humor

Weird Al

554

Olyasmi figura, mint Ali G, fűszerezve egy kis Austin Powers-szel: kicsavarja a nagy öröknótákat, Madonna Like a virginjét, Jacko Beat It-jét. Balázs Palis külsővel, otromba szájjal és bajusszal eléggé vicces, minket legalábbis könnyesre kacagtat, akárhányszor nézzük.




olvass tovább

Napi bizarr

2752

Minden nap találunk valamit, de ez ma különösen aktuális.... Élvezzétek!

Sun city

3643

Lokálpatrióta vagyok, ami azt jelenti, hogy Pécsen kívül nem nagyon tudok befogadni rögvest más magyarországi városokat. Ez egyrészről jó érzés, hiszen olyan közösséghez tartozom, amelynek tagjai elkötelezettek saját városuk iránt, másrészről rossz, mert egy csomó kellemes helyre csípőből rávágom, hogy: "Nem, nem, nem! Pécs sokkal jobb!" Úgy alakult a húsvétom, hogy kedvenc pop art művészem legjobbjait kiállították Szeged városában - hát nekem sem kellett több gondolkodási idő, irányba vettem Szegedet. Nem számítottam semmi különösre, gondoltam elleszek egy-két napig, megnézem Andy Warholt és ülök a Tisza partján. Na, ehhez képest még az életben nem kacagtam ennyit egy idegen helyen, és még sehol nem éreztem magam otthon ennyire sehol, ami nem Pécs. Szeged élhető város. Telis-tele van bringa úttal, emberekkel, tisztasággal, zölddel és nagyon vicces feliratokkal.

Utazz el!

Vonattal érkezni jó, két és fél óra, és Pestről óránként indul mozdony szerelvényekkel, van IC és a sima. A sima olcsóbb, jobb. A jegy kábé háromezer. Szállást sok-sok helyen lehet foglalni, kétezertől húszezerig bármi van. Én a Tisza parttól nem messze szálltam meg egy több száz éves házikóban, autentikus paraszt bútorokkal és olyan tisztasággal, hogy nem hittem el. A háziak nagyon kedvesek voltak, nem volt steril mint egy szállodában, szóval szerettem. Az első problémámat rögvest megoldotta. Mivel bőrönddel voltam, nem akartam tömegközlekedni, hát taxiztam. Néhány perces kocsikázás, kicsit több volt mint kétezer, hát megállapítottam: "A táxi életem, drága Szegeden." Persze kifogtam egy hiénát, így a házinő megadta egy másik társaság számát - Tempo Taxi -, ők már ezer körül vittek ide-oda, ha kértem. Ja, és minden alkalommal megkérdezték :"Törzsutas kártyája van?" Nem volt, de már van.

Menj Szegedre!

Egyél, igyál!

Ha Szeged, akkor nyilván élünk a sztereotip gasztronómiával és halászlét eszem, rögtön első nap pont annyit, hogy utána moccanni se tudjak. Az Öreg Kőrössy Halászcsárda valami mesés hely. Szegednek ebbe a Sárgának nevezett Tisza-parti környezetébe álmodta meg Kőrössy József és fia magyaros vendéglőjét, amikor ezen a helyen Halászcsárdát nyitott az 1930-as évek elején. A pincérek viselkedése a múlt század eleji udvarias, figyelmes, mégsem annyira tolakodóan kedves, hogy azt érezd, ez már túlzás. Az adagok hatalmasak, így a húsvét hétfőn ebédre kirendelt halfatál - Zsófi kedvenc szava -, még kedden ebédre is ellátott elemózsiával. Persze, hogy volt rossz tapasztalatom is. Mielőtt elutaztam Szegedre, megkerestem a nagy internetkönyvben, hogy melyik a legjobb étterem a városban. Na, kidobta a Bolero éttermet, hogy az benne volt a top tízben valamikor, gondoltam, hát akkor azt bizony kipróbáljuk. Szombat este hat felé - ideális vacsoraidő - meg is kerestem a helyet, a két szintes épület felső része étterem, az alsó meg konkrétan egy sznob kocsma, ahol a diszkósok pókereznek. Szerettem volna vacsorázni, hát a kedvesnek egyáltalán nem mondható pincérlány közölte: "A felső szint zárva, lent leülhetsz." Egyetlen asztal volt a pulthoz közel, ahol valami bennfentes üldögélt, ment a meccs a tévében, és néhányan cigiztek. Hát köszi, a tíz legjobb étterem képébe nekem ez nagyon nem illik bele. Kifordultam.



olvass tovább

Most mit ironizálsz?

3645

Szembesültél már egy teljesen komoly reakciód után ezzel a mondattal: "Jajj, hagyd már, csak vicceltem"? Nyilván egyszer sem. Vádoltak már meg bármilyen internetes fórumon azzal, hogy nem érted az iróniát? Á, nem, soha.

Tapasztalataim alapján az efféle szituációk általában végeláthatatlan párbeszédekbe fulladnak, melyekben a vádlott azt bizonygatja hosszasan, hogy ő igenis értette a tréfát, sőt, ő maga ironizált azzal, hogy úgy tett, mintha nem értette volna, míg a vádló ennek az ellenkezőjéről próbálja hajthatatlanul meggyőzni a vádlottat. A probléma valószínűleg egyrészt abból fakad, hogy az interneten az írott forma miatt nehezebb megállapítani, hogy ki mit gondol komolyan, és mikor viccel (pedig pont erre a célra születtek az emotikonok), másrészt a jelek szerint sokak számára homályos maga az irónia-fogalom is.

Nos, az irónia annyit jelent, hogy a szöveg szó szerinti jelentése és a beszélő/író szándéka szerinti jelentése eltér egymástól, sőt, a legtöbbször épp teljes ellentétben állnak egymással. A szavak értelmét általában a szövegkörnyezet, a közlés módja, a hanghordozás, vagy akár egy gesztus által keltett plusz jelentéstartalom módosítja. Irónia például mínusz harminc fokban, elviselhetetlen hófúvás közepette azt kérdezni a buszmegállóban toporgó embertársainktól, hogy "Ugye Önöknek is kurvára melegük van?"

 

Az irónia atyja és az alfajok

Maga a szó az ógörög nyelvből származik: eirónnak nevezte Arisztotelész azt az embert, aki kevesebbet mond, mint amennyit gondol, azaz tudatlanságot színlel. Ebből keletkezett aztán az eiróneia főnév, ami „színlelt szerénykedést, tettetést, kertelést, tudatlanságot színlelő kérdezgetést” jelentett. Ezt a módszert korábban egyébként Szókratész fejlesztette tökélyre filozófiai párbeszédeiben, amelyekben tudatlanságot mímelve vezette rá beszélgetőtársait saját ítéleteiknek a megkérdőjelezésére. (Később sok filozófus, Hegel, Kierkegaard behatóan foglalkozott az irónia mibenlétével, de ezt most inkább hagyjuk.)



olvass tovább

Te cinikus állat!

3782

Miután az irónia mibenlétét már többé-kevésbé kiveséztük, talán nem árt tisztázni a közte és a vele rendszeresen összemosott cinizmus között fennálló különbségeket. Ez utóbbi nem pusztán egy sokak által alkalmazott beszédmód, hanem inkább a társadalmi és az emberi viszonyokra vonatkozó szemlélet, ami persze gyakran él az irónia, vagyis a tettetés eszközével is.

Egy mai értelemben véve cinikus megjegyzés - habár nyilván lehet kifejezetten szellemes - mindig tartalmaz valami mélyen keserű hozzáállást a hagyományosnak nevezhető emberi értékekhez, például az önzetlenséghez, a részvéthez, a becsülethez, az őszinteséghez, emiatt az általában vett iróniával szemben legfőbb jellemzői a kiábrándultság, a maró gúny (szarkazmus), a közöny, a tiszteletlenség. Leegyszerűsítve azt is mondhatjuk, hogy egy igazán, következetesen cinikus személy manapság mindig mindenhol mindenkivel és mindennel kapcsolatban rosszhiszemű: szerinte az emberi tettek mozgatórugói csakis az önös érdekek lehetnek, aki megszólal, az máris hazudik, igazság nincs, az önzetlenség képmutatás, a túrós palacsinta pedig nem étel, hanem állati váladéklepénybe töltött állati váladékmassza csupán. Mindezekből ráadásul szívesen csinál viccet is az illető, amivel viszont könnyen megbánthat másokat - feltéve, ha egyáltalán megértik, hogy miről beszél.

Napjaink Magyarországának legfőbb cinikus ikonja kétségtelenül a sánta Dr. House - aki persze éppen azért lehet ikon, mert a sorozat minden egyes epizódjában kiderül róla, hogy mégis érző szív dobog a kebelében -, a legnépszerűbb "ideológusok" pedig a South Park forgatókönyvírói. De hol találjuk a jelenség gyökereit? Nem túl meglepő módon az ókori görögöknél.

Diogenész a lakóhelyén, körülötte legjobb barátai



olvass tovább