettér kialakítására.



olvass tovább

Rendellenes karácsonyi ünnepeket!

5079

Megtörtént amire vártunk, előkerült az első jel, ami menthetetlenül és végérvényesen egyértelművé teszi: nyakunkon a karácsony. A jel természetesen az IKEA díszekbe és girlandokba borulása, grog illata és mézeskalács sütése, no meg a bejárat feletti tábla: Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk!

Egy ideje jól elszórakozunk vele, hogy valamikor nyár közepén elkezdjük mondogatni, mindjárt karácsony, s fogadásokat kötünk, mikor hirdeti meg az IKEA a szezont, mert valahogy mindig ők kezdik. Most ez így november elején szinte már kései kezdésnek tűnik, hisz alig másfél hónapunk van anyagilag és persze lelkileg is felkészülni. A karácsonyi hisztéria még nem kúszott be a hírekbe, nem olvasunk róla, idén mennyivel kevesebbet költenek a családok ajándékokra, pedig már tavaly is épphogy egy fonnyadt szaloncukor került a fák alá, már ha egyáltalán jutott fa a lakásba. Még messze vannak a hitelektől óva intő blúzos bemondónők és a helyszíni kapcsolások a plázákból. Még süt a Nap, de csak ideig-óráig terelhetjük el figyelmünket a tényről, mindjárt itt az idő.

Hétről-hétre aztán egyre több a jel, egyre több a gömbdísz és a girland, és egyre zsúfoltabbá válnak majd a plázák is, cáfolva minden hírt az ajándékokra sincs pénz témában. Évről-évre egyre hisztérikusabban vásárol mindenki, az idő fogyásával egyre átgondolatlanabbul, egyre lelketlenebbül, egyre ingerültebben. Kíváncsiak vagyunk, idén a válság, a munkahely vesztések, az általános gazdasági pesszimizmus és társadalmi szívás hatására változik-e mindez, vagy sziklaszilárdan hisz még a nép az utolsó nagy, közös bálványimádatunkban, a karácsonyi pénzszórásban. Úgy tűnik ehhez körmünk szakadtáig ragaszkodunk, ez az amit képtelenek vagyunk felváltani valami mással, valami tartalmasabbal.



olvass tovább

Az IKEA Hollywoodban!

7808

Kockahumor, de imádjuk: ügyes kezű grafikusok szó szerint alkatrészeire bontották a sikerfilmeket, hogy az IKEA katalógusainak képi világához teljesen hűen prezentálják azokat. Így most már bárki játszva, pár lépésben megépítheti a Vissza a jövőbe időgépét, klónozhat dinoszauruszt, vagy megalkothatja Dr. Who TARDIS nevű masináját. Konstruálhatunk lézerkardot is, szerencsére nulla darab Jar-Jar kell hozzá. Telitalálat! Az összeset ide kattintva nézhetitek meg, érdemes. E sorok írója egyébként ezen a héten napi tizennyolc órában folyamatosan IKEA-katalógusokat nézegetett, így különösen üdítő látvány, de azért reméljük, nem csak ezen múlik az élvezeti érték.