idős

Mekkora tévézombi vagy már?

2851

Rábukkantunk egy kutatásra, ami azt az örvendetes tényt tárta fel, hogy a fiatalok egyre kevesebbet televízióznak, azaz inkább azt, hogy az életkor és a tévé előtt töltött órák száma egyenes arányosságot vett.

Természetesen a kutatás Amerikát érinti, de azért vessünk rá egy pillantást! Az eredmények szerint a 14-25 év közöttiek heti átlag tíz és fél órát televízióznak, a 26-42 közötti korosztálynál heti 15,1 óra a normális, a 43-61 évesek heti 19,2 órát punnyadnak a doboz előtt, s végül a ott a nyugdíjasok rekordja: a 62-75 éves korosztály a 168 órából 21.5-öt tölt tévézéssel.

Az igazsághoz gyorsan tegyük hozzá, hogy a legügyesebbek, a legfiatalabbak azért nem a szabadban labdáznak, csak a tévé képernyőjét nem a műsornak szentelik, hanem DVD-znek rajta. Ők töltik a legtöbb időt a számítógépen való filmnézéssel is, és általában ők azok, akik a legtöbb idejüket szentelik a médiának általában - legyen az televízió, internet, filmnézés, zeneletöltögetés és azok rendezgetése, videójátékok, tehát az összes ilyen modern cucmó.

Kíváncsiak vagyunk, olvasóink között hogyan is alakul mindez, hisz annyian hangoztatják mostanában, hogy nincs tévéjük vagy egyáltalán nem néznek tévét, hogy a mutatóknak szignifikánsabban alacsonyabbaknak kell lenniük, mint tengerentúli pajtásaink esetében. Kivele, te mennyit bambulsz!?

Jesszusom, hisz a fia lehetne!

3063

Itt van rögtön Vivienne Westwood és hozzá képest szemtelenül fiatal pasija, de gondolhatunk Mary Zsuzsira is, akinek jelentős korkülönbséggel bíró kapcsolatán csámocsogott pár röpke pillanatig a bulvársajtó. Természetesen mi is belegondoltunk ebbe az egészbe, és érdekes kérdés fogalmazódott meg bennünk. Vajon az idős férfi-fiatal nő kapcsolatot fogadjuk el könnyebben vagy ennek fordítottját?

Először rávágtam, hogy az idős nő-fiatal pasit jobban beveszi a gyomrom, ami rám tényleg igaz is, teljesen ki tudok borulni egy-egy nagypapakorú pasit látva huszonéves kedvesével az oldalán, de ez egyrészt igen szubjektív megközelítés, másrészt feltételezésem szerint nemfüggő is, hisz minden szentnek maga felé hajlik a keze. Aztán ahogy körbekérdeztem, kiderült, a vélemények teljesen megoszlanak még a csajok között is.



olvass tovább

Rocknagyi

5893

Több szempontból is riasztó jelenség, hogy társadalomkutatók becslései szerint negyven év múlva a hatvanöt év felettiek száma a társadalom több mint harmincöt százalékát teszi majd ki. Nem megyünk most bele abba, hogy ennek milyen gazdasági - nyugdíj, társadalom- és egészségbiztosítás, munkaerő, stb vonatkozásai lesznek -, inkább foglalkozzunk azzal, hogy az idősek hogyan élnek, miként érezhetnek, de leginkább hol buliznak, szórakoznak, eresztik ki a fáradt gőzt! Hiszen nemcsak a magyar, de a teljes európai populáció öregszik, így természetes, hogy egyre több idős emberrel lehet találkozni szórakozóhelyeken, bulikon, fesztiválokon, koncerteken. Akik a negyvenes-ötvenes éveik végén, de még a nyugdíj előtt járnak bőven, akiknek gyermekei már önállósultak, nos, nekik pont most jött el az idő a megújulásra, egy újabb célkeresésre - végre újra szabadok lehetnek, foglalkozhatnak több évtized után kizátólag saját magukkal, boldogságukkal. Így hisszük mi, kvázi fiatal felnőttek.

És ők?

Ez az idősödő korosztály viszont mintha másként gondolná. Néhány hete voltam Quimby koncerten, ahol meglepődve, de örömmel tapasztaltam, hogy szép számban összegyűltek ötven felettiek. Kicsit elgondolkodtam, hogy vajon miért nem természetes ez számomra, hogy ott szórakoznak, iszogatnak, élvezik Kiss Tibi hangját, Líviusz szenvedélyét és a fülledt, füstös, zajos levegőt? Miért mondják ők is olyan sokszor, hogy á, öreg vagyok én már ehhez, hogy nézne ki, ha megjelennék egy ilyen helyen? Ahogy ez a kérdés felmerült bennem, el is szégyelltem magam, hiszen a kor alapján sem ér diszkriminálni! Miért is ne szórakozhatna valaki önfeledten ötvenhárom évesen, ha kicsit több a ránca, a tapasztalata, mint nekem? Onnantól kezdve széles mosollyal néztem minden "öregre", de nincs ezzel mindenki így, és egykor mi sem voltunk ilyen befogadók. Az ősök cikik, ez alap, egészen addig, amíg mi magunk vagy környezetünk nem lép az ősök kategóriába, még akkor is, ha a körülöttünk levő gyerekek többnyire még azt sem tudják kimondani, hogy bugyigumi.

Régen

Sokszor beszélgettünk már arról, hogy nagy tiniként, tizenöt-tizennyolc évesként a harmincasok már bőven idősnek, de minimum középkorúnak számítottak. Egyszerűen nem foglalkoztunk velük, és mintha nem is keresztezték volna egymást útjaink. Aztán az egyetemi évek alatt rájöttünk, hogy fiatal éveink vége valahol harminc körül van, maximum! Harminc évesen pedig azt tapasztaljuk, hogy negyvenes haverjaink, kocsmacimboráink épp olyan bolondok, szórakozottak, viccesek, mint mi vagyunk, még ha van is köztünk egy tízes. Nem tudom mit érzünk majd negyven évesen, ötven felé, amikor már bőven "leöregeznek" minket a kis tinik... Gyanítom, hogy a legtöbbünk még akkor is szívesen elmegy bulizni, talán máshova, mint a tizenévesek, mert arra nincs már igényünk, de reményeink szerint nem fogjuk zavarunkban gyűrögetni a pulcsinkat, és cseppet sem fogjuk kínosan érezni magunkat, csak azért, mert...

Ezek a mai fiatalok!

Az ötvenes korosztálynak - plusz mínusz öt-tíz év - maximálisan megvan a joga - lehetősége sajnos kevesebb - ahhoz, hogy eljárjon bulizni, hiszen a gyerekei nem igényelnek felügyeletet, gondoskodást, a munkavégzés nem korlátozza őket jobban, mint a fele annyi időseket. Meglehet, hogy lasabban hevernek ki néhány felest, és jobban oda kell figyelniük a hidratálásra, de egyébként semmi különbség. Sőt, már a lerészegedést sem igénylik egy jó szórakozáshoz, ez is szépen elmúlik az idő előrehaladtával, ugye, kedves harmincasok? Tulajdonképpen bizonyos szempontból szerencsésebbek is, mint sok fiatal szülő, akik a kicsi gyerekeiktől egy lépést sem tudnak egyedül megtenni. Eljön az idő, amikor áthelyezhetnék a fókuszt saját magukra, bár ez olykor nehezen megy, hiszen a kirepült gyereket még mindig támogatni kell, lakást is kéne venni, nem élhet folyton albérletben szegény, a fizetése semmire sem elég, be sincs jelentve, a gyessel kitörölhetik, na és akkor ott van még a saját nyugdíj várható, szomorú összege is. Szerencsés esetben azonban képesek lassítani, és meg is tehetik ezt. Elkezdenek utazgatni, jönni-menni, felfedezik a kiállításokat, a színházakat, és talán a zenei finomságokat is, és eljön a nap, hogy becsöppennek egy rakás fiatal közé, mondjuk egy trendi jazz-koncerten a hajón...

De vajon mit gondolnak azok, akiknek a tojáshéj darabjai még a fenekükön virítanak? Azok a kistinik, akik hétvégente simán berúgnak, szexelnek és azt hiszik: övék a világ. (Nem az övék.) Találtam egy fórumot, ahol a következő felvetéssel nyitottak: "Te hogy viszonyulsz a szórakozóhelyeken feltűnő idősebb korosztályhoz? Gáz, nem gáz? Szerintem egy bizonyos határon túl már inkább szánalmas mintsem mulatságos." Számomra már a témafelvetés is meglepő volt, majd eszembe jutott, hogy néhány barátom egészen furcsán nézett rám, amikor tizenévesen megjelentem anyámmal a buliban. Tényleg kínosan kellett volna magunkat érezni? Anyám ultrajól nézett ki, fiatalabbnak látszott mindig is a koránál - sokkal fiatalabbnak -, én pedig idősebbnek. Talán érezhető volt, hogy furcsán néznek ránk, mert egy idő után lett egy törzshelyünk, ahova melegek, transzvesztiták és idősebbek is járták. Én tizenöt voltam, anyám harminchét, amikor először voltunk a későbbi törzshelyünkön, s ekkor megbeszéltük, hogy ő a nővérem és én vagyok a kishúg. Nyilván nem azért volt erre szükség, mert a társadalmunk nyitott lett volna és elfogadó...



olvass tovább

Amikor a nagyik diktálnak

7830

Valószínűleg mindenki, akit egy kicsit is érdekelnek a ruhák, a divat és a trendek, elgondolkozott azon, hogy honnan van a villamoson mellette zötyögő, ősz hajú néninek ennyire gyönyörű tavaszi kabátja, amelyikhez olyan finom érzékkel választott sálat. Egyetlen darab sem lóg ki a szettből, olyan, mintha előbb mértani pontossággal megtervezte volna, majd addig alakította, hogy az egész ne legyen túl direkt, ugyanakkor a kompozíció ne sérüljön.

olvass tovább

57 évesen szült. Megbánta?

8399

Ma már egyre későbbre tolódik a gyerekvállalás időszaka, így senki sem ütközik meg, ha harmincas évei végén vagy épp a negyvenes éveiben járó kismamát lát. Sőt, az orvostudomány is támogatja ezt a tendenciát, hiszen korábban elképzelhetetlen életkorokban is lehetségessé vált a gyerekszülés – rendszerint mesterséges megtermékenyítés útján. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Susan Tollefsen esete, aki 57 éves korában adott életet első gyermekének. Azóta három év telt el, Freya lassan oviskorúvá cseperedik, anyukája pedig beszámolt a tapasztalatairól.



olvass tovább